KULTer.hu - Lapis József verse
79548
post-template-default,single,single-post,postid-79548,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Lapis József verse

Véset

A hóborította kálvárián a föld horzsolásai.
Minden dombormű sebesült,
foszlányok, hegek, deréknál tört testek.
Ropogás térdben, talajban,
talpunk alatt összetapad a nedv.
A nyelv a padláshoz szorul,
ahogy a kápolna megpihen bennünk a tetőn.
Már nem látni a napot.
A lendület szobrai vagyunk,
beledermedve a háttérbe.

A fények felgyűltek a völgyből,
vagy lárvák, istentudó bogarak.
Lágyan megrezzen a sejtelem
a várakozás felszínén.
Majd belecsobban egy másik,
ahogy élsz, elenged az akarás.
Imáim nincsenek velem, üres a poharam.
Nekidőlök a fának a test alatt,
szálka serken a szövetben,
minden kivégzés fáradt nyomot hagy arcomon.

Borítófotó: Zastavki

Lapis József

szerző: Lapis József
honlap e-mail
Lapis József 1981-ben született Sárospatakon, tanulmányait Debrecenben végezte, hosszú ideig ott is élt. Kritikus, irodalomtörténész, könyvtáros, a Prae és az Alföld folyóiratok szerkesztője. Elsősorban modern és kortárs magyar irodalommal, gyerekirodalommal kapcsolatos tanulmányokat, recenziókat publikál. Könyvei: Az elmúlás poétikája (2014); Líra 2.0. - Közelítések a kortárs magyar költészethez (2014). 2015-ben Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesült.

KULTprogramok

<< 2018. okt. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum