KULTer.hu - G. István László verse
77315
post-template-default,single,single-post,postid-77315,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

G. István László verse

A házasság mantrája

Elhagyja, nem beszélek többé, férfi,
egyes számban, s a többes sem királyi, anyját,
apját, a szimbiózisból kiszületni
nem császármetszéssel kikönnyítve kell.
Csak tolómozgással, mint a húsalagútban,
hajt előre, s lesznek egy testté, egy új
készenlét adja felnőtt törvényét. Elhagyja
férfi anyját, apját vagy apja, anyja
hagyja el. Kutyát, macskát, őzet már az
első év után, miért hogy feszít a tüdőben
a lélegzet, negyven év légcseréje sem
bélelhette ki, s lesznek egy testté, mintha
nem képviselhetné a test csupán önmagát. Nem
beszélek többé egyes számban. De épp ez
az, hogy sosem beszélhettem – mert az
egyes szám, mint a hajnal legelső fényeiben
a sötét rozsdacsíkos ígérete, nem
fény. Azok fények. A hajnal fénye
szorítja hálóját két test tüdejére. Most pedig
lesznek, lettek egy testté.

Fejléckép: ismeretlen francia festő 1800 körüli munkája.

G. István László

szerző: G. István László
honlap e-mail
G. István László 1972-ben született Budapesten, József Attila- és Füst Milán-díjas költő, műfordító, esszéíró, tanár. Legutóbbi verseskötete Repülő szőnyeg címen jelent meg 2015-ben, a Magvető Kiadónál.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum