KULTer.hu - Szendi Nóra regényrészlete
76161
post-template-default,single,single-post,postid-76161,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Szendi Nóra regényrészlete

Emészthetetlen

Evett. Utálta. Hogy muszáj. Hogy nem csak úgy vannak a dolgok, hanem muszáj őket csinálni. Ide rakja, oda tolja, amoda dugdossa, rádől. Dörömböl a gyomra a hűtőből. Tömni kell. A méla nyelv betonkeverőként forgatja a fogak között kulimásszá ragacsosodó kenyeret. Rágás. Nyelés. Harapás. Aztán elölről. Mintha egész életében ugyanazt a falatot. A dolgok emészthetetlensége.
A hűtőn volt a lista. Felállt, felírta rá, hogy kenyér. Utálta. De azért csak rágta, nyammogatta, ímmel-ámmal, méla szájjal, mert a többit még jobban utálta.
A hús cafatkáit a fogak közé szorulva.
A gyümölcsök rostocskáit a fogak közé szorulva.
A rothadó gyümölcsöket. A kásássá barnult banánt. A kásássá barnult almát. A ráncossá mazsolásodott szőlőt. Egyáltalán, a mazsolát, ahogy alattomosan a nyelv alá avázkodik egy túrós rétesben vagy palacsintában.
Az ütődött paradicsomot.
A paradicsom kibuggyanó, köretet eláztató levét. Hogy adnak paradicsomot az akármi mellé, de külön tányért nem adnak, és akkor tologatja föl a tányér szélére az akármit, de persze mindig van egy-két morzsa, egy-két alattomos aprólék, minél apróbb, annál undorítóbb, mert belekerül, szétázik, úgy forgatja a tányért, hogy ne látsszon, vág az akármiből, lehetetlen, hogy ne termelje újra a morzsákat a vágás.
A pitába pakolt giroszt, ha már itt tartunk. Ahogy mállik a szósztól.
A mállást. Ahogy minden bomlik szét. Ahogy magába gyűri a szétbomlást. Ahogy rágja. Ahogy nyeli. Ahogy eszi.
Az embereket, ahogy esznek.
Drong Lajost, ahogy rág. Mióta/amikor épp leszokott a bagóról, állandóan rágott. Őrölte a fogaival a szotyit, pökdözte a héjakat. Közben pofázott. Duzzadt ajka ritmikusan mozgott. Szotyival vagy anélkül, mint aki állandóan pökdöz.
A csecsemőket a buszon, villamoson, ahogy majszolják a kiflit. Kifordul a szájukból, kiül a pép a sarkában. Büfiznek, bugyog bennük a húgymeleg anyatej.
Az öregeket, ahogy petyküdt ajkakkal mammognak. Ahogy kiül a pép a szájuk sarkában. A vénasszonyt, ahogy a fagylalt csúcsát szopta nyálasan, kíméletlen lassúsággal. A másik cigarettázott. Fújta a füstöt a francia krémesre. A cukrászdában, ahogy elhaladt mellette. Elfordította a fejét.
Az embereket, ahogy esznek, és teli szájjal röhögnek. Ahogy elhalad a kerthelyiségek mellett. Önkéntelenül ráközelít a szájukra. Belezúmol a szájukba. Röhögés közben a nyelvükön a félig rágott burgonya. Elfordítja a fejét.
Az embereket, ahogy a buszon, villamoson esznek, zsírfoltos papírzacskó a kezükben. Bűzlik a szerelvény a gírosztól és a hamburgertől. Hiába fordítja el a fejét.
Az embereket. Ezt nem írta fel a listára. Emészthetetlen. Felállt. Kidobta a kenyérhéjat.

A kiemelt kép a szerző grafikája.

Szendi Nóra

szerző: Szendi Nóra
honlap e-mail
Szendi Nóra 1988-ban született Budapesten. Az ELTE BTK magyar szakán 19. századi magyar irodalommal foglalkozott, szerkesztő, író, kritikus, időnként rajzoló. Írásai többek közt az Apokrifban, a Palócföldben, az Alföldben és a Műút online-on jelentek meg, illusztrációi pedig az Apokrifban és a 2000-ben. A FISz-Apokrif könyvpályázatának egyik győztese, Zárványok című első regénye a 2015-ös Ünnepi Könyvhétre jelent meg.

KULTprogramok

<< 2019. nov. >>
hkscpsv
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum