KULTer.hu - Markó Béla versei
75638
post-template-default,single,single-post,postid-75638,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Markó Béla versei

Egyetlen világ

          Pablo Picasso: Avignoni kisasszonyok, 1907, olaj, vászon,
          244×234 cm, Museum of Modern Art, New York

Nem több ez sem, mint elpusztítani
mindent, amit még képzelhettél volna,
s hiába nézel úgy egy festékfoltra,
hogy feltárulnak Isten titkai

előtted, amíg megtelik a vászon,
hiszen ilyenkor hullnak szét megint
a kép mögött elképzelt képeink,
s alig készült el, máris várva várom,

hogy majd ismét üres legyen egészen
a látvány, pontosabban: ne legyen
egyáltalán, s belül tegyem-vegyem

csupán, mert a mindenható fejében
az élethűen megformált világ
kiszorította a fantáziát.

Majd ismét összerakja

          Leonardo da Vinci: Szent Anna harmadmagával,
          1508–1510, olaj, fatábla, 168×112 cm, Louvre, Párizs

Nem Jézus hát a legvédtelenebb,
hanem a bárány, utolsó a sorban,
ki legalulról azt sem látja, hol van,
s a föl-föltornyosuló szeretet

mind fényesebb és mind fenyegetőbb,
ahogy a felnőtt Máriát ölébe
vette Szent Anna, és ahogy fölébe
hajol tűnődve, míg a csecsemőt

Mária tartja, mert csak láncszemek
az asszonyok, s a várva várt gyerek
kezét melengeti a puha, göndör

gyapjúban: hogyha egyszer meginog
ez az építmény, emlékezni fog
ismét reá, s majd összerakja föntről.

És a vének

          Tintoretto: Zsuzsanna és a vének,
          1555–1556, olaj, vászon, 146×193 cm,
          Kunsthistorisches Museum, Bécs

Zsuzsanna sejtheti, hogy leskelődnek,
s mint lomb közt egy-egy öklömnyi veréb,
úgy ugráltatja szürkéllő szemét
mindkettő, hiszen szeretnének többet

meglátni abból, amit újra s újra
elrejt, és közben mégis kitakar,
míg egyedül is tetszeni akar,
vagyis dehogy van egyedül, ha tudja,

hogy ott vannak, s így már a meztelenség
egészen más értelmet nyer, csupán
jelmez vagy maszk, mint áttetsző ruhán,

vizslatnak fel-le rajta, és a kelmét
próbálják csőrükkel, de nem lehet
vetkőztetni, mert rég levetkezett.

A háború vége

          Mednyánszky László: Enyészet,
          1917, olaj, karton, 70×100 cm,
          Katona József Múzeum, Kecskemét

Nyilvánvalóan közhely, hogy csak bábuk
feküsznek ott, mint félrecsúszott paplan
alatt, mindig szemérmetlen s szokatlan
pózban, hiszen korhadt faág a lábuk

s kupacnyi sárgásbarna lomb a testük,
legfeljebb annyi furcsaság van benne,
hogy legalább egy párnaféle lenne
felül begyűrve, például egy elnyűtt

kabát, mert így kissé erőltetettnek
meg fárasztónak tűnik, hogy enyésznek,
és hátracsuklott fejjel égre néznek,

de rothadóban néha fölneszelnek,
vagy pára száll belőlük, míg az álom
szakadt ruha a meztelen halálon.

A hatalom természetéről

          Fernando Botero: Az elnöki család,
          1967, olaj, vászon, 203,5×196 cm,
          Museum of Modern Art, New York

Sehol nem fénylik zsír az arcukon,
kövér a zöld, a kék, a rózsaszín,
s a boldogság irdatlan foltjain
nincs árnyék, bár egy tűzhányólyukon

kilóg hátul a füst, gyújtózsinór
talán, vagy az sem, inkább valami
kötél, és most éppen nem hallani
a kép felől a szuszogást, kiforr,

majd elvegyül velük a hatalom,
egyszerre forma már és tartalom,
kívül is az van, ami legbelül,

hiába felnőtt, hiába gyerek,
ugyanolyanok körben a hegyek,
s torlódnak mégis értelmetlenül.

(Megjelentek az Alföld 2016/5. számában.)

 

Markó Béla

szerző: Markó Béla
honlap e-mail
Markó Béla 1951-ben született Kézdivásárhelyen, József Attila- és Alföld-díjas költő, író, szerkesztő, politikus, az RMDSZ alapító tagja. Legutóbbi szonetteket tartalmazó kötete 2014-ben jelent Elölnézet címen a Jelenkor Kiadónál.

KULTprogramok

<< 2018. nov. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum