KULTer.hu - A sarki fény hangjai: Sigur Rós
71139
post-template-default,single,single-post,postid-71139,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

A sarki fény hangjai: Sigur Rós

Az izlandi zene jellegzetességei (1. rész)

Izland. Valószínűleg az elszigeteltség és a zord időjárás az oka, hogy ez a gyönyörű ország nem szerepel a legmenőbb turistacélpontok közt, de talán e körülményeknek is köszönhető, hogy ennyire sajátossá, különlegessé fejlődött az izlandi zene. Aki hallotta már a térség muzsikáját, talán tudja, hogy miről beszélek, aki pedig nem, az figyeljen most, mert felfedezőútra indulok az ország zenei birodalmába!

Cikksorozatunk első része a Sigur Rós nevű banda tevékenységén keresztül vizsgálja az izlandi zene jellegzetességeit. A Reykjavíki posztrock együttes talán már többeteknek ismerős lehet, hiszen egyre sűrűbben tűnnek elő dalaik a populáris kultúrában és mozgóképek világában. A Planet Earth című BBC dokumentumfilmtől kezdve olyan filmekig és trailerekig használták fel zenéiket, mint a Gettómilliomos, a Pi élete, A Föld, a 127 óra, A Simpson Család, a Game Of Thrones vagy a Vámpírnaplók. Idén a Sziget Fesztiválon is találkozhatunk majd velük, úgyhogy nem árt mélyíteni velük kapcsolatos tudásunkat.

A formáció 1994 óta aktív, azóta hét stúdióalbumot, több EP-t és két lenyűgöző live DVD-t is kiadtak. A nevük szó szerinti jelentése „győzelmi rózsa”, de egybeírva a Sigurrós egy izlandi női nevet jelöl. Még mielőtt tovább mennénk, szögezzük le, hogy a zenekarra jellemző stílust nem lehet annyival letudni, hogy posztrock. Habár nyilvánvalóan ez zenei világuk kiindulópontja, számos más zsánerből átvett elemmel színesítik azt. A kezdetekkor még leginkább az ambient és a noise felé húztak, aztán második stúdióalbumuk, az Ágætis Byrjun (Egy jó kezdet) idején alakult és forrt ki eklektikus stílusuk, amihez a mai napig hűek.

E stílusjegyek közé tartozik az atmoszferikus hangzásvilág, a klasszikus hangszerek (zongora, hegedű, cselló, nagybőgő, különböző rézfúvósok) és az úgynevezett „bowed” gitár használata. Utóbbinak az a lényege, hogy az elektromos gitárt pengető helyett egy hegedű vagy cselló vonójával szólaltatják meg. Később ezt egy jó adag reverbbel egészítik ki, és máris kész a magával ragadó, éteri hangzás. (A Led Zeppelin legendás gitárosa, Jimmy Page volt az egyik első zenész, aki sikeresen alkalmazta ezt a technikát.)

Az egyik szemére vak és nyíltan homoszexuális Jón ’Jónsi’ Birgisson angyali falsetto vokálja már csak hab a tortán: néha hihetetlen magasságokba képes emelni a hangját, ami gyönyörűen beleszövődik számaik textúrájába. A Sigúr Rós dalszövegei izlandi (és elvétve angol) nyelven íródnak, de készülnek úgynevezett vonlenska (más néven „hopelandic”) nyelvű szövegek is. Ezt hiába keressük a szótárakban vagy a Google-fordítóban – e nyelvet az együttes találta ki és hozta létre. Természetesen nyomokban az izlandira emlékeztet, annyi különbséggel, hogy gyakorlatilag csak a hangokra koncentrál. Nincsenek szavak, nincs nyelvtan – az egész egyfajta érthetetlen „katyvasz”. A „( )” című albumuk teljes egészében hopelandic nyelven írt szerzeményekből áll, amelyeknek eredetileg címük sem volt. Az album szövegeket tartalmazó füzete teljesen üres, így a dalok jelentésének meghatározását a hallgatókra bízták a zenészek.

Első albumuk 1997-ben jelent meg Von (Remény) címmel. Itt még leginkább kísérletezgettek a srácok, a dalok javarészt dark ambient, drone és noise elemekből állnak. Míg a későbbi albumokon lévő számok többsége akár altatódalnak is jó lenne, a Vonon lévő hangszőnyeg inkább hasonlít a Lustmord-féle bőr alá mászó, hidegrázós hangulatra. Jónsi hangja természetesen itt is zseniálisan illik a összképhez – ebben az esetben az énekes félelmetes, szinte túlvilági orgánumát ismerjük meg. A Hún Jörð… című dal vége már-már az abszolút káosz felé kalauzol el, üvöltéssel, torz ordítással, akadozó hangfolyammal. Talán ez a legbizarrabb Sigur Rós-dal, ami létezik.

A zenekar már említett második albuma, az Ágætis Byrjun 1999-ben látott napvilágot, és ez hozta meg a szakmai elismerést és népszerűséget a formációnak. A dalok egytől egyig pozitív, megnyugtató és persze gyönyörű kompozíciók, melyek hamar a tudatunkba égnek. Az egyszerű, minimalista aláfestés szinte már a múlté: a Starálfur című szám például nagyzenekari kísérettel lett felvéve. Aki szeretne ismerkedni a Sigur Rós-szal, annak ezt az albumot ajánlom először meghallgatásra a Von helyett.

A „( )” 2002-ben érkezett meg. Mint már említettük, ez az a korong, amelynek dalai hopelandic nyelven „íródtak”. Az egész anyag (a Samskeyti című dalt leszámítva) igen komor és borongós hangulatot áraszt, a záró trackek pedig kicsit zúzósak, nehezebbek. Érdekes szerzemény az albumon az E-Bow, amelyben a címben szereplő eszközzel játszik gitárján a basszeros. (Az e-bow elektromágneses mezőt generálva mozgatja a húrokat, olyasmi hangokat generálva így, mint amikor vonóval játszanak a gitáron.)

A 2006-os Takk… már egy vidámabb, érzékibb hangvételűre sikerült lemez. A korábbiakhoz képest elég sok instrumentális, ambientes dal is helyet kapott rajta, és a zenekar egyre bátrabban alkalmazta anyanyelvét ebben az időszakban. A Sæglópur és Hoppípolla című számok révén a banda Izlandon kívül is egyre népszerűbbé vált. A Hoppípolla például négy-öt különböző film trailerében is szerepelt. A szintén a Takk…-on szereplő Gong című baljósan indító dal az egyik – ha nem a – legjobb Sigur Rós-dal.

Két évvel ezután jött ki a Með Suð Í Eyrum Við Spilum Endalaust, ami minden eddigi anyagnál bohókásabb, vidámabb, poposabb, és ezzel együtt még szélesebb körben elismert és elterjedt lett. Egyes dalok stílusa nagyon hasonlít Jónsi néhány évvel későbbi projektjére, amelyet élettársával, Alex Somers-szel hoztak létre. A gyönyörű nagyzenekari kíséret és a klasszikus stílusjegyek alkalmazása mellett sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a gitár, illetve egy dal erejéig – első ízben – angol szöveget is alkottak.

Az együttes egy live DVD (Inní) kiadásán kívül pár évig nem jelentkezett új anyagokkal, ugyanis Jónsi a már említett másik projektjével volt elfoglalva. Az eredetileg 2010-re tervezett Valtari című album végül 2012-ben jelent meg –ez ismét egy kis visszatérés volt a gyökerekhez, végletekig nyugalmas ambient passzusok és könnyed zongoraszólamok kísérik a számokat. Ehhez a lemezhez kapcsolódik egy izgalmas mozgóképes projekt is, a Valtari Mystery Film Experiment. A Sigur Rós felkeresett tizennégy filmkészítőt, hogy képezzék le vízióikat, érzéseiket a dalok kapcsán. Így született meg az Ekki Múkk klipje is, ami egy lenyűgöző, naturalisztikus anyag lett.

2013-ban a billentyűs, Kjartan Sveinsson kilépett a zenekarból. Az így három fősre redukálódott csapat hozta össze legutóbbi lemezüket, a Kveikurt. Nem csak az album sötét borítója (amely egyébként egy érzékszervi kísérleteknél használt maszkot viselő embert ábrázol 1967-ből) emlékeztet a kezdeti időkre, visszatért az erőteljesebb, nyersebb hangzás is. Agresszív(abb), feszes dobolás, baljós, ambientes zúgások kísérik a számokat, az albumnak mégsincs egységesen sötét hangulata. Az ügyes sorrend miatt helyenként vidámabb, reménytelibb hangzású részek szabnak gátat a totális elborulásnak. A teljes eargasm érdekében érdemes meghallgatni az Ísjaki vagy a Rafstraumur című szerzeményeket.

Érdekesség, hogy az albumon szereplő Bláþráður című szám a Simpson Család egyik részéhez készült, amelyben a zenekar egy régebbi dala (Olsen Olsen) is szerepel, illetve a három tag megkapta a jellegzetes „simpsonos” fizimiskát. A Sigur Rós egyébként elkészítette a rajzfilmsorozat főcímdalát is, természetesen izlandi módon.

Nem a Simpson Család az egyetlen, aminél közreműködtek a srácok az utóbbi időben. A Game of Thrones egyik ikonikus részében mint udvari zenészek vannak jelen, és természetesen ide is készítettek dalt: a Rain of Castamere-t dolgozták át, ami hátborzongatóan jól sikerült.

Az albumokon kívül számos EP-t készített a banda. Vannak akusztikus feldolgozásokkal (Hvarf/Heim) megvalósított, kifejezetten filmekhez komponált (Hlemmur) vagy egy-egy érdekesebb téma köré épített projektjeik is. Talán a legelvontabb ezek közül a Ba Ba Ti Ki Di Do című EP, ami Merce Cunningham egyik táncdarabjához készült. A produkció második felének zenéjét a Radiohead írta, de ők külön nem jelentették meg szerzeményüket. Az EP-n található, leginkább különböző zajokból, érdekes hangokból, ambient részekből álló dalok különlegessége, hogy tetszőlegesen kombinálhatóak egymással, kiegészítik egymást, és ha mindhármat egyszerre játsszuk le, akkor érzékeljük egységesnek a hangfolyamot.

Egy másik igen különleges EP-jük a Rímur. Ezen a lemezen az izlandi népdalé és népköltészeté a főszerep. Két idősebb helyi zenésszel (Sigurður Sigurðarsonnal és Steindór Andersennel) való együttműködés eredményeként klasszikus izlandi, úgynevezett rímurméterben írt költeményeket is hallhatunk az albumon. Nyers, autentikus és gyönyörű.

Nem csak a hallószerveinket szereti kényeztetni a Sigúr Rós: a Heima című DVD-n lélegzetelállítóan sivár, mégis gyönyörűséges tájakat és vintage felvételeket láthatunk. Maga a rögzített szabadtéri koncert is egy hatalmas kempingként hat: a szereplők hatalmas pulóverekkel, gyalog nekivágnak az izlandi pusztaságnak, tábortüzet raknak a színpad előtt, mosolyognak, ölelgetik egymást. Valóban idilli szituációk ezek, és ehhez a zenéhez azt hiszem, ez tökéletesen passzol is.

Ha már itt tartunk, érdemes a videoklipeket is szemügyre vennünk (ez a szekció egyébként egy külön elemzést is megérdemelne). Általában ellentmondásos vagy mások által került témákat feszegetnek a Sigúr Rós audiovizuális anyagai. A Svefn-G-Englar klipjében például Down-szindrómás felnőttek és gyerekek angyaloknak öltözve táncolnak és játszanak, a Viðrar Vel Til Loftárása videójában egy focimeccsen gólörömüket csókkal megünneplő fiúkat választanak szét szüleik (a felvételen természetesen az összes zenekartag „cameózik”), de ott van a már említett Ekki Múkk meglepően naturalisztikusan ábrázolt története is csigával és a rókával. Az a jó ezekben a klipekben (és ez különösen igaz a Valtari Mystery Experiment egyes filmjeire), hogy témaválasztásuk abszurditása ellenére nem polgárpukkasztó módon juttatják el az üzenetüket az emberekhez.

Aki szeretne ismerkedni az izlandi zenével, ajánlom, kezdje a Sigur Rós-szal, ugyanis kiválóan lefekteti az alapokat a többiekhez. Aki pedig odáig merészkedne, hogy bele is veti magát a zenekar diszkográfiájába, annak álljon itt egy kis útmutató, hogy milyen sorrendben érdemes hallgatni az albumokat: Ágætis Byrjun, „( )”, Takk…, Með Suð Í Eyrum Við Spilum Endalaust, Kveikur, Valtari, Von.

Kiemelt kép: Reddit.com

Szekeres Zoltán

szerző: Szekeres Zoltán
honlap e-mail
Szekeres Zoltán 1990-ben született Gyulán. A Szegedi Tudományegyetemen végzett médiatechnológusként. Érdeklődési területe főként a popkultúra, a zene és a számítástechnika. Eddig kisebb zenei blogokon jelentek meg írásai, a KULTer.hu popKULT rovatának gyakornoka.

KULTprogramok

<< 2019. feb. >>
hkscpsv
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum