KULTer.hu - KAFartikus színházünnep Marosvásárhelyen
88177
single,single-post,postid-88177,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

KAFartikus színházünnep Marosvásárhelyen

Kovács András Ferenc teátrumi versei

Háromfelvonásos KAF-nappal ünnepelték a színház világnapját Marosvásárhelyen. A Fiatal Írok Szövetsége és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház szervezte szimpózium, író-olvasó találkozó és előadás helyszíne az est főszereplőjének személyéből és az ünnepnapból adódóan a színház kisterme volt.

A rendezvény első blokkjában Mészáros Márton, Porczió Veronika és Pataki Viktor magyarországi irodalomtörténészek mutatták be az előadás méretűre rövidített referátumaikat Kovács András Ferenc teátrumi verseiről. Mészáros Márton a Kys maghyar nyelw: emleec, illetve a Lear király Cordeliához (Vörösmarty-töredék) című versekben vizsgálta a KAF-művekben megjelenő – nem a szó hagyományos értelmében vett – pátoszt és annak teherbírását.

01

Porczió Veronika felidézte a költő első kötetének fogadtatását: a költőmaszkok jelenléte miatt alig felismerhető lírai én, a tudatos mítoszteremtés már akkor felfedezhető volt műveiben, amikor még csak „Kovácsként” emlegették a kritikusok a fiatal szerzőt. Porczió Veronika a Mikor Aszandrosz megfutott a városból című verset boncolgatva felhívta a figyelmet arra, hogy az aprólékos olvasót a szöveg különleges filológiai bújócskába viszi bele. Pataki Viktor az Északi színház című vers részletgazdag olvasatával csatlakozott a költőmaszkok elemzéséhez, kiegészítve a témát a szövegfilter fogalmával. Pataki szerint a maszk és a szerep szavak túlterheltségéből adódóan találóbb kifejezés lehet, hiszen a filter szűr, de nem irányítottan, nem tudhatjuk, hogy mit enged át a szűrési folyamat során.

Az elemzések után színpadra lépett az addig a nézőtéren helyet foglaló, bólogató és mosolygó költő is, aki Korpa Tamással, a FISZ társelnökével beszélgetett a színházhoz fűződő viszonyáról.

02

A moderátor egy dedikáció segítségével idézte fel, hogy a két évvel ezelőtti színházi világnapot is itt ünnepelte KAF társaságában a G KAFéban (G. Café, marosvásárhelyi romkocsma). KAF 2009 őszén tartotta meg először színházi előadóestjét, amelynek repertoárja néhány alapverset leszámítva vele együtt változik. Korpa arra volt kíváncsi, hogy mi a tétje KAF számára annak, hogy költőként színpadra álljon, utalva egyik versére, melyben az a „költői kérdés”, hogy „törje-e széjjel a színpadot s csak izzon a fényben”? KAF inkább csak az izzást választja, de hangsúlyozza, hogy számára ilyenkor a tét a teljesen más térben való lét.

A színpaddal való kapcsolatáról megtudtuk: sose próbálkozott színészkedéssel, óvodáskorában zokogott, amikor verset kellett mondani. A szereplést 20 éves kora után kezdte megszeretni, de nem azért áll színpadra, mert szereti hallgatni a hangját: „Idegen számomra a mikrofon. Amikor hangom van, az nem a mikrofon csodája.” KAF szerint a költészethez nem az írás áll a legközelebb, hanem a zene: „A prózával általában más a helyzet, de egy versben kicsiben kell úgy világot építeni, hogy nagynak tűnjön.” A szatmári színház holdudvarában felnövő ifjú Székelykeresztúron tanárként folytatott egyszemélyes művészetnépszerűsítést a tanítványai körében, ezt követően a marosvásárhelyi színház magyar társulatának művészeti vezetője volt. KAF sokat ugratta szüleit azzal, hogy színész lesz: „Édesanyám próbált lebeszélni, édesapám csak elsápadt. Sokat tanultam mindenből, sose bánom, hogy mi lettem.” A színészi pálya hiánya ellenére visszatérő álma, hogy be kell ugornia egy darabba, de általában gond nélkül megoldja a feladatot.

05

Korpa Tamás feladat elé állította az ünnepeltet, hogy válasszon: Globe Színház vagy Északi Színház. KAF a vagyot ésre cseréli: „Éslegességgel lehet az ember igazán következetes bizonyos kérdésekben.” Hozzátéve, hogy, mint mondta: „A színház sok mindenben többet tud, mint amit a szövegkönyvből kiolvashatunk. Ilyen a költészet is: csupa helyettesítés.”

Az író-olvasó találkozó után a kétszer ötvenperces versösszeállításban a fent elemzett költemények mellett rengeteg színházhoz kötődő művet hallhattunk. A zseniális nyelvi játékokkal, a minden sorban megbújó színházi utalásokkal, a nagy kacagásokat követő elgondolkodtató szövegekkel elérte, hogy egy ötórányi KAFság után is csak arra tudjunk gondolni, hogy „de jó ismerni KAF urat”.

Kovács András Ferenc teátrumi versei irodalmi szimpózium, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Marosvásárhely, 2017. március 27.

A fotókat Rab Zoltán készítette.

André Krisztina

szerző: André Krisztina
honlap e-mail
André Krisztina Csíkszeredában született, jelenleg végzős kommunikáció és média szakos hallgató Marosvásárhelyen. Írásait eddig a FÉLonlineon, a Helikonban és különböző antológiákban közölte.

KULTprogramok

<< 2017. ápr. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum