KULTer.hu - Németh Gábor Dávid versei
71021
post-template-default,single,single-post,postid-71021,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Németh Gábor Dávid versei

Félemelet

A tárgy feszeng a tértől. Azt a
levegőmennyiséget, amit kiszorít,
nem mint eredményt jelzi, hanem
mint folyamatot uralja.

Mitől romlik el egy félemelet? Próbálgattam
a különbséget a lépcsőház sötétje és a
csukott szemem semmije között. A lépcsőn
fölfelé könnyebb, kíváncsian, erősen, mint
lefelé: óvatosan.

 

Renonsz

Serfőző Krisztiánnak

Keserű volt a csönd, mint a sperma
dohányzás után. A szobák úgy illeszkednek
egymáshoz, mint a tetrisz alakjai. Egyszer
biztosan jön valami lehetetlen forma, és lyuk
marad köztünk. Nem annyira én vagyok otthon,
inkább én magam vagyok otthon valami számára.

A díványon feküdtem, és te bámultál
rám, mint a valóság. Egy évszázad szövi át
a harisnyádat, halott felmenőid sisteregnek
a combodon minden alkalommal, mikor leveszed.
Ciklusokba rendezed a fákat a bőröd alatt,
beszélgetéseink bomlástermékei fennakadnak
az ágakban, nem tudom megkülönböztetni
a csöndjeidet.

Németh Gábor Dávid

szerző: Németh Gábor Dávid
honlap e-mail
Németh Gábor Dávid 1994-ben született Budapesten, a Fiatal Írók Szövetségének tagja. Verseken kívül drámákat ír, illetve kritikákat és elemzéseket színházi előadásokról. Verseit közölte már az Apokrif, az Új Forrás, A Vörös Postakocsi és a FÉLonline, kritikáját pedig az Apokrif online.

KULTprogramok

<< 2018. okt. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum