KULTer.hu - Az emlékezet kollázsai
88264
post-template-default,single,single-post,postid-88264,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Az emlékezet kollázsai

KULTerdő: #Likó, #Géczi, #dalok, #versek

Vadságról, cenzúráról, kortárs irodalomról, pokolraszállásról és megváltásról folytattak generációk párbeszédet kedden este a Nagyerdei Víztorony H2O Galériájában. A Géczi János József Attila-díjas költő-író és a Vad Fruttik énekes-dalszerzője, Likó Marcell között lezajló beszélgetés moderátora Áfra János volt.

Kezdésnek Likó olvasott fel (saját bevallása szerint) először a 2016-ban megjelent, A Bunkerrajzoló című könyvből. Ennek kapcsán felmerült a személyesség, a szociografikus olvashatóság, továbbá a fejlődéstörténet kérdése, amelyeket az este folyamán részletesebben is kibontottak a beszélgetőpartnerek. A gyermekkorról szóló szövegét követően Géczi János választott egy írást a könyvből. A moderátor első kérdésében az elbeszélői hangokra tért ki, hiszen A Bunkerrajzoló alcímét, az Élettörténet-rekonstrukciót tekintve felvetődik, mennyiben fedezhetünk fel személyes elbeszélői mód mögött biografikus elemeket. Már a beszélgetés e pontján kiderült, hogy az eltérő generációkat képviselő alkotókban számos közös nevező található, mindkettőjüknél kulcsfogalmat képez cenzúra és öncenzúra, továbbá belső és külső erők befolyása az élettörténetek megkonstruálása során.

IMG_1501

Gécziről megtudhattuk, hogy a Vadnarancsok című szociográfiát tekinthetjük a A Bunkerrajzoló előzményének, amely a kutatóbiológusként elmegyógyintézetben végzett mélyinterjúk felhasználásával készült. Annak írásakor jött rá, hogy a marginális helyzetben élő emberek életében legtöbb esetben a társadalom a megbetegítő tényező. Az említett mű részletének megjelentetése miatt a régi Mozgó Világ egyik lapszámát is visszavonták a nyolcvanas években, mielőtt végleg megszüntették volna.

A biografikus kitekintőt követően A Bunkerrajzoló keletkezésének körülményeire terelődött a szó. Kiderült, hogy egy félreértés előzte meg a barátságukat, s az ötven-hatvanórányi beszélgetés hanganyagának elkészítéséig való eljutást. Likó sokáig nem sejtette, hogy Géczinek köze lenne az irodalomhoz, majd a tudat, hogy egy „díjas” emberrel kell dolgoznia, sokáig nem engedte, hogy feloldódjon a társaságában. Itt derült ki egy újabb fontos közös pont: Szilágyi Lackó a veszprémi punk képzőművész, akinek alkotásával találkozott a Vad Fruttik énekese a Vadnarancsok szerzőjének lakásában. Innen a kortárs művészet irányába haladt tovább a beszélgetés. Géczi elárulta, hogy a tisztességesen őszinte kortárs művészet érdekli, és a Vad Fruttik zenéjét is ilyennek tartja.

A kortárs irodalom helyzetével kapcsolatban is egyezett az álláspontjuk, miszerint fontos, hogy kortársakat olvassunk, hiszen azok már olvasták a régieket, továbbá saját életünket is kortársaink között töltjük. A Bunkerrajzoló tekinthető a kortárs Vadnarancsoknak is, amelynek középpontjában Likó élettörténete áll. A történetek újra és újra elmondva jelennek meg, a sztori azonban sosem lehet ugyanaz, hiszen nincsen két teljesen egyforma körülmény. A frontember állítása szerint álszent dolog a saját személyiségünk kipolírozott mását mutatni, mégis sokszor megkívánja a helyzet, például egy állásinterjú során. A ki nem mondott traumák csak gyűltek és gyűltek benne is, éppen a félelem miatt, hogy mit szól majd a valósághoz a külvilág. Itt jegyezte meg Géczi, hogy nem az a fontos, mik történnek az életünkben, hanem az, hogyan konstruáljuk meg az emlékezetünket. A nyíltság és az őszinteség a művészetben elfogadott, sőt egyenesen elvárt, a mindennapokban azonban ez sokszor nincsen így.

IMG_1509

Az öncenzúrára, az információk szűrésére vonatkozott a moderátor következő kérdése. A költő-író elmondta, hogy sokat válogatott a hallott történetek között, a könyvben például nincsen szó Likó Marci jelenlegi életéről, vagy a Vad Fruttik mai felállása utáni időszakról. A Bunkerrajzoló tulajdonképpen egy pokolraszállás- majd megváltástörténet, annak az ábrázolása, hogyan emeli ki magát egy fiatal „abból a szarból, amibe közösen raktuk bele”.

Az este folyamán több dal is elhangzott, nem csupán a Vad Fruttiktól, hanem az első zenekartól, a Summer Kitchentől is, a közönségen derültség futott végig, amikor felcsendültek az ismerős dallamok. Ismét felolvasás következett, majd az Énekelt és el nem énekelt dalok szövegei kapcsán merült fel az örök dilemma, mennyiben tekinthetők versnek ezek a dalszövegek a papíron. Likó elmondása szerint ezek nem versek, hiszen hiányzik a lírára jellemző koherencia – a dalszöveg lehet töredezett is.

Az est második felében a drogok irányába terelődött a beszélgetés, amelyek mély benyomást tettek az énekes-dalszerzőre. Elárulta, hogy sokáig vonzották a tudatmódosító szerek, hiszen kilátástalansággal szembesült az élet több területén is. Ezt követte a mélyrepülés időszaka, amikor a szerek árnyoldalát tapasztalta meg. Egy újabb dal előadása után az alkotói folyamat vált a beszélgetés témájává. Géczi szerint minden szöveg kollektív szerzemény, saját kultúránk egyedi leírása, mindig több ember hangja hallatszik egyetlen személy által. A sikeres együttműködés keretében azonban előfordultak kevésbé szerencsés döntések is, ilyennek élte meg Géczi János például a Vad Fruttik ötödik albumának címadását, ennek kapcsán két dalt elő is adott Likó.

IMG_1512

Ezután ismét a generációk párbeszédének irányába terelődött a beszélgetés: Géczi, elmondása szerint, közérthetőbbé vált, amióta érdeklődik a kortárs művészetek más formái iránt. Ahogy fogalmazott, az irodalom kevés embernek szól, nagyjából harminc ember lehet, aki a következő évszázadot „megcsinálja”. Felolvasta friss verseskötete, a Törek „legborzasztóbb, de legrövidebb” versét, majd újra a zenére terelődött a szó: a költő-író szerint a dal igenis a költészet egyik fajtája. Példaként hozta Bereményi Géza szövegeit, amelyek szerinte dalokként nem is működnek annyira, mint versekként.

Az este végéhez közeledve a jövőről kérdezte az alkotókat a moderátor, akik elárulták, hogy A Bunkerrajzoló színrevitele után készülőben van egy újabb színházi darab, továbbá a Vad Fruttiknak két albuma is kilátásba került. A közönség is tett fel kérdéseket, amelyek a kedvelt kortárs dalszövegírókra, valamint az első írási próbálkozásokra vonatkoztak, Likó pedig egy új dalt is eljátszott, majd zárásképp Géczi énekeltetett el egy dalt a frontemberrel. A katartikus befejezés után a bemutatott kötetek megvásárlására és dedikálására is sor került.

KULTerdő: #Likó, #Géczi, #dalok, #versek, Debrecen, Nagyerdei Víztorony, H2O Galéria, 2017. április 4.

A fotókat Juhász Tibor készítette.

Kiszely Zsófia

szerző: Kiszely Zsófia
honlap e-mail
Kiszely Zsófia 1995-ben született Gyulán. A Debreceni Egyetem másodéves, magyar-néprajz szakos hallgatója. Publikációi eddig az Egyetemi Életben, a Tiszatáj Online-on, a Tympanonban és az Amúgyban jelentek meg. Versek és novellák mellett tudósításokat ír.

KULTprogramok

<< 2017. jún. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum