KULTer.hu - Velük teljes
77663
post-template-default,single,single-post,postid-77663,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Velük teljes

Play It Proud koncert a Mika Tivadar Mulatóban

Vasárnap ért véget a Budapest Pride LMBTQ Fesztivál, a tíz napig tartó programsorozat, amely egy igazságosabb, befogadóbb társadalom megteremtése érdekében szerveződött. „Velünk teljes!” – szólt a fesztivál szlogenje, ami összecseng a főváros új mottójával is: „a város, amely egyesít”. 

Az elmúlt évek alapján a rendezvény kulcspontjának, és egyben legtöbb konfliktust kiváltó eseményének a Budapest Pride Felvonulást mondhatnánk, de idén ezt is sikerült minden különösebb atrocitás nélkül lebonyolítani. Úgy látszik, Budapest jobb napjain tényleg képes az összefogásra.

A rendezvényen helyet kaptak előadások, műhelybeszélgetések, kiállítások, színházi produkciók, közösségépítő játékok és bulik – budapesti és vidéki LMBTQ-emberek, szervezetek és szövetségesek aktív részvételével. A fesztivál legnagyobb élőzenei eseményeként meghirdetett Play It Proud koncerten a dalpályázaton részt vevő zenekarok és a Pride-ot támogató zenészek léptek fel, azaz a The Pinups, a Sonic Juice, a Popcsajokstb, Petruska András és a Dekkoltás. A pályázaton a Pride hivatalos dalát kereste a zsűri, amelyre végül a Mongooz and the Magnet Freedom című számában talált rá. A Mika Tivadar Mulatóban megrendezett koncertsorozat egyben fundraising is volt, így aki akart, a sima belépő helyett támogatói jegyet válthatott.

Este hétkor a szórakozóhely benti részén nagyjából tíz ember ücsörgött még csak, és hamarosan az egy órás csúszást is bejelentették a szervezők. Az asztalukon lévő szivárványos karkötőkön és zászlócskákon kívül semmi sem jelezte, hogy egy LMBTQ-buliban lennék, a késve kezdés viszont remek lehetőséget adott arra, hogy egy kicsit beszélgessek a résztvevőkkel. Olyasmi kérdések foglalkoztattak, mint például milyen társadalmi felelősségvállalást várnak a bandáktól, vagy milyen hatással van az LMBTQ-közösség helyzetére a Pride. Várakozás közben sikerült néhány szót váltanom egy meleg és egy leszbikus párral, akik hasonló álláspontot foglaltak el a témában. „Ez egy olyan buli is lehetne akár, mint például a bölcsésznapok. Persze, remek kezdeményezés az eseménysorozat, de a mi célunk csupán annyi, hogy had öleljük meg egymást az utcán. Kár, hogy egy pincébe kell lejönnünk ahhoz, hogy ezt megtehessük.” (nevetnek)

Az előzetesen kiírt sorrend ugyan megváltozott, de végre elkezdődött az első koncert, Petruska András lépett fel. A közönségben kevesen voltak, ők is jóformán mindannyian ültek, a hangulaton pedig a fülledt hőség sem segített. Az előadás profi volt, egy fickó egy szál egy szál gitárjával egy egész jazzband hangulatát hozta. Talán a Trouble in my mind és a Traveling suitcase számok voltak a legerősebbek. A koncert után sikerült Petruskát is elcsípnem pár mondat erejéig. „Kiskoromban féltem a vakoktól, de mikor összebarátkoztam egy vak fiúval, rájöttem, hogy az ismeretlentől tartottam… A passzív elutasítókat kéne egy ilyen koncertre beültetni, hogy lássák, az LMBTQ-emberek ugyanolyan normálisak, mint bárki más. Én annyit tudok tenni, hogy kívülállóként a jó ügy mellé állok a zenémmel. Nem tudom, milyen LMBTQ-emberként élni, de az lenne a jó, ha nem lenne különbség.”

petruska2

A második koncertfellépő a Popcsajokstb volt (Prommer Patrik – dob/ének, Takács Gábor – billentyű), és sajnos ezt éreztem az esemény mélypontjának. Jazz és funk elemek, modern elektronikus témákkal. Ez önmagában jó lehetett volna, de a közönség még jobban megritkult, a hőség fokozódott, és valahogy a srácok sem teremtették meg a megfelelő hangulatot. Hozzátenném, nem biztos, hogy jót tesz a légkörnek, ha a banda folyamatosan kiszólogat, hogy lapos a buli.

A harmadik fellépő a Sonic Juice volt, akik saját számokkal és feldolgozásokkal érkeztek, és mindkét esetben nagyon erőset játszottak. Jazz, blues, reggae, pop-rock és Balogh Zsófia énekes a szaxofonjával egy már-már tömegnek nevezhető közönség előtt. Csillagos ötös. „Az LMBTQ-arcok olyanok, mint bárki más. A taps, a koncert, a buli ugyanaz, mint bárhol. Ezt kéne megérteni…” – fejtette ki Jeff Joyner (gitár, basszusgitár, dalszerző) és Balogh Zsófi. Ők egyébként Play it Pride című dalukkal pályáztak.

sonicc

A negyedik bulit a The Pinups csinálta, akik önmagukat egy „rekreációs foglalkozás nyomán létrejött punk-rock bitches banda”-ként definiálják. Eddigre már elterjedhetett rólam, hogy cikket írok az eseményről, mert a koncert után többen megjegyezték mellettem elhaladva: „Jót írj róluk, ők voltak eddig a legjobbak!” Nem ellenkezem. A koncert után a The Pinups tagjait is sikerült elcsípnem egy gondolat erejéig. „Amíg van ember, aki egy ilyen ügy érdekében táncol a zenénkre, addig van értelme ezt az eseményt csinálni.” – mondta a zenekar énekese.

Utolsó fellépőként a Dekkoltás lépett a színpadra. A Magos Bálint, Szeles András, Pauer Gellért alkotta trió rendszer-, társadalom- és úgy egyáltalán, mindenkritikus rapbandája a Két igent nem csak két nem mondhat című számukkal neveztek a Play it Proud pályázatára.

dekkoltás 2

Összességében elmondható, hogy a döcögős kezdés ellenére egy igazán erős bulit sikerült összehoznia a szervezők, zenészek és résztvevők együttesének. Valóban „velük volt teljes” egy olyan program, amely nem csupán egy közös célért, az egyenlőségért és az összetartásért lépett fel, de remek szórakozási lehetőséget is teremtett – nem csak LMBTQ-emberek számára. Jövőre mindenkinek ajánlom!

Play It Proud, Mika Tivadar Mulató, Budapest, 2016. június 30.

Pauer Emánuel

szerző: Pauer Emánuel
honlap e-mail
Pauer Emánuel 1992-ben született Budapesten. 2016-ban végzett a Károli Gáspár Református Egyetem irodalom- és kultúratudomány mesterszakán. Minden érdekli, ami kultúra, és mindenről szívesen ír, ami emberi.

KULTprogramok

<< 2017. jún. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum