KULTer.hu - Hartay Csaba regényrészlete
70153
post-template-default,single,single-post,postid-70153,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Hartay Csaba regényrészlete

Nagypapának kell engem szólítani

– Olivér, te vagy az? Látlak, gyere elő a függöny mögül! Ott vagy, mozog a függöny.

Nagypapa feltápászkodik a kórházi ágyon, kihúzgálja magából a csöveket, majd leugrik. Megköti a katonai bakancsát, megigazítja az egyenruháját. Belenéz a tükörbe. Ekkor veszi észre, hogy a szájában lévő cigarettáról legörbülő hamu majdnem leesik. Lepöcköli a mosdókagylóba.

– Na, kisöreg? Előbújhatsz, gyerünk!

– Jó, menjünk, gyere papa.

Egy nyurga srác lép elő a kórterem függönye mögül, majd nagypapa felé nyújtja a kezét.

– De megnőttél, Olivér. Hogy rohan az idő. Hány centi vagy? És hány éves?

– 186 centi vagyok, papa, magasabb már, mint te. És hamarosan 19 leszek.

– Ennyi éve lennék már börtönben? De hát mit követtem el?

– Ez nem börtön, papa, hanem iskola. Órád van, gyere, bekísérlek az osztálytermedbe. Ma pont vizsgáztok, még szerencse, hogy nem aludtál el, gyere szépen.

Elindulnak a folyosón. Az osztálytermek üresek. Némelyiknek nincs ajtaja sem. Tokostul szakították ki. A folyosó távolabb beszűkül, a mennyezet egyre alacsonyabban, mindketten lehajolva lépegetnek tovább a ropogó kőtörmeléken.

– Itt lesz, papa, gyere még egy kicsit. Ilyen apró a múltad. Csak az életnagyságú, amire emlékezünk. Nekem még magasak az emlékeim, a tieid már majdnem mind összezsugorodtak. És nekem sincs bejárásom a te magánmúltadba, csak ha beviszel. Mint most.

– Mondd, melyik háború volt mostanában, Olivér?

– Az, amelyikkel titeket riogattak gyermekkorotokban. Száma még nincs, csak betűjele, ez volt a “C” háború.

– Igazad lehet, én is cés voltam a suliban. Ismerős, ez az épületrész ismerős, itt lesz az osztályunk, ez a mi osztályunk!

– Itt vannak. Ők az osztálytársaid. Ott a tanárod – mutat Olivér a távolabb álló, fehér köpenyes alakra, aki a katedrán állva egy térképet bökdös pálcájával. Ismerős, papa?

– Nem merek bemenni.

– Mitől félsz, papa, katona vagy, egy tiszt, simán parancsolhatsz nekik.

– A tanár úrnak is? Gerőczey tanár úr. Megismerem, ő az. Ez még él? Tudtam, hogy az ilyen élére vasalt faszkalapok örökké fenyegetni fognak. Nekem lett igazam, és Gerőczey tanár úrnak. Neki mindig igaza volt.

Belépnek az osztályterembe. Nagypapa biccent, majd végigpásztáz a nyüzsgő padsorok között. Senki sem figyel Gerőczey tanár úr előadására. Papírgalacsinok röpködnek, zeng az alapzaj. Gerőczey tanár úr rendületlenül mormolja az aznapi anyagot.

– Mondja ki a nevemet, tanár úr, gyerünk, mondja ki! – kiáltja nagypapa.

– A terem elnémul. Gerőczey tanár úr hátrafordul, megigazítja szemüvegét, majd közelebb lépked.

– Á, a kedvenc diákom. Idebent csak neked lehet dohányozni, jól van, neked szabad.

– Mondja ki a nevemet, tanár úr, legyen szíves, félni akarok, összerezzenni a nevem hallatán!

– Mitől félsz? Nem most halsz meg. És egy név miben segítség? Látod? Én vagyok Gerőczey tanár úr, még sincs igazi arcom. Nem tudsz belenézni a szemembe. Mert üres látványok ezek. Egészében elbillen ez az épület, de nem rezeg semmi. Nincs apró részlet, csak egyetlen kősejt. Egy nagy háborúd van, fiam, ne a nevedet kérd, hanem kérd vissza az arcokat az emlékeidből. Tisztítsd ki azokat a régi tekinteteket.

– Nem feleltet, tanár úr?

– Felelni fogsz te, nem is olyan soká. Csak ne sürgesd. Jön a vizsga, eljön a számonkérés hamarosan. Kérsz gyümölcsöt? Vegyél, tessék! – Gerőczey tanár úr egy tál őszibarackot nyújt nagypapa felé.

– Ezek nem mi voltunk. Ezeket nem mi szedtük le.

– Tudom, fiam.

– Gerőczey tanár úr nem emlékszik a nevemre? Mondja ki a nevemet, különben nem hiszem el, hogy ez most történik velem.

– Ó, fiam, mitől lesz nekem rosszabb, ha te nem hiszel a saját időegyenesedben?

Olivér átkarolja nagypapa derekát, majd lassan kivezeti az osztályteremből. Mögöttük újra felzúg a diákzsivaj.

– Hogy hívnak engem, kisfiam? – kérdi Olivértől.

– Nagypapa – válaszolja Olivér.

– Akkor ezért lehet. Gerőczey tanár úr soha nem fogja megbocsátani nekem, hogy megöregedtem. Öregebb lettem, mint ő. Megelőztem. Nem képes elismerni, hogy nagypapának kell engem szólítania.

Hartay Csaba

szerző: Hartay Csaba
honlap e-mail
Hartay Csaba 1977-ben született Gyulán, jelenleg Szarvason él, költő, író, blogger. A József Attila Kör és a Szépírók Társaságának tagja. Megjelent verseskötetei: Vakuljon meg az árnyék (1996), Gyertyataposás (1998), Az idegen irány (2001), Időviszony (2003), Éji magtár (2006), Nyúlzug (2008), A jövő régészei (2012). Prózakötetei: Lerepül a hülye fejetek (2013), Nem boci! (2015), Rajongók voltunk (2018).

KULTprogramok

<< 2019. okt. >>
hkscpsv
30 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum