KULTer.hu - Szerényi Szabolcs novellája
87255
post-template-default,single,single-post,postid-87255,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Szerényi Szabolcs novellája

Cserje

Egyik télen támadt az ötlete, hogy növényt ültet magába. Órákig böngészett az interneten, végül az anagyris latifolia nevű mediterrán cserjét választotta, mert imádta a Földközi-tenger vidékét, és mindenképp komolyabbat akart, nem valami egyszerű virágot, egy fa viszont már túl nagy lett volna. Fontos szempont volt, hogy örökzöld legyen, azzal kevesebb a gond. Lassan az ötlet megszállottjává vált, szakkönyveket vásárolt kertészetről, növénygondozásról, oltásról. Eleinte úgy tervezte, hogy a hátából nő majd ki, ám végül úgy döntött, inkább a vállába ülteti, az mégiscsak jobban megfelel a normál testtartásnak, meg egyébként is, a cserjék felfelé nőnek.

Senki sem vette komolyan. Annyi különös ötlettel állt már elő, akart ínyenccsárdát nyitni a Hortobágyon, társkereső telefonalkalmazást fejleszteni macskák részére, egyszer azt is kitalálta, hogy megalapítja az első fröccspártot. Előbb-utóbb mind kiverte a fejéből, a cserjét viszont valamiért nem, hiába állította több biológus ismerőse, hogy lehetetlen kivitelezni. A családjának nem szólt róla, ami nem lepett meg, hiszen elég konzervatívak a szülei.

Nem magból, hanem tőről próbálta, a következő tavasszal. Szikével ejtett egy ipszilon alakú sebet a bal vállán, ahová előtte két hétig oldott műtrágyát, talajnemesítőt és egyéb tápanyagokat injekciózott. Egy dietetikus barátjával állították össze az étrendet, amivel a szükséges ásványokat a testébe juttatta. Pokolian fájt a sebbe tömködni a gyökereket, kétóránként dupla adag fájdalomcsillapító kellett, hogy bírja, de valamit valamiért – így mesélte később.

A növény végül életben maradt. Három hétig járt befáslizva, a csemetét hozzákötözte a vállához, drótból hajtogatott neki támaszt, ami rögzítette és egyenesen tartotta. Mire leszedte a gézt, a vékony szár szinte egybeforrt a testével, egy milliméter sem választotta el a sima kérget a bőrétől. Nyár közepére a cserje közel egyméteresre nőtt, és ha megfelelő irányba fordult vele, már árnyékot is adott.

Élvezte azt az időszakot. Végre megnézték az utcán, szóba elegyedtek vele vadidegen emberek, megkapta a figyelmet, amire mindig is vágyott. Egy kisebb kábeltévé riportot készített róla, a nyári fesztiválokon több lányt is sikerült így felszednie. Bár a szex problémás volt a kis sátorban, a folyóparton megoldották.

Remekül megszervezte élete új rutinját. A különleges étrendet, amit néha feldobott egy-egy ásványianyag-injekcióval, közben meglátogatta időnként apja unokatestvérét, aki a metszés mestere volt. Egyetlen gondot a rovarok jelentették, a levéltetvek és a méhek. Kiderült, hogy allergiás a növényvédőre, így az elhúzódó tetűszezonban kiütésekkel lett tele a teste. Virágzáskor pedig méhek lepték el a lakást, egy sörre sem tudtunk nyugodtan felugrani, folyton hessegetni kellett a rovarokat, s a csípések nyomán tucatnyi piros duzzanat éktelenkedett a bőrén.

Egy év után kezdte érezni, hogy valami nincs rendjén. Egyre jobban szorított a mellkasa. A röntgen elsőre kimutatta, hogy gyökerek türemkedtek a mellüregébe. Az orvosok ezután már nem igazán kerteltek arról, hogy mire számítson. Úgy szétágazott odabenn a gyökérzet, hogy lehetetlenné tett bármilyen műtétet, ha pedig kihúzzák, kitépte volna a szíve és tüdeje felső részét is – így magyarázták.

Elhívott, hogy legyek a végrendelete tanúja. Nem mondta, miről szól pontosan, de aláírtam, hisz beszámítható volt. Utoljára egy szombati napon találkoztunk, ebédelni mentünk át hozzá páran. Hetek óta fájdalomcsillapítókon élt. Az étel stílszerűen gyökerekből, hajtásokból és rügyekből állt. Sohasem ismerte volna be, hogy vállalkozása egy őrültség, végzetes hiba volt. Megszerettem ezt a fácskát, nagyon megszerettem – mondogatta.

Két nap múlva találtunk rá. Egy rokona hívott, hogy nem veszi fel a telefont. Az ágyban feküdt, hanyatt, egy szál alsóban, a növény békésen pihent az ágytámla számára kifaragott vájatában. Mindössze annyit látszott rajta, hogy a bal mellbimbójából kikandikált egy vékony gyökérfonál.

A boncolás megállapította, hogy bár a cserje már kezdte áttörni a gyomor külső falát, és részben a tüdő hörgőcskéit is eltömítették a betüremkedő gyökérszálak, végül nem ez okozta közvetlenül a halálát, hanem a szívizom, amely az egész mellüregben burjánzó gyökérzet szorításában egyszerűen elgyengült, s megállt. A végrendelet tartalmazott egy rendhagyó kívánságot a temetésre, hogy ha már ő nem, legalább a növény hadd éljen tovább. A családja tiszteletben tartotta. Egyedi koporsót készíttettek, félig-meddig ülő tartásban helyezték el benne, a tetejére rést vágtak, melyen a cserje a felszínre törhetett. Talaj közelébe kellett temetni, amihez külön engedélyekre volt szükség, de elintézték.

Elérkezett az a bizonyos nap, a ravatalon ott állt az ormótlan nagy láda, s kikandikált belőle egy hozzávetőleg százhúsz centis növény. A család miatt próbáltam nem elröhögni magamat, ami nem volt egyszerű. Ahogy láttam, a többieknek sem. Őt ismerve, ő biztosan röhögött magán valahol.

A cserje azóta közel kétméteresre nőtt, múlt ősszel pici, lila bogyók bukkantak fel az ágain. Kíváncsiságból letéptem egyet: fanyar-édeskés íze volt. Bár valamiért keserűre számítottam, így is megindított a pillanat. Mégiscsak a barátomat kóstoltam. Ami még különös, hogy az anagyris latifolia ugyan örökzöld faj, ez a példány mégis lehullatja az összes levelét, korábban, mint a temető többi fája: ősz közepén, októbernek abban a hetében, amikor őt holtan találtuk.

Borítófotó: Pexels

Szerényi Szabolcs

szerző: Szerényi Szabolcs
honlap e-mail
Szerényi Szabolcs 1986-ban született Nyíregyházán, majd az ugyancsak nyírségi Újfehértón nőtt fel. Jelenleg Budapesten él, a reklámmal és médiával foglalkozó Kreatív magazin főszerkesztő-helyettese. A Fiatal Írók Szövetsége alkotói pályázatának második helyezettje próza kategóriában, első novelláskötete 2017 tavaszán jelenik meg. Emellett forgatókönyvírással, fotózással és plakáttervezéssel is foglalkozik, társadalmi témájú plakátjait többször bemutatták az ARC plakátkiállításon.

KULTprogramok

<< 2017. Sze. >>
hkscpsv
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum