KULTer.hu - D. Nagy Bence versei
85864
post-template-default,single,single-post,postid-85864,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

D. Nagy Bence versei

hosszú hajú lányok

nézem őket a vonatablakból.
mindegyik mellé odaképzelem magam.
nem válogatnék, mindet egyformán szeretném.
a lányok ezt nem sejtik, tovább mennek,
és a következő kocsira szállnak fel.
mindig a következőre szállnak, gondolom,
és leülnek valaki mellé, és ez nem jelent semmit.
az ott nem erdő, csupán fák halmaza.

a bányában dolgoznak

a fejlámpa fényétől
kanárisárga vájatokban
az ősrobbanás előtti
utolsó másodpercekben
gondolkodj el azon,
hogy bármibe is kezdenél,
úgyis éjszaka lesz a földön,
és te is már csak álmodban
lapátolnád a szenet
egy odahazudott csillébe.

hogy most a fagyhalál

hogy most a fagyhalál jön,
és nem tüzel fel senki sem.
és nem lobognak fáklyák
a hegytetőkön végig.
és nem ég az arcunk,
és nem fűt a szerelem.
hogy most a fagyhalál jön,
és megöl halat, vadat,
mindent, amit szeretsz,
csak a tó jege marad,
ahol korcsolyáznunk kell,
míg halk rianással
fel nem támadunk.

Borítófotó: Wikimedia

D. Nagy Bence

szerző: D. Nagy Bence
honlap e-mail
D. Nagy Bence 1991-ben született Gyulán. Békésen és Szegeden él, ahol tanulmányai mellett dolgozik, slammel és ír. Első publikációja a KULTer.hu-n jelent meg.

KULTprogramok

<< 2018. aug. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum