KULTer.hu - Birtalan Ferenc versei
80389
post-template-default,single,single-post,postid-80389,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Birtalan Ferenc versei

Csendélet rohadó ringlóval, görögdinnye-darabokkal

kerestem apu telefonszámát
de rájöttem akkor még nem volt mobilom
az öreget be sem írhattam
a nyilvános fülkénél egy fiúcska sürgetett
keresztapa szükségem lenne a készülékre
még kotorásztam mert 8 forintba került a hívás
mondtam neki
nem vagyok a keresztapád
nem is ismerlek
akkor fordultatok az alsó út felé az
uránbányász szanatóriumnál
átlendültem a fehér kovácsoltvas-kerítésen
biztosan csak megkerülitek a tömböt
aztán visszajöttök
a telefonba persze a te új számod sincs beírva
ültem az ágy szélén
már kell az a fél- egy perc el ne essek ha fölállok
az idősíkokra gondoltam és arra
sose volt ilyen sovány beesett az arcod
és a lényeg hogy túlélted
majd lassan rendben lesz újra minden
mi mást jelenthetne egy ilyen álom

Amikor magához kéretett liszt ferenc

ünnepre gyülekezünk egy vendéglő belső termébe
húszan-harmincan vagyunk
rólam szól a dolog
érdeklődöm mikor mennyit hogyan
a villanyszerelő intézhette az egészet
mondja nincs ok aggodalomra
közben borokat hoznak
csodálkozom miért fehéret
és minek a sok édes sütemény
fölállsz mondasz pár köszöntő szót
konstatálom senki nem lepődik meg
én sem
a külső terembe akkor ér
hosszú poros posztókabátban liszt ferenc
beszól
a költő úr jöjjön velem
nézek értetlenül de int nekem
megyünk egy másik szobába
nem látok zongorát
topogok kisfiús zavarban túlnan hetvenen
mivel kínálhatom kérdezi a mester
a szekrény tetején nagy dunsztos üvegekben állnak a borok
matat némelyikről leveszi a celofánt de hiába magas ember
mind fölötte van
nem értem mi keresni valóm van ott
és honnan veszi hogy költő vagyok
biztosan a személyzet
kották hevernek széken asztalon
nem mondhatom feszültnek a helyzetet
nem jutunk odáig hogy töltene
áll a szekrény előtt sárgás-zöldes borok fölötte
nem látszik köztünk a korkülönbség
és magyarul beszél mert értem
a német tudásom fabatkát sem ér
vissza kellene mennem
végül is miattam vannak kint a többiek
csak semmi izgalom mondja franz
én százharminc éve járok ebben a kabátban
néz végig magán alig áll meg rajta a por
hallottam a fia szépen beszélt magáról
akár egy etűd
ne higgye akik kint vannak élőbbek nálunk
csak reménykednek a halhatatlanságban
beszélnek szamárságokat
a dísz a fontos a butéliák
de a főúr régi darab itt már nem aggódik
ő pontosan tudja mindenki kiegyenlíti a számlát

Borítókép: Cristoforo Munari: Still-Life with Musical Instruments

Birtalan Ferenc

szerző: Birtalan Ferenc
honlap e-mail
Birtalan Ferenc 1945-ben született Budapesten egy Székelyföldről menekült család ötödik gyermekeként. 1966 óta publikál. Első kötete 1985-ben a Kozmosznál jelent meg Bérszalagkokárda címen, huszadik kötete pedig Bodza, éjszínű kavics címen a Liget gondozásával.

KULTprogramok

<< 2017. jún. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum