KULTer.hu - Barkácsoló diggerek, szellemi petting
79671
post-template-default,single,single-post,postid-79671,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Barkácsoló diggerek, szellemi petting

JAK-tábor, 1. nap

Széksorok közt hagyott utazótáskák, a kastélykert kellemes látványa, cigifüst és az utazás porát leöblítő sörök – kezdetét vette a 2016-os JAK-tábor.

Gaborják Ádám megnyitóbeszédének fókuszában a JAK financiális nehézségei, ezzel együtt a szervezet jövőjének kérdésessége és a működési feltételek bizonytalansága állt, az eredmények és célok vázolásakor használt kritikus válságretorikát az állami támogatások és kitüntetések körüli botrányok megemlített példái súlyozták. Az értékteremtés és tehetséggondozás viszont pont e nehézségek miatt válik fokozottan szükségessé, s mivel a tábort a szervezet a legfontosabb programjai közt tartja számon, nem lehet arról szó, hogy ez volna az utolsó alkalom. A vázolt helyzet inkább elkeserítő volt, mintsem elkeseredett, a bizakodó zárómondatok után a Versum szerkesztői vették kezükbe a mikrofont.

IMG_5785

Mezei Gábor, a beszélgetés moderátora a nemzetközi, elsősorban kortárs költészettel, versfordítással foglalkozó és immár két éve működő online költészeti magazint hiánypótló vállalkozásnak nevezte felvezetőjében, amely bár nem példa nélküli, az elmúlt években a hasonló projektek, fórumok megjelenését pontszerűnek, működésüket viszonylag rövid életűnek látta. Felvezető kérdéseinek egyike a fordítások primerszövegeinek fellelhetőségére irányult, Nemes Z. Márió visszaemlékezett „offline levélváltásaira” Bajtai Andrással, mikor még azon tanakodtak, vajon hol és hogyan lehetne külföldi kortárs szépirodalmi szövegeket, illetve fordításokat beszerezni. A technikai lehetőségek minőségi és mennyiségi kiszélesedésével, az internet megjelenésével azonban szinte minden hozzáférhető lett, ezzel együtt másként váltak fontossá az ezeket a tartalmakat előállító és összegyűjtő személyek, csoportok, megváltozott a szerepe az azokat felkereső és felszínre emelő „diggereknek” is.

Krusovszky Dénes szerint a hazai irodalom soha nem tudott sikeresen és jelentősen megújulni anélkül, hogy szembesült volna a nemzetközi tendenciákkal, megoldásokkal. A műfordítás szerinte minden esetben barkácsolás, szétszerelés és összerakás, együttalkotás. A fordítói munkálatok alatt a szerző felülírja versírói gyakorlatát, kimozdul komfortzónájából, interiorizált tapasztalattá válhat egy-egy megoldás idegensége – nem minden iróniát nélkülözve hozzátette, nem is érti, hogy lehet valaki úgy költő, hogy nem foglalkozik műfordítással.

IMG_5807

Nemes Z. szerint bizonyos értelemben hátráltató és káros, ha csak saját irodalmunkat ismerjük, abban tájékozódunk és benne érezzük magunkat otthon, mert ez a típusú korlátozottság uniformizálódáshoz vezethet. A fordításokon keresztül saját maga felé fordul, magáról tud meg többet egy-egy nyelv irodalma – tették hozzá. A szerkesztők bizonyos nyelvterületeken tapasztalt sajátosságokat is ismertettek, mint például az USA-beli költészet területi megoszlás szerinti különbözőségét, a Németországban erősen jelenlevő kísérleti hangköltészetet, a portugál- és spanyolajkú területek lírájának szociális érzékenységét. Mohácsi Balázs még hozzátette, bár legtöbbször angol nyelvű anyagokkal dolgoznak, szisztematikusabban is tervezik ezeknek a gyűjtését, a marginálisabb területek és kevésbé ismert szerzők alkotásainak feldolgozását. Ezután a Magvető és a Versum gondozásában hamarosan megjelenő Al Berto-kötet bemutatása és felolvasás következett. Urbán Bálint, a kötet fordítója a portugál posztmodern irodalom legfontosabb költőjeként tekint a szerzőre, ekként ismertette munkásságát és életútját. Az első blokkot a Versum tavalyi születésnapjára készült vászontáskák, noteszek és képeslapok kvízverseny köré szervezett kiosztása zárta.

A következő beszélgetést Pion István moderálta, a felvidéki Márai Sándor Író Kör (MÁSIK) utazástól fáradtan, mégis jó hangulatban érkezett alapítóival és tagjaival beszélgetett. Arra a kérdésre, hogy miért tartották szükségesnek, hogy a Szlovákiai Magyar Írók Társasága mellett, illetve attól függetlenül szerveződjenek, Laboda Róbert csak annyit felelt, ha van az egyik, legyen MÁSIK is. Még hozzátette, hogy a kör megalapításakor igazából nem gondolt a SZMIT-re, de biztos benne, hogy ők sem gondoltak rá. Majd hirtelen megkomolyodva határozott ellenérzéseiket fejezték ki a SZMIT alapelveivel, működésmódjával szemben, mint mondták, ne csak lakcímkártya alapján lehessen már valaki egy irodalmi kör tagja.

IMG_5866

Egyetértésben vallották, hogy sajnos a felvidéki irodalom Magyarországon szinte láthatatlan, alulreprezentált, miközben rengeteg tehetséges alkotó érdemelné meg a nagyobb olvasottságot. Kétszer is tartottak felolvasást, Mucha Attila és Mucha Dorka prózaírók, Dékány Nikolett és Laboda Róbert pedig mind a slam poetryben, mind a költészetben kipróbálták már magukat. Dékány a napokon belül kétkötetessé váló Laboda véleményére mindig kíváncsi, ha új szövegeket ír, vagy azok szerkesztőségekből érkeznek vissza javítási javaslatokkal, de Laboda szerint az ő szerepe ilyenkor csak a „szellemi petting”, egy sikerült szöveg esetében nem övé az érdem. A slam poetry helyzetéről is szó esett, Laboda mesélte, hogyan kezdtek el Komáromban esteket tartani – sajnálatosnak tartják, hogy bár Szlovákiában sokan ismerik, szlovák nyelven nem igazán művelik ezt a műfajt. Dékány felhívta rá a figyelmet, hogy kifejezett céljuk a szcéna erősítése, s zavarja, hogy szlovákul nem lehet elérni Pilinszky verseit, persze átültetni sem könnyű őket. A slamek sem közvetíthetőek, a saját szövegeit fordíthatatlannak tartja. Ebből viszont még magyarul sem hallgattunk többet, az utolsó felolvasás lehetőségéről Dékány az érzése szerint mindenki által annyira várt cigi érdekében lemondott.

A beszélgetések után a Kastély Kávéházban összegyűlt tömeg lassú léptekkel elindult a – résztvevők egy részének szállást adó – MEDOSZ-hoz, ahol hűtött sörök, fröccsök és röviditalok közt kezdődött el a másnapi szemináriumokat is megalapozó eszmecsere.

JAK-tábor, 1. nap,  Szigliget, 2016. augusztus 24.

A fotókat Áfra János készítette.

Vigh Levente

szerző: Vigh Levente
honlap e-mail
Vigh Levente 1993-ban született Debrecenben. A KULTer.hu olvasószerkesztője. A Debreceni Egyetem Irodalom- és Kultúratudományok Doktori Iskola hallgatója.

KULTprogramok

<< 2018. Sze. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum