KULTer.hu - Egy egyszeri tanársegéd naplója
71476
post-template-default,single,single-post,postid-71476,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Egy egyszeri tanársegéd naplója

2. rész – Szerkesztőség

A történet minden helyszíne és szereplője, az elbeszélőt is beleértve, az írói fantáziaműködés szüleménye. Bármely hasonlóság valamely élő vagy elhunyt személlyel, netán helyszínnel, kizárólag a fatális véletlennek tulajdonítható.

2024. március 7., hétfő, 12 óra 17 perc

Jó hír: az előrehozott tavaszi szünet miatt ma nincs tanítás, ezért aludhattam volna tovább dolgozhattam volna a doktorimon. Mérsékelten jó hír: szerkesztőségi nap van, így mégsem folytattam kortárs biopoétikai kutatásaim. Azért a szerkesztőségbe menet kiszálltam az egyetemi labornál a nemzetközi metróból, hogy leellenőrizzem, milyen állapotban van a tenyésztett fétismajom. A Móricz–Méhes-ösztöndíj keretében azt vizsgálom, hogy ha folyamatosan bombázom különböző korszakokból származó versforma-partikulákkal az állatot, mennyit veszít populáris eladhatóságából. A barokk részecskefürdőt egész jól bírta, viszont meglepő rezisztenciát mutat a szonettsugárzással szemben. Miután gyorsan összetereltem a szobát felforgató, a vidrapopulációhoz aggasztó közelségbe kerülő bonsai sétálófákat is, még épp elértem a következő járatot.

A 2023-as kulturális fővárosi projektum folyományaként a Debrecen–Nagyvárad nemzetközi agglomeráció közös kulturális platformot hozott létre. Az Alföld fuzionált a Váraddal – a két településen felerészben azonos, felerészben pedig független tartalommal jelenik meg a lap, fejlesztés alatt álló román nyelvű online kiadással, egységes arculattal. A közös szerkesztőségi üléseket féléves váltásban tartjuk egyik és másik városban. A metró a szuburbán területeken nagyjából tíz méterrel a föld felett haladt, egymást váltották a modern kertvárosi intelligens lakónegyedek és a régi kistelepülések pusztuló történelmi központjai. A kényelmes orosz vasúti kocsikban a legtöbb utas a szemüvegére vetített 3D-s readeren olvasott vagy bonyolított hangtalan távbeszélgetéseket. Berettyóújfalu állomás elhagytával magam is végigpörgettem az aznapi kulturális híreket. A vezető ügy még mindig a második Versum-per: olvasók ezrei tüntetnek „48 Táncsics, 52 Bodor, 24 Krusovszky” feliratú pólókban a fővárosi fegyház előtt, követelve a főszerkesztő azonnali szabadon bocsátását, akit – önkéntes mindent magára vállalás után – 11 hónap szabadságvesztésre ítéltek példátlan módon egy nyolc évvel korábban publikált közép-amerikai vers jogdíj-megállapodásának máig tisztázatlan körülményei miatt. A szerző a hatóságok engedélyével nyílt hangüzenetben szólt tisztelőihez, mondván, „mindenki menjen haza, és fordítson le még egy verset” – neki szándékában áll leülni a kiszabott időt, jelenleg Lecsukatni milyen című, minden eddiginél személyesebb hangvételű poszt-elégiakötetén dolgozik. A szerelvény közben begördül a Vulturul Negru főállomásra, így gyorsan befejezem ezt a bejegyzést, és felsétálok a Fekete Sas szálloda még mindig gyönyörű szecessziós díszletei közé.

2024. március 7. 23 óra 53 perc

Hazafelé. A szerkesztőségi munka a szokásoknak megfelelően hatékonyan telt, elsősorban a közös laphányadon dolgoztunk, de a két munkacsoport beszámolt a saját tartalom alakulásáról is. Kisebb vita alakult ki az olimpiai különszámról, végül úgy döntöttünk, hogy elegendő, ha utólagos elemzéseket közlünk majd róla. A fáradtság oldásaként a munka után lecsúszott még egy-két Ursus, majd az otthoni kollégákkal együtt metróztunk haza gondolatainkba és felgyűlt üzeneteinkbe mélyedve. Mivel úgy döntöttem, hogy másnap reggel elutazom a szüleimhez, ezért hazaérve gyors infrazuhany után le is dőltem aludni.

2024. március 8. 21 óra 42 perc

Kihasználva a tavaszi szünetet, és hogy a fétismajom még nem reagál az új pentameterkoktélra, két napra hazalátogattam. Tegnap korán lefeküdtem, hogy jó formában legyek otthon, és kiegyensúlyozott, magabiztos, mondjuk ki, boldog fiatal felnőtt benyomását keltsem. Az UBER-vonat késett néhány vasúti sín éjszakai felszedése miatt, és már előre ideges lettem attól, hogy anyám ideges lesz attól, hogy lekésem a szárnyvonali csatlakozást, és így a családi ebédet is. Úgyhogy már az állomáson megittam két kávét és elszívtam egy fél doboz cigit, ráadásul a vonaton találkoztam Bélával, volt osztálytársammal, akivel persze a bárkocsiban meg kellett gyorsan inni éhgyomorra két sört. Mindezek hatására egy leharcolt, enyhén illuminált állapotú fiatal felnőtt kopogtatott be otthon. A nap hátralévő része azzal telt, hogy lelkileg felkészítettem magam a másnapi rokonlátogatásra és keresztapám hagyományos currys lecsós kerti partijára, majd hosszas levelezésbe fogtunk a szerkesztő kollégákkal a tegnapi ülés kibeszéletlenül maradt kérdéseiről. Nem elég sokat dolgozni, hajszoltnak is kell látszani, mondogatta mindig szegény nagypapám – így is lett.

Lapis József

szerző: Lapis József
honlap e-mail
Lapis József 1981-ben született Sárospatakon, tanulmányait Debrecenben végezte, hosszú ideig ott is élt. Kritikus, irodalomtörténész, könyvtáros, a Prae és az Alföld folyóiratok szerkesztője. Elsősorban modern és kortárs magyar irodalommal, gyerekirodalommal kapcsolatos tanulmányokat, recenziókat publikál. Könyvei: Az elmúlás poétikája (2014); Líra 2.0. - Közelítések a kortárs magyar költészethez (2014). 2015-ben Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesült.

KULTprogramok

<< 2018. nov. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum