KULTer.hu - Egy egyszeri tanársegéd naplója
73251
post-template-default,single,single-post,postid-73251,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Egy egyszeri tanársegéd naplója

3. rész – Homeward bound

A történet minden helyszíne és szereplője, az elbeszélőt is beleértve, az írói fantáziaműködés szüleménye. Bármely hasonlóság valamely élő vagy elhunyt személlyel, netán helyszínnel, kizárólag a fatális véletlennek tulajdonítható.

  1. április 9., szombat, 22 óra 17 perc

Húsvétkor újra otthon a szülőknél. Ezúttal taxi-jettel voltam kénytelen hazarepülni, mert rajtuk kívül minden társaság sztrájkolt. Csak este tudtam elindulni, de még úgy is fél óra alatt megérkeztem, hogy a taxi becsületből megkerült egy teljes megyét, hátha nem tűnik föl. Közben meghallgattam az ÉS legújabb hangoskritikáit. Pár hónapja felfedeztek egy fiatal titánt, aki újabban hetente porig aláz tulajdonképpen bármilyen könyvet – négyesfogatokban utazik. Üregi Boróka Virág néven fut, senki nem látta még élőben. A Facephone-profilja szerint marosbogáti, ami szinte biztos, hogy fake, mert pár hónapja Kolozsvárról néhány bretteres, akikről szintén volt pár keresetlen szava, leugrottak Bogátra koccintani vele, de a faluban senki nem hallott róla. A srácok a Snoop Dog Látogatóközpont megtekintése után az estét már az Insomniában fejezték be.

ÜBV igazi nagypénteki kivégzést vezényelt le. Áfra János Appendicitis, Závada Péter Most akkor nem jössz?, Nyerges Gábor Ádám Ünnep cavintonnal és Korpa Tamás Metaburok című versesköteteit boncolta fel. Nekem amúgy bejöttek, nem is nagyon értettem egyet a cikk sajátosan „üregis” konklúziójával: „Feleslegesen pazarolt el rájuk annyi szakkifejezést a baráti kritika a neoemocionalitástól kezdve a transzobjektivizmuson és a posztklasszicizmuson át a zoogrammatikusságig, ha egyszerűen besorolhatóak volnának mind a – már-már korstílussá avanzsálódó – »végunalom« címke alá. A költészet napja felé tartunk, és nekem fogalmam sincs, ki fogja mindezt József Attilának megmagyarázni?”

április 10. vasárnap, 21 óra 33 perc

Annyira jól sikerült legutóbb keresztapám curry lecsós kerti partija, hogy ezúttal nagybátyám döntött úgy, hogy bemutatja főzőtudománya húsvéti kiadását a családnak. Módszerének lényege, hogy nemlétező kajákat próbál bizonytalan családi receptek alapján összedobni bográcsban, és a végén semmi ehetőt nem hoz össze, hanem inkább duzzogva leissza magát saját főzésű pálinkájával a körtefa alatt. Már délelőtt ott voltunk, a legalább száz éves, szekrény mélyén porosodó kölnikkel sebtiben megejtett locsolás után azonnal heves áldomásozás vette kezdetét – rákészülés az ebédre.

Nagynéném azzal fogadott, hogy ugyan meddig tanulok még, és hogy mikor lesz az a „nagy vizsga”. Már nem is reagálok, így lassan harminc felé örültem, hogy a lányokról nem faggatózik. Gyanút csak akkor fogtam, amikor felbukkantak a leninvárosi (távoli!) rokonok, köztük Bianka, akivel háromévente össze akarnak hozni az utóbbi 15 évben. Keresztanyám persze azonnal egymáshoz húzott minket a kompótos tál fölött, és jó érzékkel gyorsan magunkra is hagyott. Kiderült, hogy Bianka elvégezte az orvosit, és most orvoslátogatóként dolgozik egy menő cégnél. Állítólag ez most a legszexisebb szakma, ezt persze nem ő mondta, a tévében láttam, de egészen feldobott a dolog. Őt kevésbé dobta fel, hogy nemsokára „doktor” leszek, viszont leplezetlenül fanyalgó (netán szánakozó?) pillantást vetett a pulcsimra. Nincs reménytelenebb ruhatár a gyerekkori szekrénynél, ez a pulcsi gimiben még egész menőnek számított. (Legalábbis alteros körökben.) Ezt meg is mondtam neki, mire meghívott a jövő csütörtöki céges összejövetelükre, egy „doktorok és gyógyszerügynökök” fantázianevű partira. „Ha addig megcsinálod a PhD-t, jöhetsz” – kacsintott rám. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most flörtölés vagy csak szórakozik velem, de amikor azzal a szellemesnek szánt megjegyzéssel rukkoltam elő, hogy legalább nem kell papi palástot vagy nyuszifarkat öltenem, nem vette a lapot. Még megpendítettem, hogy ha csütörtök este lesz a céges buli, akkor hogy mennek be majd másnap dolgozni, de erre csak egy immár minden kétséget kizáróan szánakozó ajakbiggyesztés volt a válasz. Mindenesetre a számát felírtam egy szalvétára, és csatlakoztam keresztapám pálinkájához a körtefa alatt.

április 11. hétfő, 21 óra 33 perc

Mai alkoholegység: 3 (nem ittam semmit, de keresztapám pálinkája hetekig nem tisztul ki a szervezetből)
Cigaretta: 15 szál (kizárólag a kávé mellé)
Kávé: 3 (szabadnap van)
Elolvasott oldalak száma: 20 (lehetne jobb, de messze még a holnap)
El nem olvasott oldalak száma: végtelen, mindenesetre holnapra még kb. 230 van hátra.
A vasárnapi locsolkodás utóhatását még mindig érzem a fejemben. Este visszajöttem, hogy végigdolgozzam a hétfőt. Nyögvenyelősen halad a munka. Bianka szalvétáját elhagytam, de tegnap éjszaka bejelöltem Facephone-on, majd küldtem neki egy üzenetet, hogy köszönöm a meghívást, de nem tudok részt venni a doktorok és ribancok partin, mert aznap testfestő felolvasóestre megyek. Még nem reagált.

Lapis József

szerző: Lapis József
honlap e-mail
Lapis József 1981-ben született Sárospatakon, tanulmányait Debrecenben végezte, hosszú ideig ott is élt. Kritikus, irodalomtörténész, könyvtáros, a Prae és az Alföld folyóiratok szerkesztője. Elsősorban modern és kortárs magyar irodalommal, gyerekirodalommal kapcsolatos tanulmányokat, recenziókat publikál. Könyvei: Az elmúlás poétikája (2014); Líra 2.0. - Közelítések a kortárs magyar költészethez (2014). 2015-ben Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesült.

KULTprogramok

<< 2019. aug. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum