KULTer.hu - (El)beszélések
74386
post-template-default,single,single-post,postid-74386,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

(El)beszélések

KULTerdő: #Apokrif, #LÉK

A KULTerdő sorozat legutóbbi eseményén az Apkorif folyóirat szerkesztői, „veress dani, Gál SomaNyerges Gábor Ádám, valamint a folyóirat első könyvpályázatának győztese, az elsőkötetes Szendi Nóra mutatkoztak be a Nagyerdei Víztoronyban a LÉK irodalmi kör tagjai előtt.

Az eseménynek az adott keretet, hogy az elején a lapszerkesztők és az Apokrif könyvsorozatának díjazottja olvastak fel műveikből, az est második felében pedig a debreceni LÉK irodalmi kör tagjai folytatták a felolvasást. A befogadást viszont kissé megnehezítette, hogy az elhangzott szövegeket – terjedelmükből következően is – elsősorban néma olvasásra szánták, ahogyan a heterogenitás és a szerzők előadói felkészültsége sem segítette a hallgatók bevonódását. Az Apokrif szerkesztőinek felolvasása azért is tűnt motiválatlannak, mert Szendi Nóra regényét leszámítva egyik szöveget sem kapcsolták be később a beszélgetésbe, csupán egy-egy árnyalatát próbálták megmutatni egy (a magát autonómnak tartó folyóirat körül szerveződő) írói gyakorlatnak.

IMG_2040

A felolvasásban tükröződő koncepcióhiány és a folyóirat címadásában megjelenő különállástudat a beszélgetés fontos szervezőalakzata volt. Noha a moderátor, Juhász Tibor folyamatosan pozicionálni próbálta a kilenc éves múltra visszatekintő, „sikersztoriként” aposztrofálható laptörténetet, a résztvevők tudatosan törekedtek e történet szétszálazására, ami alapján eltérő önértési modellekre, problémaszemléletre vagy esztétikafelfogásokra lehetett következtetni. Bár a szereplők egyike sem próbálta koherens módon bemutatni, csupán utalt a saját szerkesztői gyakorlatát meghatározó alapelvekre, minden beszélgetőtárs explicit módon értelmezte a felület kultúratudományi intézményrendszerben elfoglalt helyét, a lap országos terjesztésű folyóirattá válásától kezdve egészen a kánonalakító törekvésekig.

IMG_2085

Bizonyos kérdésekben megmutatkoztak eltérések is. Például Nyerges Gábor Ádám, a lap főszerkesztője egyszerre tekint a folyóiratra műhelyként és baráti közösségként, veress dani, a lap képszerkesztője azonban megkérdőjelezte, hogy a folyóirat műhelyként vagy (későbbi pontosítások szerint) mikroműhelyként funkcionált volna. Az Apokrif-nemzedék meghatározás lehetőségét a szerkesztők egyöntetűen elutasították, miközben nem tartják kizártnak, hogy a folyóiratban a későbbi irodalomtörténet-írás szempontjából meghatározó alakok is rendszeresen publikálnak. Ezt az is igazolja, hogy például az R25-ben, a rendszerváltás 25. évfordulója alkalmából készített, fiatal szerzők munkáit tartalmazó, reprezentatív versösszeállításban szereplő költők egy része törzsszerzője a fiatal tehetségek felfedezésére szakosodott lapnak.

IMG_2170

A beszélgetés során szintén mindegyik szerkesztő tagadta, hogy lenne bármilyen esztétikai vezérelv a folyóiratnál, ehelyett egyfajta „halmazelvűség” érvényesül. A nézőpontkülönbségek megmutatása mégis arra enged következtetni, hogy a különböző rovatok szerkesztői határozott ízléssel rendelkeznek, viszont a lapot az utolsó hosszútávon is meggyökeresedni tudott papíralapú folyóiratként definiáló Apokrif-szerkesztők és szerzők tudatosan hárítják el a külső, intézményesítő bélyegeket.

IMG_2135

A beszélgetés után  Horváth Imre Olivér, Juhász Márió, Kovács Edward, Maklári Judit, Salamon Attila Mátyás, Sebők György és Szabó Balázs álltak a közönség elé, akik az Apokrif szerkesztőkhöz hasonlóan mind a kortárs fiatal irodalom képviselői. A LÉK irodalmi kör szerzőinek debreceni kötődése miatt egy izgalmas rész-egész viszony rajzolódott ki a korábban bemutatott országos szintű szervezeti keret és a lokális vonatkozású lírai szövegek recitatív felolvasása között. Noha a versfelolvasás befogadási helyzete nem engedi meg az elmélyült szövegértelmezést, egy-egy Sebők Györgytől származó alakzat, Kovács Edward testmetafora vagy Maklári Judit izgalmas én-te viszonyt leíró, a hallgató számára később csupán töredékeiben felidézhető vers visszacseng a befogadó fülében. Ez az esztétikai tapasztalat is igazolja e költészet élőségét, a befogadás körülménye pedig az írói gyakorlat szervezeti keretbe illeszkedésére, és a kultúra szereplői közti kommunikatív viszonyra is ráirányította a figyelmet.

KULTerdő: #Apokrif, #LÉK, Debrecen, Nagyerdei Víztorony, 2016. április 19.

A fotókat Áfra János készítette.

Papp Sára Írisz

szerző: Papp Sára Írisz
honlap e-mail
Papp Sára Írisz 1992-ben született, a Debreceni Egyetem magyar nyelv és irodalom szakos, valamint angol-magyar bölcsészettudományi szakfordító mesterképzésének hallgatója. Korábban a Rijksuniversiteit Groningenen, valamint a Georg August Universitäton tanult cserediákként. Tagja a Hatvani István Szakkollégiumnak és a DETEP-nek.

KULTprogramok

<< 2018. máj. >>
hkscpsv
30 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum