KULTer.hu - Változatok az igazságra
87253
post-template-default,single,single-post,postid-87253,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Változatok az igazságra

Ronald Harwood: Szembesítés (A Karmester)

Ha valaki azt gondolja, hogy Ronald Harwood a Karinthy Színházban, Szántó Erika rendezésében színre vitt Szembesítés című darabja csak és kizárólag a művészet és a hatalom viszonyáról szól, téved. Persze, „lecsupaszítva” valóban ezt a kérdést is feszegeti. A náci hatalomátvétel idején a főhős, Wilhelm Furtwängler karmester döntése, hogy a hazájában marad, s ezzel egyesek (hangsúlyozom, egyesek!) véleménye szerint a zene közvetítésén keresztül Adolf Hitler rendszerét szolgálja. Csakhogy a darab nem Wilhelm és Hitler, vagy a náci vezér közvetlen környezete közötti viszonyra épít, nem ezt a „kapcsolati tőkét” elemzi, csupán felhasználja azoknak a bizonyos egyeseknek a véleménynyilvánításához és ítélethozatalához.

De kik is ezek az egyesek? Például Steve Arnold őrnagy, aki 1946-ban, a szövetségesek által felosztott Berlin amerikai körzetében sorra hallgatja ki a véleménye szerint bűnös, Hitlert szolgáló művészeket. Szántó Erika adaptációjában ezt az amerikai kihallgatótisztet Szilágyi Tibor alakítja meggyőző hitelességgel és átéléssel, aki korlátoltságánál, ostobaságánál fogva vagy épp a rábízott feladata okán nem tudja, nem is akarja elválasztani egymástól a politikát és a művészetet. A tiszt egyszerű észjárása szerint az, aki a náci Németországban zenél, az „lepaktál a sátánnal”, s tettére semmiféle mentség nem létezik.

32741721102_353fc1db1d_k

Szilágyi Tibor, az egyébként rendkívül művelt, olvasott, intellektuális színész remekül, hatalmas energiákat mozgatva bújik bele a „kőbunkó”, műveletlen, biztosítási ügynökből őrnaggyá „vedlett” végrehajtó szerepébe, akinek korlátoltságából fakadó merev álláspontja semmivel sem jobb vagy elfogadhatóbb, mint a vele szemben a „vádlottak padján” helyet foglaló zenészé. Azé a karnagyé, akinek szintén megvannak a maga – az őrnagyénál jóval kifinomultabb, intellektuálisabb, művészi – érvei mindarra, amit „elkövetett”. A karnagyot alakító Papp Zoltán és az őrnagyot játszó Szilágyi Tibor, azaz a darab két egymással ellentétes, minden szempontból összeférhetetlen figurája „szembefeszülésével” az előadás – a kiváló dramaturgiájának is köszönhetően – az igazság pluralitására, sokféleségére, relatív mivoltára is felhívja a figyelmet. Hisz minden egyes alkalommal, amikor a „bunkó”, de a „bunkóságával” legalább tisztában lévő, sőt, azzal kérkedő őrnagy, majd pedig a cizellált művész a saját igazát fejtegeti, mindaddig azt érezzük, ez az okfejtés a helyes, ez állja meg a helyét, amíg a másik fél el nem kezd maga is érvelni.

32854250676_e801b43ac4_k

A macska-egér játékba csomagolt igazságkeresés és a saját „igaz” bizonyításának egyre erőteljesebb vágya azonban egy idő után kioltaná egymást, ha ez a játszma nem mutatna túl – egyéb szereplők és tényezők felmutatásán keresztül – a kettejük „összefeszülésén”, ha a macska-egér játék párbeszédei mögött nem valóban húsbavágó, vérre menő, „lenni vagy nem lenni”-típusú kérdések sorjáznának. Mert amíg a karmester azt bizonygatja, hogy egyfelől azért maradt Németországban, mert a háború mocska közepette az egyetlen, ami „szabadságot, emberséget, igazságot” tud nyújtani, az a művészet, ezen belül is az ő szakterülete, a zene, másfelől azért, mert így legalább néhány zsidó származású művészt ki tudott menekíteni az országból, addig az őrnagy nemhogy nem hisz a művészet humánumot mentő és megtartó szerepében (pontosabban, nem érti ennek filozófiai vetületeit), hanem váltig állítja, hogy Furtwängler csak tudta, hogy ő ezt is megengedheti magának: tisztában van vele, hogy az Adolfékkal való lepaktálása miatt neki, a vezér kedvencének, erre is lehetősége volt.

32514780780_92d03c0ebf_k

Szántó Erika „igazságos” rendezésében mindkét oldalnak megvannak a maga támaszai: az őrnagy „igazát” segítendő, Dobra Mara Marlene Dietrich szerepébe bújva mind az első, mind a második felvonás elején az énekével és az életével azt példázza: az a „jó” művész, aki elhagyja a náci katlant, s az amerikaiakat szolgálja a művészetével. Miközben — Furtwängler támaszaként — az a Tamara Sachs is színre lép, aki viszont (a zseniálisat alakító Olasz Áginak köszönhetően) zsidó művészektől vagy azok hozzátartozóitól érkezett levelekkel bizonyítja, hogy az ő férjével együtt hányan köszönhetik az életüket Furtwängler önzetlen segítéségének.

32514731930_267512830f_k

Ronald Harwood gondolati drámájában az igazság nem marad meg kétpólusúnak. Újabb elbizonytalanító tényezőként ott van az őrnagy titkárnője, Emmi Straube (Györgyi Anna), valamint a segédje, David Wills hadnagy (Baronits Gábor), egy-egy náci múlttal rendelkező, de az ideológiát időben otthagyó tábornok apukával, és zsidó származásúként a szülei által az országból idejében kimenekített, „amerikanizálódott” identitással. Akik ugyan kénytelenek az őrnagy mellett szolgálni, s ezáltal elvileg szintén elítélni Furtwängler tetteit, de a karnagy zenéje, tehát az őrnagy által fel nem fogott művészet előtt maximálisan fejet hajtanak. Ezt a bennük lakozó kettősséget mindkét színész kiválóan érzékelteti velünk a színpadon. Érzik, hogy bizonyos értelemben tehetetlenek az őrnagy „bunkóságával” szemben, belső tartásuk mégsem engedi, hogy behódoljanak neki. Ezért mondja róluk – konkrétan a segédjéről – az őrnagy, hogy „egy liberális szar maga, David, nem tudja, mi a különbség jó és rossz között”. Az igazság harmadik pillérét képviselik ők, valahol az őrnagy és a zenész igaza között, abszolút érthetően, szintén támogathatóan és hitelesen.

32080347713_38c73ccbfc_k

Hitelességben nincs hiány egy újabb pólus, a köpönyegforgató, gyenge, befolyásolható alak, a szintén zenész Helmuth Rode színre vitele esetében sem. A Balázsovits Lajos megformálta figura azt mutatja meg, hogy hogyan lehet – szilárd meggyőződés és „gerinc” hiányában – ingadozni két „igazság” között. Hogyan lehet először – szó szerint és átvitt értelemben is – másodhegedűsként Furtwängler igazát szolgálni a kihallgatáson, s hogyan lehet, az elítélés veszélyét érezve, átállni a másik oldalra, s az őrnagy igazsága szerint vallani az addig védett művész ellenében.

Szántó Erika rendezése Juhász Kata díszletének köszönhetően egyetlen térben, a kihallgatások helyszínéül szolgáló őrnagyi irodában játszódik. A tér már önmagában véve „beszippantja” a nézőt, az erős koncentrációt igénylő, súlyos mondanivalójú darab befogadását segítve. Egyetlen apró hibája a díszletnek, hogy a háborús, illetve háború utáni jelszavak, amelyek az iroda falán olvashatók, ugyan három nyelven – németül, angolul és oroszul is – fel vannak tüntetve, de ebből csak az egyik nyelven írottak olvashatók teljes egészében. A másik két felirat az egyéb díszletelemek miatt takarásban marad, s aki csak oroszul vagy németül tud, az nem látja, nem érti, mit is jelentenek a falra festett sorok.

32741593142_54d2ba9ea0_k

Ezen apró észrevételem ellenére azt hiszem, hogy a lehetséges igazságok gondolati és érzelmi háttérrel alátámasztott jelenlétének ábrázolása a Szembesítés című darabon keresztül azért is nagyon fontos, mert a háború után eltelt hetven-nyolcvan év ellenére is rávilágít valami lényegesre: arra, hogy első látásra, minimális információval a birtokunkban ne ítélkezzünk senki felett sem. Mert nem tudhatjuk, hogy mi minden rejlik egy-egy döntés mögött. A darab arra szólít fel, hogy a relatív „igazságok” világában ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Ronald Harwood: Szembesítés (A Karmester). Rendezte: Szántó Erika. Játsszák: Szilágyi Tibor, Papp Zoltán, Györgyi Anna, Balázsovits Lajos, Baronits Gábor, Olasz Ági, Dobra Mara. Karinthy Színház, Budapest, 2017. február 16.

A fotókat Nagy I. Dániel készítette.

Gyürky Katalin

szerző: Gyürky Katalin
honlap e-mail
Gyürky Katalin 1976-ban született, irodalomtörténész, műfordító. A Debreceni Egyetem magyar-történelem-orosz szakán végzett, Dosztojevszkij művészetéből szerzett doktori fokozatot. Kutatási területe a klasszikus és kortárs orosz próza, illetve más, szláv nyelvterületeken megjelent regényekkel is foglalkozik. Írásai és novellafordításai az Élet és Irodalom, az Új Könyvpiac, a Kalligram, a Jelenkor és az Irodalmi Szemle hasábjain jelennek meg.

KULTprogramok

<< 2017. Júl. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum