KULTer.hu - A maga teremtette önfeledtség
80763
post-template-default,single,single-post,postid-80763,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

A maga teremtette önfeledtség

Marczin I. Bence: Játszóterek

Ezúttal vegyük komolyan, ha tetszik, szó szerint a kiállítás címét, hiszen a címadás, a névvel megnevezés is teremtő aktus, ráadásul, ha egy kiállítás egészének, tehát művek bizonyos szempontból történő elrendezésének a nevéről van szó, az még inkább teremtői gesztusnak tekinthető a művész részéről. Marczin I. Bence ezúttal a játék témakörében és címszava alatt rendezte össze alkotásait.

A képek kivehető figuratív nyomait fürkészve ez a címadás megerősítést nyerhet a befogadás részéről is. Hiszen részint a gyermeki emberábrázolás leegyszerűsített alakjai népesítik be a játszóterek megannyi darabjaiként beazonosítható vásznak, képsíkok felületét, másrészt az egyes műalkotások címeiből is a játékosság reflexiója köszön vissza, és maga a festés kreatív aktusa is értelmezhető a játék eseményéből.

SAMSUNG

Ugyanakkor a játék, játszótér fogalomkörének a műalkotások, illetve az esztétikai tapasztalat kontextusában történő ily kreatív alkalmazása, aminek ezen a kiállításon tanúi lehetünk, arra enged engem mint befogadót következtetni, hogy ebben a térben, ezen a játszótéren magának a játék tevékenységének és eseményének az egyedi értelmezése zajlik Marczin I. Bence részéről. Mindazonáltal ez egy paradox alkotói gesztus, hiszen az igazi játékos önfeledt, magára a játékra úgy figyel, hogy nem figyel. Nos, ezt a figyelmetlen figyelmet vagy inkább figyelem nélküli figyelmet megalkotni – ez igazán érdekes, s azt gondolom, hogy Marczinnak valami ilyesmit sikerül színre vinnie a szó dramatikai és koloratív értelmében egyaránt. Ahogyan Hans-Georg Gadamer, a téma jeles szakértője írja, a játék lényege sokkal kevésbé a játékos szubjektumából érthető s írható le igazán, mint inkább magából az eseményéből, a mozgásoknak, folyamatoknak, aktivitásoknak, nekilendüléseknek és megtorpanásoknak abból a szövevényes, persze mégiscsak uralt jellegéből, ami a játék maga.

Gadamer ráadásul a művészet tapasztalatával hozza összefüggésbe a játék fogalmát: „Amikor mi a művészet tapasztalatával kapcsolatban játékról beszélünk, akkor játékon nem az alkotó vagy az élvező viselkedését, s főleg nem a lelkiállapotát értjük, s egyáltalán nem egy szubjektivitás szabadságát jelenti, mely a játékban tevékenykedik, hanem magának a műalkotásnak a létmódját.” (Hans-Georg Gadamer: Igazság és módszer, ford. Bonyhai Gábor, Bp., Osiris, 2003, 133.) Ez a létmód ugyanúgy eredhet az irányítottságból, mint az önfeledtségből. Eseményszerűen átéljük a játékot, miközben egy jól meghatározott szabály szerint járunk el, ám mindvégig egy csak a játékra jellemző mozgás részesei vagyunk. Megint csak Gadamert idézném: „A mozgásnak, mely játék, nincs célja, ahol befejeződne, hanem állandó ismétlődésben újul meg. Az ide-oda mozgásnak nyilvánvalóan annyira központi jelentősége van a játék lényegének a meghatározásakor, hogy közömbös, ki vagy mi végzi a mozgást. A játékmozgásnak mint olyannak úgyszólván nincs szubsztrátuma. A játék az, amit játszanak, vagy ami lejátszódik – nem őrződik meg valamiféle szubjektum, amely játszik. A játék a mozgás végbemenése mint olyan.” (Gadamer: i. m., 135.)

SAMSUNG

Nos, a kiállított képeken éppen ez az általunk játszott és velünk lejátszódó elevenség, mozgás köszön vissza. A kreatív, megalkotott önfeledtség darabjait nézegethetjük ezen a játszótéren. Tanúi lehetünk annak az eseménynek, valamint ezen esemény alkotó reflexiójának, ahogyan végbemegy velünk a játék. Pl. a Peti-sorozat ironikus-tréfás darabjai esetében azt láthatjuk, hogy egy ismétléses szerkezetben valamely eseménymozzanatra kiemelten is fókuszálja tekintetünket a festő azzal, hogy vagy az egyik labda színét változtatja meg, vagy magának a labdának a játékoshoz viszonyított egész világát fordítja meg, ezzel is az eseményszerűséget, az ismétlődést, illetve a kivételt, az egyediséget hangsúlyozva. Az Ádám keresi Évát is azt a szituációt próbálja elkapni, ahogyan a festmény szereplői egymáshoz viszonyulnak, pontosabban elmozognak egymástól, közeledve vagy éppen távolodva önnön létük kiteljesítésének lehetőségeihez, lehetőségeitől. A Magasról lehet hosszan csúszni kivehető alakzataiban és a kéklő távol materializált végtelenében ott látható a játék mindannyiunk által olyannyira szeretett titka, mind a veszélye, mind a csodálatba s ámulatba ejtő szabadsága. Az égig érő mászókában ott tükröződik távolról maga az elérhetetlen – persze a megszelídített közelség optikájában, perspektívájában.

A nagy mászóka (100x150, olaj, méhviasz, vászon, 2012)

A Ma te döntesz ugyanezt a távolságot, veszélyt és szabadságot az alternativitás szituációjában láttatja viszont: a hegy és a létra, illetve a stilizált Nap azonos térrészben, a fönt, a magasság helyzetében történő ábrázolása azt a képzetet kelti, hogy a természeti és a technicizált világrésznek a játszó képzelet szempontjából lehetnek egymás alternatívái, és ez jól van így. A képzelet és a festői tekintet játéka felől mindenképpen legyenek is azonos helyen. A különbségek is helyet kapnak persze a képeken. Az emberfigura nélküli képek közül kiemelném A nagy mászóka és A hunyó címűeket. Az előbbin a kék (ég), a piros (mászóka) és a zöld (fű) egymással mintha inkább versengenének a befogadói tekintetért, mintsem békésen kiegészítenék egymást a játszótéren, az elvétve el-elcsöppenő piros festékpacák ugyanakkor a festés lazán, amúgy játékosan s önfeledten kivitelezett gesztusára engednek következtetni. A hunyó komor sötétje részint megidézi a lezárt szem bújócska közben mégiscsak az ürességgel, a megszűnéssel asszociált vakságát, részint a sötét tónuson belüli különböző formák ígérete a képzelet számára lehet stimulatív.

Ma te döntesz (70x50, vegyes tech., papír, 2014)

Marczin I. Bence képi világa egy olyan kreatív alkotót feltételez, aki miközben reflektál saját világára, képes önfeledten játszani, mi több, ezzel a játékosságával viszonyul a világához. Mindazonáltal ez a viszonyulás egyáltalán nem direkt módon megy végbe, nem úgy, „hogy ott kellene lennie egy szubjektumnak, amely játékosan viszonyul, hogy a játékot játsszák. Ellenkezőleg: a játszás legeredetibb értelme a mediális értelem.” (Gadamer: i. m., 135.) Ez a mediális értelem elsősorban azt jelenti, hogy a játék eseménye fontosabb magánál a játszó tudatnál. Ez a fontossági-fokozati különbség tisztán ábrázolódik Marczin képein. Kezdeményező erejük és játékosságuk könnyedségükből ered, az erőltetettségnek nyomát sem tapasztalhatjuk, s ez megint csak jó.

Vidéki hágó (50x70, vegyes tech., papír, 2014)

Ez a könnyedség a helyenként odavetett ecsetvonásokból, elrajzolt alakokból érződik, ugyanakkor a témák és címadások ötletessége is ezt táplálja. Miközben gazdag és színes élményekben lehet részünk e képeket szemlélve, a világról alkotható és alkotott tapasztalatunk gyarapodik ezeken a játszótereken, de a tapasztalat elsődlegességével és az élmény háttérbe szorulásával. És ez – újfent hangsúlyozhatjuk – jó. A tapasztalat tudniillik az időnek azzal a titokzatos és most közelebbről meg nem határozott hatalmával bír, ami az élményben elpárolog, vagy inkább meg sem jelenik. Elidőzni, elmélyülni a szépnél, a szabályokat betartva kitartani nála – mindez annak az igaznak az egyik lehetőségfeltétele, ami megtörténik.

Marczin I. Bence képei lépten-nyomon azt kérdezik tőlünk, akarunk-e játszani. S mi egyre csak azt válaszolhatjuk, igen, akarunk, és igyekszünk akaratunk irányát s célját a képekhez igazodva az önfeledtség létmóduszában feloldani.

Marczin I. Bence Játszóterek című kiállítása a debreceni Incognito Clubban (Eötvös utca 11/a) tekinthető meg 2016. szeptember 7-től október 2-ig. (A cikk a megnyitó szövegének szerkesztett változata.)

Borítókép: Ádám keresi Évát

Valastyán Tamás

szerző: Valastyán Tamás
honlap e-mail
Valastyán Tamás 1969-ben született, A DE Filozófia Intézetének habilitált egyetemi adjunktusa, kutatási területe a német kora romantika filozófiai esztétikája, a modernitás esztétikai s kritikai elméletei. Szívesen közöl írásokat a kortárs magyar irodalom s értekező próza tárgykörében. A Magyar Filozófiai Szemle szerkesztője.

KULTprogramok

<< 2017. Júl. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum