KULTer.hu - Balázs Katalin verse
79552
post-template-default,single,single-post,postid-79552,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Balázs Katalin verse

Az arcodat

vizsgálnám, de hátat fordítasz.
Mosatlan edényekre irányítod
a figyelmed egyik síkját. Hátha
természetesebbnek hat a tányérok
és evőeszközök közé préselt együttlét.

A figyelmed másik síkján talán én vagyok.
Beszélek, mert minden mozdulatod
feleletre szólít, mondásra köteleznek
feltűrt ingujjaid.

Az egyik kezeddel a csapot nyitod,
a másikkal túl korán gyűröd a szivacsot.
Nem tudom, észleled-e, hogy észre
vettem a tenyeredben az időeltolódást.

Tovább beszélnék, de hirtelen megfordulsz
és a mondatok elakadnak valahol.
Most rajtad a sor. Beszélsz, hallgatom.
Ám a jelentéseimbe forduló hangalakjaidon
keresztül sem jutok hozzád közelebb,

mert minden megértésem akadálya
és minden zavart örömöm forrása
az arcod, amibe csak belezuhanni
tud a tekintet, ha felé fordítod.

Borítófotó: Pixabay

Balázs Katalin

szerző: Balázs Katalin
honlap e-mail
Balázs Katalin 1987-ben született Kerepestarcsán, Monoron és Debrecenben él. Tanulmányait a Debreceni Egyetemen és a münsteri WWU-n végezte magyar-történelem tanári és filoziófia szakon, jelenleg az Irodalomtudományok Doktori Iskola hallgatója. Kutatási területe a kortárs magyar líra és a fenomenológia.

KULTprogramok

<< 2019. Júl. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum