KULTer.hu - Laboda Róbert versei
75888
post-template-default,single,single-post,postid-75888,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Laboda Róbert versei

Távolság van

úgy alakult a nagy csend után
hogy egy kedd reggelen
találkozni mertem anyámmal
előre csak annyit beszéltünk meg hogy hol meg mikor
részletekbe nem mentünk bele
minek
ha soha előtte most minek
így hát ilyen lélektelen egy
füleki kávéházba
fújt be minket a szél
hol ott ültünk szemben a hittel
a templom előtt

nálunk sehogy se lehet azt a nagy házat megkerülni
mindenhez közel van
a sok élettelenhez
és mindenre mi külvilági
ráhat az

az ablakból kifelé mégis sokáig néztem a nagykeresztet
amit a templomkertbe állítottak fel
gondoltam is hogy itthon is mindenkinek megvan a sajátja

aztán onnantól kezdve csak anyám szemébe néztem
nekem ő nekem anyám keresztem
egy elég hirtelen
meg gyors mozgású kiskereszt
aki megint és újra
csak az első korty kávé után kezdi
elkeverni a cukrot
feszengve néz végig rajtam
majd csak az első sóhajtás után
ezt megtanultam már
örül nekem
hiába na ő így szeret engem
kissé idegesen

aztán mondom neki nyugodj meg
itt ezeken a falakon most nincs repedés
és ha volt is eltűnt mind
mint ahogy az emberek innen

ilyenkor kevesen vannak mindig hisz
találkozásunk kora reggeli
a rádióban halk mulatós szól
az ablakot friss por lepi bé

közben a pincérnőről kiderül
hogy egykori osztálytársam
csak nem láttam őt tíz éve már
ő meg szült párszor azóta

persze anyám nem bírja tovább
magában magát bent tartani
beszél nekem a vitaminokról
az itthoni irgalmasokról az új porszívóról
s felcsillan a szeme mikor
elmondhatja hogy lejárt
az autójukra felvett kölcsön
de gyorsan panaszkodik is
a bonyolult tolatásra
mondja azt is hogy már eltűntek otthonról
a falból a repedések ne féljek
csak jöjjek
meg mondja hogy a krumplibogarak azok
felettébb idegesítik őt mostanság
és a kapu lassan meg
tíz éve rozsdás
akkor ígértem meg lefestem
de nem jött ki
és ezután még apró titkait is elmondja
újra ugyanúgy és egyformán
és persze ugyanazokat
kifulladásig
majd befejezi és feláll
gyors mozgású keresztem ő nekem
de ez lassú volt legalább
mondta ő fizet ő hívott meg
mire én is megszólaltam végre
először
és mondom neki várjon még
hiszen épp özönlik ki a templomból a nép
és várjon és ne haragudjon rám
kicsit maradjon még tovább
hallgasson meg
mert itthon már csak átutazóban vagyok
mondom könnyezve
együtt
nem leszünk már sokat

tor

igazi hideg amolyan
februári tél odakint

Lóri-bátyát mindenki
szerette a faluban
mindenki aki legalább egyszer
benne tükröződött az aranykeretes
szemüvegében

nem volt nála boldogabb munkás
és senki nem fogott
olyan tökéletes A-mollt
mint ő
mégse volt a temetése
akkora felhajtás
mint amilyen ígéretesnek indult

a temető teli idegen arcú
távoli rokonnal
mind
ott sorakozott
kóbor kutyák ugatták
meg a papot

mit tudnak ezek a halálról
koszorút se hoztak magukkal
idegesítő vigyorukat meg igazán
a temetőn kívül hagyhatták volna

a paraszt az az égben is paraszt
mondotta nagyapám

az illem vagy túléli a halált vagy sem
halottról jót vagy
legyen szó a tényleges vaskos
úriemberről akkor
ha kivétel akad

a kivétel mindig a kántor
aki soha és sehol se volt józan
ha palócföldet ér a lába
no de legalább a tor
a tor az elegáns volt igen elegáns

mint Lóri-bátya csuklómozdulata
amelyikkel huncutul bort ivott
ugyanattól a mozdulattól
disznók múltak ki
udvarok fürödtek
borban-vérben miatta

a tor az elegáns volt
igen elegáns

Laboda Róbert

szerző: Laboda Róbert
honlap e-mail
Laboda Róbert 1985-ben született Nagykürtösön (Szlovákia). Verseit közölte az Irodalmi Szemle, a Kalligram, az Irodalmi Jelen Online. Túlzások címmel jelent meg első kötete 2015-ben. Júliusban jelenik meg következő, én csak néztem című verseskötete.

KULTprogramok

<< 2017. máj. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum