KULTer.hu - kabai lóránt versei
72131
post-template-default,single,single-post,postid-72131,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

kabai lóránt versei

ponyvaregény

kiver a víz a szaxofon hangjától,
hát még jobban felcsavarom a potmétert,
a bal sávot külön visszhangosítom,
ha kiver, hát verjen rendesen.
hagyjuk a hajcsavarót, rúzst, szemceruzát,
háromnapos kocsmatúrád se legyek neked;
francba a rímmel, cezúrával,
kivel-mivel nézek szembe
– ragaszkodás és kémia?
szerelemes vers akart ez lenni,
még rég, de nem lett belőle semmi,
kevés volt a lendület, erő…
és jön újra a klasszikus dialógus:
– miért akarsz életben maradni?
hogyan tudod elviselni azt, ami vagy?
– nincs sok választásom.
bár az önmagáért való szépség rútság,
a húsgépek testén kukacként másznak a nevetések,
sőt vérrel tele a hold, érzem, szinte látom,
nincs maradásom, s már csak a géptől félek,
a bennem működő nihilátortól,
és kiver a víz a szaxofon hangjától.

„…ugyan mivégre”

a pöcsöm vakargatom és az eget bámulom
– üdvözítő kombináció.
a hold már rég nem az a bús, érzelgős, öreg barát;
lelkem üres edény, szétporladhat egy lágy hangtól akár.

nem tudom, kell-e tudnom ezt, de láss csodát, láss nadrágot
– düh és szégyen delejes elegye bennem.
és ezzel kész is vagyok, pontosabban részemről vége,
mindig is rühelltem a befejezést, bármilyen legyen is.

a levegőbe harapok, akárha fűbe;
rágyújtok, iszom, ettől még valamennyire
– bármily szánalmas is –
élőlénynek érzem magam.

vedlett kor

amikor a por kezdett végre elülni,
felbecsülhetővé vált a pusztítás mértéke.
„hagyj békén. nem érdekel a véleményed.
élj sötétségben” – a világ örökös hinta,
így kapom meg a választ: csak egy hímtag voltam.
eredménynek meglehetősen sovány,
inkább jöjjön a jótékony felejtés
– de képtelen vagyok felejteni, bocsánat érte,
csak kiteregetek egy fénytelen és alacsony életet.
a kert fenekestül felfordult, a tető szétmarcangolva,
a kémény alapjaiban roggyant meg.
merő tökéletlenség az ember
külső és belső szerkezete,
de talán még a céltalanság sem céltalan.
a világ nem csak csésze és teáskanna.
és nem csak szex.
a rombolás lassan csak kiirtja a mondatokat,
melyekhez minduntalan visszatérünk;
nincsen mesélőkedv semmi bennem,
de tudom, hogy lesz itt egy kéz.

kabai lóránt

szerző: kabai lóránt
honlap e-mail
kabai lóránt 1977-ben Miskolcon született, költő, kritikus, a Műút folyóirat szerkesztője. Az ő szavaival: „kisbetűs, férfi, ír, olvas, firkál”. Ongán nőtt fel, Budapesten él. Legutóbbi kötetei: klór (versek valakinek és bárkinek), Szoba Kiadó – JAK – PRAE.HU, 2010; Avasi keserű, Szoba Kiadó, 2013.

KULTprogramok

<< 2018. Sze. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum