KULTer.hu - Idevaló
80516
post-template-default,single,single-post,postid-80516,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Idevaló

Az utca végében soha nincs csend. Még ezen a korai órán sem, amikor már mindenki fekhelyet talált magának egy konténer mögött, a buszállomáson vagy a játszóterek egyikén. Ilyenkorra már megszámolták éjjeli keresetüket a tizenéves lányok, bármennyi jött össze, örülnek neki, hiszen sem éhezniük, sem hazamenniük nem kell. Kiürült a Kálvária, a trianoni emlékműhöz vezető százhetvenhat lépcsőfokon üvegszilánkok, óvszerek, cigarettacsikkek. Egy mentőautó megy a könyvtár felé, de a mentősök nem kapcsolják be a szirénát, unják már a részegeket, akik csak sebeket szereznek, és nem tudnak meghalni. A sofőr cigarettára gyújt, az ápoló pedig előkészíti a legerősebb fertőtlenítőszert, hogy jobban fájjon a mostani félnótásnak az élet.

Mintha az acélgyár betonfalához testek dörgölőznének, néha még egy megkönnyebbült nyögést is hallani, biztos valaki megtalálta azt a viszkető pontot, amely egész éjjel nem hagyta aludni. A jobbra eső házban ordibálnak, az alattuk lakó öregember káromkodik, és a baltáját keresi a kamrában, mert már unja hallgatni a mindennapos veszekedést. Az öreg nem fogja megtalálni a baltát, egyre több mindent elfelejt, így már arra sem emlékszik, hogy tegnap belehajította az éjszakába, mert egy fiúbanda hangoskodott a sarkon. Az utca végében lévő lottózó mögött macskák bagzanak, szinte hallani, ahogy a kandúr a nőstény tarkójába harap, majd mintha egy cipzárt húznának fel, lépések közelednek, egy nagydarab kopasz férfi bukkan elő a fal mögül, egy terhes nőt húz maga után, aki az arcát törölgeti.

Rendszertelen időközönként víz toccsan a járdán. Az aládúcolt erkélyekről most kezdik kiönteni a vécés vödrök tartalmát, a gyár mögötti focipálya felől kutyák ügetnek erre, hajnalra tisztára nyalják a járdát, majd leülnek a dúcfák tövébe, és könyörögve bámulnak a kifelé dőlő korlátokra. Öten-hatan az utcán rohannak, mikor nyit már ez a szar, mormogják magukban, tüzet kérnek tőlem, cigarettát, ha kettőt adsz, akkor fizetek majd egy körtét, mondja nekem egy püffedt arcú férfi, és ingerült mozdulatokkal mutogat a vegyesbolt felé.

A kurvákra vársz? Hiába, azok már nem dolgoznak ilyenkor, mondja egy elhízott cigány asszony, és röhög. Valahol betörik egy ablak, ott is röhögnek, csak egy féldecit adjál, a múltkor is kisegítettelek, mondja kétségbeesetten egy nő a szemben lévő ház ajtaja előtt. Nem a kurvákra várok, válaszolom a cigány asszonynak, az meg csak néz, nem érti, egyre kellemetlenebbül érzem magam a tekintetétől, mintha a vesémbe látna. Már éppen nyújtani akarom neki a tenyeremet, mikor megszólal, alig értem, mit mond, mert köhög, de megnyugszom a szavaitól, te nem vagy idevaló.

Borítófotó: Tion

Juhász Tibor

szerző: Juhász Tibor
honlap e-mail
Juhász Tibor 1992-ben született Salgótarjánban, költő. Egészségügyi szakközépiskolába járt, majd a Miskolci Egyetemre, most kereskedelemmel foglalkozik. Versei 2012 óta jelennek meg. Igyekszik azokkal a személyes problémákkal foglalkozni, amik több embert érintenek. 2015-ben jelent meg első kötete, az Ez nem az a környék.

KULTprogramok

<< 2017. jún. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum