KULTer.hu - Mindenkinek megvan a maga igazsága
87465
post-template-default,single,single-post,postid-87465,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Mindenkinek megvan a maga igazsága

Hangok és ütemek – 10 életút zenével

A 2014 tavaszán indult Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Alprogramjának egyik célkitűzése írott életútinterjúkkal ábrázolni a Kádár-korszak könnyűzenei színterét. Ezért a szervezők folyamatosan keresik a korszak jazz-, pop- és rockzenészeit, műsorirányítóit, rádiós és televíziós személyeit, popzenei szak- és újságíróit, fotográfusokat és hangmérnököket.

A velük készített interjúkat egy, az interneten is elérhető adatbázisba gyűjtik, majd fokozatosan kötetekbe rendezik, illetve pódiumbeszélgetésekkel is aktivizálják az alkotók és a közönség közötti kapcsolatot. A történészekkel, zenei szakírókkal és zenészekkel sokszínű kutatógárda eredményesen tud együtt dolgozni, ezt bizonyítja többek között a több mint harminc – személyenként 18–25 oldalas interjút tartalmazó – Oral history Archívum, a többféle kutatási projektet felvonultató Volt egyszer egy beatkorszak című honlap és az azonos nevű Facebook-oldal is. Utóbbi az eddigi kutatások eredményeit igyekszik szélesebb közönség előtt népszerűsíteni.

Jelen kötet 2016 augusztusában jelent meg a Nemzeti Kulturális Alap és a Cseh Tamás Program támogatásával, és négy kutató – dr. Csatári Bence, Jávorszky Béla Szilárd, Papp Máté és Rozsonits Tamás – tíz, zömmel a Kádár-korban tevékenykedő könnyűzenei szakemberrel és zenésszel készített interjúját tartalmazza. Mindegyik interjú lábjegyzetekkel ellátott, így a kevésbé ismert szakmai, kulturális-zenetörténeti vagy személyekkel kapcsolatos információk is hozzáférhetők bennük. A megkérdezettek között található rádiós és televíziós szerkesztő, zenész és zeneszerző, blues- és jazzkutató, valamint hangmérnök is.

Hangok_es_utemek_konyvborito (1)

A találó Hangok és ütemek cím ügyesen tolmácsolja az általános tartalmat, a szereplők életére végérvényesen kiható verbális és zenei elemeket, és elkerülhető, hogy csak zenészekre, hangmérnökökre vagy jazzkutatókra gondoljon egy a könyvesboltba betévedő, a könyveknek először a gerincét figyelő vásárló.

A kötetben szereplő beszélgetések nem kizárólag szakmai kérdésekre korlátozódnak, azokat minden esetben megelőzi a családi körülmények, kamaszkori hatások feltárása is. Ezek a tényezők nem elhanyagolhatóak abból a szempontból sem, hogy majdnem mindegyik szereplőnek vannak például olyan, az ’56-os forradalommal vagy disszidálással kapcsolatos emlékei, amelyekre mintegy a sorsukat befolyásoló eseményekként utalnak vissza, és próbálják elhelyezni ezeket az impulzusokat pályaképük szempontjából. Izgalmas kapcsolati hálót rajzolnak ki a szereplők közös találkozási pontjai, és a kutatók egyes kérdései is szerencsésen rezonálnak egymásra. Így például a Magyar Rádió Könnyűzenei Osztályának felépítéséről és kulisszatitkairól több forrásból értesülünk, de többek között a magyar jazz korabeli helyzetéről is sokszínű történethalmaz bontakozik ki.

Bolba Lajos, Csiba Lajos és Módos Péter rádiós és televíziós szerkesztők szakmai élményei hasonlóak, de hozzájuk csatlakozik Victor Máté énekes-zeneszerző is, aki a hetvenes évek elejétől nemcsak Bolba Lajos felügyelete mellett dolgozott zenei rendezőként a rádióban, de a nyolcvanas években időlegesen a televízió Könnyűzenei Osztályának vezetője is volt Módos Péter kollégájaként. Ahogy Csányi Attila jazz- és Nemes Nagy Péter blueskutató pályája is találkozik a Magyar Jazzkutatási Társaság 1991-es megalapításakor. Valamint Dinnyés József és Módos Péter közösségformáló kísérletei szintén egymás mellett haladtak, noha Dinnyés inkább az öntevékeny, kis közösségek zenei fejlesztését propagálta, Módos pedig intézményes szinten, klubok alapításával igazgatta a fiatalok szórakozási lehetőségeit. Vági László és Dinnyés ugyanabból a szegedi együttesből indult, Kovács György Csiba Lajossal játszott egy szimfonikus zenekarban, és tevékenysége kis részben hasonlít Pentz Zsolt NKI-s osztály vezetőjéhez, amennyiben néha Kovácsnak is külföldi zenészeket kellett kalauzolni hazai tájakon, így például Freddie Mercury-t egy szentendrei régiségboltba vitte el.

24007

A zenei-szakmai intézmények mindennapjait kutatva előfordul, hogy a szerzők hasonló kérdéseket tesznek fel, és így a sokféle, egymásnak gyakran ellentmondó válasz színesíti a korabeli zenei életről alkotott felületes elképzeléseinket. A korszak gazdasági, kultúr- és külpolitikai helyzetét is jól jellemzik azok az abszurd történetek, amelyek a cenzúra működéséről, a nyugati lemezek beszerzésének fonákságairól vagy a többször személyes interakciók és találékonyság szülte áthidaló megoldásokról szólnak. Az egyik legszatirikusabb történet Suzi Quatro pécsi koncertjének műszaki állapotát taglalja, miszerint a zenekar kihangosításához hol egyik, hol másik lakóteleptől kellett elvenni az áramot, mivel az együttes felszerelése előzőleg lecsapta a biztosítékot. Ehhez hasonló, személyes átélésen alapuló történetek garmadái fordulnak elő a kötetben, erősítve azt a benyomást, hogy a közvetlen tapasztalatok egészen más képet tudnak kirajzolni egy korszakról, mint a hivatalos dokumentumok.

Nem a műsorközlők, hanem a befogadók könnyűzene-hallgatási lehetőségeibe ad betekintést a hazai jazzkínálat és a jazz-zenekarok nemzetközi mozgásterének sokszínű leírása. Ehhez a témához szinte az összes interjúalany hozzáfűzte személyes élményét, meglepően élénk hazai jazzéletet rajzolva ki. Így például fény derül arra, hogy míg a Szabad Európa adásait általában zavarták, a Music USA-n és az újvidéki Novi Sad Radio-n egészen kiváló jazzkoncerteket lehetett hallgatni. De az ötvenes-hatvanas évek fordulójáról szólva több elbeszélő is megemlíti, hogy akkoriban a presszók zömében élőzene szólt, Budapesten például a Mimózában, az Arany Kacsában, az Annában, és még lehetne sorolni a helyszíneket, amíg elérünk az Astoria bár neves jazzművészeihez és a Dália Jazz Klub megnyitásához. A klubmozgalom elindulása is inspirálóan hatott a könnyűzenei szcénára, és ezeknek a fórumoknak a létrehozásában nagy szerepe volt a KISZ-nek mint az ifjúsági kultúráért felelős szervezetnek. Módos Péter tevékenysége kapcsán kerül előtérbe az Ifjúsági Jazz- és Könnyűzenei Klubok és az – ugyancsak a hatvanas évek elején megszülető – Amatőr Könnyűzenei versenyek elindulása, amely számos alkalommal motiválta és gyűjtötte egybe a könnyűzene iránt fogékony fiatalokat.

19328

A kötetben több olyan megjegyzést találunk, amely a könnyűzene-történet megismerésének fontossága és a popműfaj zenei-szakmai elismerése mellett érvel abból a szempontból is, hogy a popzene sok esetben hitelesebb kordokumentum, mint például a komolyzene. Hiszen előbbinek több alkotója és hallgatója van, és mivel a könnyűzenei szcénában születnek olyan dalok is, amelyek nem igényelnek komolyabb zenei tudást, ezért a műfaj bárki számára nyitva áll egy korszak légkörének a közvetlen, spontán rögzítésére. Az interjúalanyok mindeközben felhívják a figyelmet arra, hogy a zenészszakma napjainkban is sok szempontból alulértékeli a könnyűzenét.

A Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Alprogramjának célja – ahogy az a kiadvány előszavában is olvasható – „a múlt nyomának” keresése a dalokban, valamint a szemtanúk „saját, érvényes igazságainak” egybegyűjtése. A kötet valóban jól példázza, hogy aligha beszélhetünk egyfajta történeti igazságról, más igazságai vannak a műsorközlőknek és a zenészeknek, ahogy a szakmát kutatóként vagy gyakorlati tapasztalatból ismerő résztvevőknek is. A megközelítésmódok és az emlékezet szubjektivitása ugyanakkor érdekes összefüggésekre világít rá a történeti tárgyú kutatásban. Hiszen gyakran felvetődik a kérdés: miért nyilatkoznak egyes interjúalanyok eltérően az adott eseményről? Miért emlékezik egy szemtanú másképp arra, amit egyes források történeti tényként közölnek? A sokféle személyes tapasztalat és a dokumentumok közötti ellentmondások olyan, idáig rejtett történeti ösvényeket nyitnak meg, amelyek elsősorban az adott csoporton belüli kapcsolatrendszerrel, gondolkodásmóddal, életmódbeli és kulturális különbségekkel állnak összefüggésben. A Hangok és ütemek kötet a Cseh Tamás Program más interjúalapú kutatási kísérleteivel együtt előremutató kezdeményezés arra, hogy a szemtanúk tolmácsolásában ismerjünk meg egy kulturálisan is bonyolult és ellentmondásos korszakot oly módon, hogy egy lapon találkoznak résztvevők és kutatók, zenészek és zenei háttérmunkások véleményei. Fontos ez azért is, mert a személyes tapasztalatok leszűrésének talán az utolsó pillanatainál tartunk.

Hangok és ütemek – 10 életút zenével, szerkesztette Vass Norbert, NKA–Cseh Tamás Program, 2016.

A fotók forrása Fortepan.

Szabó Kata

szerző: Szabó Kata
honlap e-mail
Szabó Kata Sopronban született. Jelenleg a Zenetudományi Intézet és a Hosszúlépés városi séták munkatársa, az ELTE-BTK Atelier Európai Historiográfiai és Társadalomtörténeti Doktori Iskola hallgatója.

KULTprogramok

<< 2017. Júl. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum