KULTer.hu - „Engem vezetett az élet, amerre kellett”
81146
post-template-default,single,single-post,postid-81146,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

„Engem vezetett az élet, amerre kellett”

Interjú Szilágyi Andrea divattervezővel

Szilágyi Andrea, a NES márka tervezője mindig is arról álmodott, hogy egyszer majd valami „hősieset” csinálhat. Ruhákat és cipőket tervezni inkább felületes dolognak tűnt, de végül rátalált arra, amit keresett, így kezdett el a fenntarthatóság alapelveit követve alkotni, amely hazánkban még újszerűnek számít. A kezdetekről, az etikus divat fogalmáról és az eddigi kollekciókról beszélgettünk.

KULTer.hu: Mesélj a kezdetekről! Mikor döntöttél úgy, hogy tervezéssel szeretnél foglalkozni?

Azt sokkal előbb tudtam, hogy mit nem fogok csinálni. Mindig is rajzoltam ruhákat és cipőket, de amikor először felvételiztem az Iparművészetire, belsőépítész szakra jelentkeztem. Ugyan nem kapcsoltam ezt így össze fejben, de édesanyám is belsőépítész, valószínűleg ezért. Oda nem vettek fel. A következő évben felvételiztem a bukaresti Képző- és Iparművészeti Egyetem divatszakára, ahova bejutottam. Azt el is végeztem, aztán pedig Párizsban egy másik iskolát is, ami gyerekkori álmom volt.

’91-ben, mikor hetedikes voltam, elutaztunk Franciaországba. Megvettem egy magazint az újságárusnál, aminek az volt a címe, hogy Depeche Mode (egyébként állítólag erről nevezte el magát a Depeche Mode együttes), és volt benne három tervező, akik nagyon megtetszettek. Mindhárman a Studio Berçotban végeztek. Elraktároztam az agyamban, hogy ez biztosan egy jó iskola, ide járhatnék. Ekkor nem gondoltam még végig tudatosan, hogy azért vonz ez az iskola, mert valamikor cipőket és ruhákat szeretnék majd tervezni. Tíz évvel később Bukarestben megismerkedtem a későbbi első férjemmel is, aki francia. Egy idő után őt áthelyezték Hollandiába, én pedig Párizsba költöztem.

nes

Felvételiztem a Sorbonne-ra, ahova fel is vettek, de nem tetszett, nem is jártam végig azt az évet. Akkor eszembe jutott az iskola, a Studio Berçot, amit valamikor kinéztem a magazinban. Oda is bekerültem, és a következő évtől már ott tanultam. Közben folyamatosan tisztult ki a kép. Egy ismerősöm tanácsára találkoztam egy akkor nagyon híres párizsi, de román származású tervezővel, Venera Arapuval, akinél gyakornokoskodni kezdtem. Nagyon jól jött, hogy mikor kint voltam Bukarestben az egyetemen, megtanultam románul, beszéltem franciául és angolul is. Még be sem fejeződött az iskola, már szabadúszóként dolgoztam neki. Cipőket, ruhákat és táskákat kellett terveznem. Aztán ott felmondtam, és egy barátnőmmel terveztünk egy közös cipőüzletet, amit végül ő csinált meg egyedül. Addigra annyi már nyilvánvalóvá vált, hogy cipőkkel szeretnék foglalkozni. Tehát az egész nem úgy történt, hogy egyszer csak felkeltem, hogy ezt fogom csinálni, hanem végül is megmutatták a körülmények, arra sodort az élet.

KULTer.hu: Hogyan kerültél kapcsolatba az etikus divattal? Miért döntöttél úgy, hogy ezt az irányt követed?

Mindig is szerettem volna valami hősieset alkotni. Azt gondoltam, hogy a divattervezés felületes dolog, ezért többször is abbahagytam, úgy éreztem, ez nem az én műfajom. Ebben aztán semmi hősies nincs, nem lehet megváltani a világot. Persze közben az is eszembe jutott, hogy milyen fellengzős duma ez, menni kell és csinálni a dolgom. Ha nagyon nem volt pénzem, végül mindig úgy oldódott meg, hogy kaptam valamilyen nagyobb tervezői munkát külsősként egy-egy cégnél. Az életem olyan pillanataiban, amikor nagyon nem tudtam, hogy mit csináljak, valaki rendelt tőlem egy cipőt, vagy írt rólam.

Másrészről a kezdetektől arra törekedtem, hogy  kis szériában gyártsak. Az elejétől fogva számozottak voltak a cipők, hogy mindenki érezze, az adott darab személyesen neki készült. Ismertem minden vevőmet, kicsi, ellenőrizhető, személyes gyártást vezettem. Az évek során egyre környezettudatosabb lettem, ebben láttam a „hősiesség” lehetőségét. 2008 és 2009 között három kollekcióm is újrahasznosított anyagokból készült, nagyon törekedtem arra, hogy minél kisebb nyomot hagyjak magam után, minél kevésbé szennyezzek. Úgy éreztem, hogy még ez is sok, így 2010 és 2015 között csak más márkáknak terveztem és egyedi megrendeléseket teljesítettem, saját sorozatgyártást a NES-nek, ami a túltermeléshez bármilyen módon hozzáadhat, nem.  2015-ben megint egy váltás előtt álltam, új életet akartam kezdeni, és az volt az első, ami eszembe jutott, hogy megint csinálhatnék cipőket – kicsit többet, de abszolút környezetbarát módon. Találkoztam az egyik régi gyártómmal, akivel 10 éve együtt dolgoztunk. Közben ők kiváltak egy nagy egységből, és csináltak egy kisebb üzemet. Ezt a gyáregységet már meggymaggal fűtik, napelemeket használnak. Van egy művezető, aki elítélteket is betanít felsőrészt varrni. Tanulhatnak egy szakmát, kereshetnek egy kis pénzt, eltölthetik az időt. Ezzel a gyárral indult újra a NES története és a sorozatgyártás. Úgy éreztem, hogy itt lehetne olyat és úgy alkotni, amivel együtt tudok lélegezni.

_MG_1654

KULTer.hu: Hogyan mutatnád be röviden az etikus divatot valakinek, aki még sosem hallott róla?

Sokféleképpen lehet etikus egy divatmárka. Én a NES-ről azt szeretem inkább mondani, hogy fenntartható, az elsődleges célom a környezettudatosság. Ez is egy fajtája az etikus divatnak. Általában a vevő lábméretét leveszem, egy teljesen a lábra illeszkedő cipőt készítek. Ettől nagyon személyessé válik, az ember másként is vigyáz rá. Még ha interneten rendeli is meg valaki tőlem a standard méretű sorozatcipőjét, az is csak akkor készül el, semmit sem gyártunk le előre, csak ha konkrét szükség van rá. Sőt, garanciálisan javítom ezeket, megnövelve az élettartalmukat. Fontos, hogy minél jobb minőségűek legyenek a tárgyak, minél több ideig tudjuk őket használni. Attól is lehet egy márka etikus, hogy helyben gyártott. Mi Nyíregyházán gyártatunk, sok mindent pedig én magam csinálok meg. Szintén etikusnak nevezem azt, ami organikus, természetazonos vagy természetbarát anyagokat használ fel. Én növényi cserzésű bőrökből dolgozom és növényi festékeket használok. A növényi festés magyarországi szakértője, Kemendi Ági segít ebben. Etikus lehet még úgy is egy márka, ha újrahasznosít, vagy egyáltalán nem  használ állati eredetű alapanyagot. A NES-nél idén nyár óta teljesen vegán modellek is elérhetőek, újrahasznosított bőröket és szőröket pedig már régóta használok a kollekciókban. Azt, hogy ettől mennyire etikus a NES, azt mindenki eldöntheti maga.

Sokszor azonban ami vegán, etikus vagy fenntartható, az elsődlegesen aktivista és ritkán finom. Én azt szeretném, ha ezek a dolgok szépek, ízlésesek és stílusosak is lennének. A szépség és a finomság a legfontosabb, ha választok magamnak egy tárgyat. Magától értetődő persze, hogy ezeket a dolgokat tisztelettudóan kell készíteni. Azok a vegán cipők, amiket online vagy offline találok, nem mindig ütik meg a finomság mércéjét. Itt érzem, hogy lehet szerepem.

KULTer.hu: A márkád neve egy mozaikszó, Not Elsewhere Specified (NES). Miért ezt a nevet kapta?

Mikor nevet akartam választani, az édesanyámnak egyik sem tetszett. Ekkor azt mondtam neki, hogy fel fogom ütni valahol az angol szótárt, csukott szemmel rámutatok valamire tollal, és az lesz a neve. Kinyitottam, böktem: „N.E.S.” (Not Elsewhere Specified). Oda volt írva, hogy nyelvtani rövidítés, nem is volt lefordítva. Azóta angolokat is megkérdeztem, és még senki sem tudta megmondani, hogy ez micsoda pontosan. Tetszett a jelentése, az, amit nekem sugallt. Máshol nem pontosított – akkor itt van pontosítva. Amennyire igyekszem most felelősségteljes, tudatos felnőtt lenni, annyira nem így jöttek akkor ezek a dolgok. Engem inkább vezetett az élet amerre kellett.

unnamed (3)

KULTer.hu: Nyáron jelent meg az új kollekciód, ami a Morphology nevet kapta. Mi inspirált?

Minden kollekcióm hátterében valamilyen személyes dolog áll. A kollekció neve Morphology, azaz alaktan. Sok minden hat az emberekre, és látszólag egyazon behatás különböző módon befolyásolja az egyéneket. Érdekelt, hogy mi az a pont, amikor a reakció felszínre kerül és láthatóvá válik, hogy az akciókban a kicsi változtatások mennyire más ellenreakciókat eredményeznek. Mikor változtatod a ráhatást, néha sokkal nagyobb az ellenreakció változása az eredeti reakcióhoz képest, mint amekkora a ráhatás változtatása volt. Egész pici változtatás óriási változásokat idéz elő. Tehát tulajdonképpen mindegy az is, hogy valaki megveszi a cipőimet, vagy sem. Ha örül annak, hogy van ilyen, vagy egy pár percre felvidítja, hogy valaki ilyen darabokat készít, nekem az már siker. Nem kell kiszámítani a hatásokat, csak érdekes őket megfigyelni.

KULTer.hu: Az etikus divat hazánkban még nem annyira ismert.  Mit gondolsz, mi a legnehezebb abban, ha az ember járatlanabb úton próbál alkotni valami újat? Mi benne a legjobb?

Nem nehéznek érzem, inkább kalandosnak. Nyilván kisebb a felvevőpiac, az emberek nem annyira értik, hogy pontosan miért kerül az adott darab annyiba, amennyibe. De hál’ istennek olyanok a vevőim, akik ezt értik és értékelik. Sok figyelmet igényel. Követni kell a technológiai újításokat is, hogy minél környezetbarátabb legyen. Másféle gyártásoknál más dolgokra kell figyelni, más kompromisszumokat kell megkötni. Ez egy növekvő piac, nincs még rá óriási érdeklődés, de egyre nagyobb.

_MG_1539

KULTer.hu: Kik a célközönséged?

A klienseim többsége 35 fölötti, önmagát jól ismerő, saját pénzét megkereső, pontos ízléssel rendelkező nő. Főként nők, de vannak férfiak is. Emellett egyre több fiatalt is érdekel a márka. Nekik már nem elég az, hogy egy státusszimbólumot vásárolnak, hanem számít az adott tárgy története, és hogy ők miként tudnak kapcsolódni ehhez. Azzal adnak át üzenetet, hogy miért éppen azt a darabot választották  fontos nekik, hogy az adott cipő etikus körülmények között készült, odafigyeltünk a környezetre, ez nem csak egy szép kiegészítő. Ebből kifolyólag egyre több 25-30 év körüli érdeklődőm van. Most készülök egy kicsit olcsóbb kollekcióval is, elérhetőbb áron, jövő tavasszal fog megjelenni.

KULTer.hu: Mire vagy a legbüszkébb az eddigi eredményeid közül?

Arra, hogy milyen szituációkban és élethelyzetekben jelentek már meg cipőim; például Cannes-ban, vörös szőnyegen egy román színésznőn, akit nagyon kedvelek. Egy másik vevőm szülésre menet az egyik magas sarkú csizmámat viselte. Azokra a személyes történetekre vagyok a legbüszkébb, amik visszajutnak hozzám. Ez tölt el a legtöbb jó érzéssel.

A fotókat Zafír Dani készítette.

Barna Borbála

szerző: Barna Borbála
honlap e-mail
Barna Borbála 1990-ben született, Balmazújvároson nőtt fel. A Debreceni Egyetemen andragógiából szerzett BA diplomát, művelődésszervező szakirányon - majd a Kodolányi János Főiskolán idegenforgalmi szakmenedzser szakot végzett el. Jelenleg Budapesten él, és szabadidejét főként kulturális eseményeken tölti, illetve ezekről ír.

KULTprogramok

<< 2017. máj. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum