KULTer.hu - Heszky András versei
83193
post-template-default,single,single-post,postid-83193,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Heszky András versei

The Gem of the Mountains

Idahóban azt hinnéd, virágzott a foci,
és a rodeót is szerették ezerkilencszázhatvannyolcban,
annak rendje és módja szerint.
De igazából marginális volt.
Fiatal republikánusok és demokraták álltak
pózt és kerültek be az évkönyvbe,
de a baseball, a futball, a kosárlabda, s még az úszás
és a birkózás is a sportrészlegben kaptak helyet,
külön! (A golf is – egyszer egy rénszarvas tévedt a pályára.)
Arra kellene megfizetni valakit, hogy a tabló arcait társítsa
a csapatfotókhoz, hogy hihetőbb legyen az egész történet,
és valóságszagúbb.
Ettől függetlenül a nyolcvanas évek végén, a 85. számban
megtaláltam Sarah Palint mint elsőéves kommunikáció-hallgatót.
A kép mellé azt írták: Sarah Heath. Ő talált ki magának új nevet?
Vagy férjhez ment? Vajon hány Ted Hughes
lapozta fel akkor a Gemet?
Na, de őt legalább el tudom helyezni.
1968-ban még a Hegyek Drágaköve volt az IU évkönyve,
egy barkácsolt név, amit egy lobbista adott az államnak,
kamu etimológiával.
De az évkönyvből nincs újabb 2004 óta.
Ez így konkrétan 101 év, mert 1903-ban kezdték kiadni,
amikor a washingtoni Whitman College szétverte
váltóban a hazaiakat. Nem túl nagy büszkeség,
a dekadencia jegyében ’93-ban
már vécépapírgurigát használtak váltóbotnak.
Továbbá kizárt, hogy a fénymásolás
vagy a szkennelés miatt, inkább maga a pályamunkás
rajzolta fel rosszul, és lett így az atlétikapálya
vonalazása néhol nemhogy göcsörtös,
de „egyenesen” ferde. Bravó Steve, bravó Campus.
De egy rossz szavam nincs, a vaku rövid titkai
éjszakai bálokon megértőbbé tesznek: tipikus ötvenes évek.
És nappali piknikek, helyes katonafiúk, koncertek,
a klubház okoskodásai.
Ez csak egy év, abból is egy fejezet.
Talán éppen az zavar, hogy nem látom át.
Miért szűnt meg a Gem 2004-ben?
Mintha egy magazint említenének búcsúzóul, ami ehelyett majd
kétévente jelenik meg, bár alapvetően érthetetlen.
Idaho a „hegyek gyöngyszeme”: egy név,
ami szintén indiánnak hangzik, de
csak egy kamu, egy találmány. Ha ledobnak,
inkább lapos utakra esel, mintsem szirtekre.
Ettől lehet még gyöngyszem (gem),
mondjuk Sziklás-hegység-ölelte,
mint Idát, a névihletőt, George M. Willing,
aki amúgy járt valaha is Idahóban? Érdekelne, tudja-e miről beszél.
Igaz, hogy Miaminál biztosan több a hegy itt –
egyszer le szeretnék autózni oda, át a prérin,
menjen Montanába, aki kibírja tetanusz nélkül!
És előtte megtanulnék aleutul, még ha az IU-n a kutya sem beszéli.
Majd ezt hasznosítom, ha megunnám a meleget,
és Alaszkába vágynék: a szárazföldre,
„ami ellen a tenger tette irányul”.

Pangea-forma, kábellel

Abban az évben péntekre esett,
amikor New Yorknak meg kellett őrülnie.
De korábban kezdődött az ünneplés,
már augusztus végén.
Érthető volt az öröm, miután többszöri nekifutásra,
sikerült háborítatlanul Új-Fundlandra érkeznie a Niagara
gőzfregattnak. Főleg a júniusi viharról készült metszet
lehetett lelombozó, amin látszódik, hogy az egyik hajó
vízszintesbe került a vad hullámok között.
Persze mindenki tudta, hogy az Illustrated túloz.
(De kötelekkel kellett a szénkupacokat rögzíteni a kazánban,
mintha a matrózoknak nem forrt volna fel így is
az agyvize a csomóktól.)
Mindenesetre állandóan baj volt a hajókkal,
ami miatt újra kellett kezdeni a telegráfkábel lefektetését,
és az amerikaiak mindig a briteket okolták, ami többnyire jogos is volt.
Ezért, amikor a kábelpionírok végre kikötöttek augusztus negyedikén,
és fogták az elektromos jelet az óceán túloldaláról,
nadrág-felhajtva a térdig érő Trinity-öbölben, már sejteni lehetett,
hogy New York ünnepelni fog. De mint a mérnököknek,
az embereknek is gyakorolni kellett a sikert,
hiszen ki hinné el egyből, hogy két pont között nincs távolság?
Végül, amikor a királynő és az elnök először üzent egymásnak
pár órás átfutással, és kikérték az Ég áldását
az óceán mélyére, augusztus tizenhatodikán
tényleg kezdődhetett az ünneplés.
A mólók, a rakpart, a gátak
tömve voltak emberekkel, ahogy a Niagara
behajózott a városba, miközben a kikötőben a USS Persia és a Roanoke
fújták a dudáikat a hajófartól a homloktőkéig felcicomázva.
Ráadásul a Hudson-folyó kisebb hajói
nem is jártak, hogy az embereket egy centiméter látványtól
se fosszák meg a kábelhajóból. Szombat volt, augusztus
huszonnyolcadika, és a Broadway megtelt zászlókkal.
A Central Parkból tiszteletadásképp száz puskát sütöttek el,
miközben a közeli építkezés ír származású munkásai
kérvényezték, hogy inkább ünnepelhessenek.
Vajon volt közöttük olyan, aki a Valentia-szigetről származott,
a telegráfvonal másik végéről?
Talán arra gondolt, miközben a kétmérföldesre
duzzadt felvonulásban menetelt,
hogy hazáig meg sem áll már?
Az ünneplést utolérte az éjszaka, és mindenhol tűzijátékok
gyúltak (amit sajnos a Városháza kupolája bánt, ami szénné égett).
De legalább John W. Hadfield,
rakétákból rendezett elbeszélő show-műsora
látványos fináléra sikerült pénteken:
megelevenedő több ezer mérföldnyi kábel, Niagara,
az óceán háborgása és a kontinensek robbanó díszletei.
És persze Morse, Field és a kábelkabinet tagjai.
The electric flash shall belt the earth – íratta Hadfield
a molinóra, amit a Városháza százezres tömegének végéről is láttak.
Tisztán kivehetők voltak a szavak, amelyeket
a koronapárkányzatra feszítettek büszkén:
azon az estén ugyanis a pirotechnikától minden
nappali fényben úszott.

 

A borítófotót a szerző készítette.

Heszky András

szerző: Heszky András
honlap e-mail
Heszky András 1989-ben született Budapesten. Az ELTE esztétika szakán szerzett diplomát. A Fiatal Képzőművészek Stúdója Egyesület tagja, jelenleg Indonéziában tanul ösztöndíjjal.

KULTprogramok

<< 2018. okt. >>
hkscpsv
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum