KULTer.hu - „Megtanultam kicsit levetkőztetni magam”
88018
post-template-default,single,single-post,postid-88018,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

„Megtanultam kicsit levetkőztetni magam”

Interjú Frenkkel

A rock ’n’ rollos pop sanzonok egyszerre hűvös és izzó személyiségű kandúrja felpattan az akusztikus szólóestek intim miliőjéből, hogy négy év után ismét zenekartagokkal kiegészülve foglalja el a színpadot. Frenkkel többek között új zenekaráról és terveiről, személyes és szakmai formálódásáról, Kiss Tibivel kialakult testvéries barátságáról beszélgettünk, de szóba került a tánchoz és bábokhoz fűződő vonzalma és a rock ’n’ roll hazug, mégis ellenállhatatlan jelensége is.

KULTer.hu: Izgulsz a sok egy szál gitáros este után, hogy egy nagyobb színpadra lépsz majd, zenekari felállásban? Vagy ilyen már nem fordulhat elő a Budapest Bár, hiperkarma adta rutin mellett?

Akkor szoktam izgulni, amikor már ott vagyok a koncert előtt. Nem érzem magam izgulós fajtának, viszonylag higgadt vérmérsékletű vagyok ilyen szempontból. De az igaz, hogy négy éve nem léptem fel saját zenekarral, és soha nem játszottam még így együtt ezekkel a srácokkal. Oké, hogy próbateremben tök jól szól a dolog, de azért egy színpadon teljesen más. Amiatt aggódom kicsit, hogy minden klappoljon. December óta próbálunk.

FRENK_foto_Szaraz_Kata (1)KULTer.hu: Kik lesznek benne konkrétan? Honnan ismered, miért választottad őket?

A ritmusszekcióban Bátor Bence dobol és Fehér Zoltán Szegecs basszusgitározik. Ők a The Starmans nevű David Bowie tribute-formációban játszanak, néha fel szoktam lépni velük. Ott hallottam őket először együtt, és nagyon megtetszett. A zongoristát, Vízvárdi Andrást is a basszusgitáros hozta, a gitáros pedig Vastag Gábor Vasti. Nála vettem fel az anyagot. Nagyon jó zenész, a Quimbynek szokott másodgitárosa lenni, ezer éve ismerem. A szaxofonosok, a fúvós szekció pedig Bede Péter és Weisz Gábor, vele együtt jártam főiskolára…

KULTer.hu: Hogyan jött a képbe, a koncert koncepciójába Kiss Tibi?

Tibit most már harmincegy éve ismerem. Ott volt a legeslegelső koncertemen. Elsős gimnazista volt, én meg kilencéves. Játszottam egy iskolai metál zenekarban, abban a suliban, ahova ő járt, akkor ismerkedtünk össze. Ez lényegében nem is barátság, hanem testvéri viszony. Mindig azt mondja, hogy a fogadott öccse vagyok, én meg azt, hogy ő a fogadott bátyám. Mindig összefonódott valahogy az életünk. Felkerültem tizennégy évesen Pestre, elszakadtam a családtól, amit nagyon rosszul viseltem, és onnantól ő pátyolgatott. Mehettem hozzá műterembe, elvitt Pesten az éjszakába, aztán jött a Budapest Bár, néha játszottam a Quimbyben. Szóval arra gondoltam, hogy kell egy vendég a koncertre, csak mindig abba a problémába ütközök, hogy Magyarország a mindent elvállaló zenészek országa. Ha elhívnak vendégnek, akkor is elmész, ha mondjuk nem szereted az illetőt, csak azért, hogy szerepelhess. Igazából nem tudsz vele azonosulni, csak ott vagy. Egy olyan embert akartam elhívni, aki önzetlenül jön, tudom, hogy szereti, amit csinálok, én is szeretem azt, amit ő csinál, és ezek alapján abszolút Tibire esett a választásom. Gitározni fog pár számban. Van egy új formációja Vastival, a gitárosommal, lehet, hogy eljátszunk egy olyan dalt is, amiben ő fog énekelni.

KULTer.hu: Ahogy olvastam, lesz négy új szám, meg régebbiek. Még mire készülhetünk?

Ennyi. A hely adottságai miatt nagyon nagy csinnadrattát nem lehet csinálni, mert viszonylag alacsony, és kicsi a színpad.

interjuDSC_0320

KULTer.hu: De azt már rebesgetted, hogy az extravagánsabb vonalat vissza szeretnéd majd hozni.

Igen, ha lehetőség van rá, egy olyan helyen, ahol ezt meg lehet teremteni. Szóval az extravagánsság most abból fog adódni, amit majd én csinálok a színpadon.

KULTer.hu: Táncolni fogsz!

Valószínűleg.

KULTer.hu: Meglepődtem, mikor valahol olvastam, hogy imádsz táncolni. Az egy szál gitáros estek buborékjában vagy a dobolás mellett nem csillogtathattad meg a tánctudásodat…

De a Budapest Bárban és régebben a saját koncertjeimen is táncoltam mindig. Szeretem rázni a picsámat.

KULTer.hu: És a producerkedés, színészkedés?

Legutóbb Little G Weevilnek csináltunk egy anyagot, ami aztán kikerült Amerikába, de hogy mi lett vele, azt nem tudom. Szóval vannak felkérések, de mostanában nagyobb volumenű dologra nem volt időm. Egy híresebb ember, akinek a nevét egyelőre fedje homály, felhívott, hogy dolgozzunk együtt, majd kiderül, hogy illik-e hozzá, amit én képviselek, vagy nem. Persze egy producernek mindig az a feladata, hogy megtalálja a zenéhez a körítést. Azt, ami jól áll az előadónak, akkor is, hogyha elsőre furának tűnik az adott zenei megoldás.

KULTer.hu: Táncdarabhoz is írtál már zenét, igaz?

Tánchoz még nem, de bábokhoz igen. Nagyon odavagyok a bábokért, az új klipemben is van egy, ami hasonlít rám.

KULTer.hu: Az album többi száma is hasonló témájú lesz, mint a nemrég premiereztetett Meztelen Szemek? Függőség, sötétebb hangulat…

Nem. Viszont ez azért sötétebb, mert szerintem ilyen hangulatú életünk van mostanában. Én kicsit realistábban látom a dolgokat, mint kedves kortárs zenésztársaim. Azt gondolom, hogy egy művésznek vagy egy zenésznek tükröt kéne tartania az embereknek, hogy „gyerekek, ez van”, és ha baj, akkor baj van. Mindenki a maga módján teszi ezt nyilván, én sem vagyok egy Bob Dylan vagy egy John Lennon. Most nem arról beszélek, hogy nagy arccal akarnék politizálni, az nem én vagyok, csak arról, hogy rá kell világítani dolgokra. Mint a hiperkarma régen, például. Visszatérve arra, hogy milyenek a dalszövegeim, persze, vannak bennük súlyos kijelentések. De nem kell ezt túlzásba vinni. Nem akarok túl nagy feneket keríteni a mondanivalónak, ez egy gyors rock ’n’ roll szám, semmi más. Nem kell ezt túlspilázni meg túlgondolni, de azért valamit próbáltam lerakni, belerakni. Elegem van ezekből a „legyünk pozitívak” dologból. Ugyanis a te életed sem, az én életem sem, senkinek az élete sem ilyen. Egyszerűen a zenének és a művésznek azt kell visszaadnia, ami az élet, az pedig nem minden pozitív és happy.

KULTer.hu: Viszont a szólóestjeid talán a személyesebb hangvételük miatt könnyebben közvetítették a mondanivalót, mint egy nagy színpadra kerekített show.

Igen, de egyszerűen borzalmasan meguntam magam. Szerintem egy idő után, ha sokáig csinál valamit az ember, normális esetben elkezdi unni, és akkor váltani kell. Én meguntam a saját koncertjeimet. Szerintem a közönség is megunta, egyre kevesebben jöttek el. Persze lesznek még egy szál gitáros koncertjeim, csak nem ilyen sűrűséggel. Most a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül játszom majd az Akvárium teraszán, meg Óbuda Napján is, de már hiányolom a zenészeket magam mögül. Persze megtanított mindenre ez az egyedül játszás, sokkal jobban játszom, sokkal jobban énekelek már a régi önmagamhoz képest, de ennyi elég volt.

KULTer.hu: Van egyébként civil szakmád a zenélés mellett?

Arra vagy kíváncsi, hogy dolgoztam-e valaha? Nem, soha. De a zenélést például nem tudom megunni. Az ugyanolyan nekem, mint másnak az evés, az ivás, a szerelem, a szex. Ez nekem egy olyan dolog, ami majdnem mindent felülír. Inkább zenélek, minthogy egyek. Vagy inkább iszom.

KULTer.hu: Van még hasonlóan nagy szenvedélyed? 

Festészettel próbálkoztam, de szörnyen tehetségtelen vagyok hozzá sajnos. Ha nem ilyenre gondolsz, hogy drog vagy alkohol, akkor nincs. De nem vagyok szenvedélybeteg sem. Voltak problémáim, amiken túllendültem. Valaki ebből interjútémát csinál, hogy milyen rosszul volt, és most milyen jól van, de nekem így nem megy. Nyilván voltak gondjaim ilyen dolgokkal, de nem hiszem, hogy ez bárkire is tartozik.

KULTer.hu: És az új lemez mikorra várható?

Négy szám van felvéve, felveszek hozzá még négyet-ötöt. Remélhetőleg ősszel, október körül lesz a megjelenés.

KULTer.hu: Mi lenne az a helyszín, ahova el tudnád képzelni magatokat azzal a színpadképpel, ami a fejedben van? Színházzal kapcsolatosnak képzelem.

Én is annak képzelem. Egy színházban szerintem jól működnék, mint koncert. Nem akarom lelőni, de rengeteg ötletem van; színházzal kapcsolatos dolog, vagy ottani körülmények között megcsinált koncert, amit mondjuk el lehet vinni vidékre vagy bárhova.

KULTer.hu: Most is te írod az összes számod szövegét?

Mindig is így volt, persze. Én is hangszerelem, én is játszom fel. A szövegírás meg egy fura dolog. Vannak jó szövegírók Magyarországon; Bérczesi Robi, Lovasi, Tibi, és még jó páran. De azt utálom, mikor elkezdik hasonlítgatni, hogy „hát ez a szöveg azért kicsit erre meg erre emlékeztet…” Mit képzelsz rólam? Mi vagyok én? Rock zenész vagyok. Nem kell túldimenzionálni ezt az egész rockzenét. A rock ’n’ roll egy hazugság. Eleve az, hogy látsz egy embert a színpadon, ott rázza a picsáját, az az egész egy színészkedés. Nem azt az embert látod, aki ő maga. Legalábbis az nagyon ritkán fordul elő. Egy kicsit színház az egész, nem feltétlenül jó értelemben. Mindezek ellenére imádom csinálni. Imádom a zenét, imádom a rock ’n’ rollt is, csak nem kell ezt túlgondolni. „Á, mekkora rocksztár!” Hagyjuk már.

KULTer.hu: De talán pont ennek a túlmisztifikálásnak nagyobb a veszélye most, hogy nagyobb színpadon, sok ember előtt lépsz fel. Az szólóalkalmakon meztelenebb vagy ebből a szempontból.

Igen, pont ezért volt jó, mert ott megtanultam kicsit levetkőztetni magam. Valószínűleg ez bennem is marad már. Nem lesz az a színpadias, modoros valami, mint régen. Egy merőben más koncepció és felfogás szerint fog működni ez az új formáció.

A borítófotót Száraz Kata készítette.

Steszkó Zsanett

szerző: Steszkó Zsanett
honlap e-mail
Steszkó Zsanett 1993-ban született Győrben. A Károli Gáspár Református Egyetem kommunikáció- és médiatudomány szakának sajtó szakirányán diplomázott. Jelenleg a Zeneipari Hivatal zeneipari menedzsment képzését végzi, illetve a KERET blognál és az Andaxínháznál tevékenykedik.

KULTprogramok

<< 2017. Sze. >>
hkscpsv
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum