KULTer.hu - Biró Krisztián verse
87180
post-template-default,single,single-post,postid-87180,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Biró Krisztián verse

A nővérke búcsúja

Mennyit nevettem azon, ahogy írni szoktál.
Néha úgy képzeltem, hogy cementből vannak
a kezeid. Addig ismételsz egy mondatot,
amíg meg nem kötnek a szavak benne,
és csak arra jöhet a következő.
Miközben alszol, mindezt fordítva csinálod.
Szörnyű hallani, ahogy dobálod szét a
téglákat. Annyira ki akarsz szabadulni
a fejedből, ebből a szobából, félek,
hogy egyszer csak a városban találod
magad, cipelve az egyetlen mondatot, ami
megmaradt. Mi értelme lenne építeni,
ha én nem vagyok ott, hogy csodáljam?
Szóval látlak téged a városban. Addig
ordítod ezt az egy mondatot, amíg el
nem fogy. Egy kabátot és egy botot látok.
Emlékszel a város madárijesztőire?
Régen nekik is voltak mondataik. Talán
stabilabbak is a tieidnél. „Gyógyulásra
cseréltem az éveim. Gyógyulásra cseréltem
az éveim.” Mit jelent ez egyáltalán?

Borítófotó: Pexels

Biró Krisztián

szerző: Biró Krisztián
honlap e-mail
Biró Krisztián 1994-ben született Miskolcon. Jelenleg az ELTE BTK magyar szakos hallgatója, Budapesten és Kurityánban él. Folyóiratokban 2012 óta publikál, a Műút Szöveggyár rendszeres résztvevője, a Gömbhalmaz, a József Attila Kör és a Fiatal Írók Szövetsége tagja. Versei szerepelnek az R25 antológiában is.

KULTprogramok

<< 2018. jún. >>
hkscpsv
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum