KULTer.hu - Molnár T. Eszter verse
77313
post-template-default,single,single-post,postid-77313,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Molnár T. Eszter verse

Fekete folyó

A vízbe lapos kavics,
ölembe madár pihent,
sötét volt, testes és elhaló.

Anyám a haját két copfba fonta,
fekete folyó fekete ágai,
az egyik délre vitte apám titkait,
másikon nővéreim északra hajóztak.

Ahonnan az élők menekültek,
csak én maradtam, a meg nem született,
testszín dűnékben meglapulva
mozdulatlan a vándorlók között.

Fülemnek feszült anyám sivítása,
mint a szélben csattogó ruha,
a strófa elején felkapott torokhang,
az erővel fogyó levegő.

Sötét volt, egy testes és elhaló
madár pihent az ölemben.
Megitattam, megetettem.

Molnár T. Eszter

szerző: Molnár T. Eszter
honlap e-mail
Molnár T. Eszter 1976-ban született Budapesten, jelenleg Németországban, Freiburgban él. Író, költő, biológus, a József Attila Kör tagja. Első két ifjúsági kötete, a Stand up! – Egy majdnem normális család 1. és a Most már igazán – Egy majdnem normális család 2. a Tilos az Á Könyveknél, első novelláskötete, A számozottak pedig a JAK-füzetek sorozatban jelent meg 2016-ban.

KULTprogramok

<< 2018. Sze. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum