KULTer.hu - „Nem kell mindennek szórakoztatnia”
88190
post-template-default,single,single-post,postid-88190,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

„Nem kell mindennek szórakoztatnia”

Interjú a Papaver Cousins tagjaival

Tündöklő, de leszakítás után azonnal hervadó pipacs – a zenekar névválasztása lírai, azonban jól jellemzi a fiúk munkásságát. Bátran vállalják véleményüket protest songokban, szívesen beszélnek a rájuk hatással lévő zenészekről, és nagyon jól érzik magukat a Lone Waltz Records-nál. 

Dalaik hallgatása idejére azt ajánlják, tegyünk félre mindent, inkább teljesen merüljünk el bennük, és nem félnek attól, hogy kimondják, nem kell mindennek szórakoztatnia. Nagy Barnabással és Szendrey-Nagy Olivérrel, azaz a Papaver Cousins nevű folk-rock duóval beszélgettünk első, április 7-én Lack of Lightness címmel megjelenő nagylemezük kapcsán.

KULTer.hu: Kezdjük a klasszikussal: mit jelent a zenekar neve? Tényleg a pompás, de gyorsan hervadó pipacs („papaver”) áll a háttérben?

Igen, tényleg a pipacs miatt lett Papaver a nevünk. A falu mellett, ahol felnőttem, az egyik nagyobb szántóföld pipacsmezővé változott minden évben. Ez az édesanyám kedvenc virága, és mindig nagy szeretettel nézte őket. Ő mesélte nekem, mikor általános iskolába jártam: abban rejlik a virág bája, hogy annyira hamar elhervad, miután leszakítja az ember, hogy hazáig sem ér el vele. Ezért csak ott és akkor lehet őket megnézni.

KULTer.hu: Első nagyinterjútokban azt nyilatkoztátok, hogy terveztek egy klipet és egy olyan albumot, amit ti is szívesen hallgattok. Hamarosan kijön a nagylemez, mennyire vagytok elégedettek? Használjátok ezt a kifejezést egyáltalán?

Az elégedettség szót nem igazán használjuk, inkább azt mondanám, hogy egyszerre nyugodtak és izgatottak vagyunk miatta. Sok ideig készült, és egy idő után frusztráló, mikor nem tudod letenni, vagy nem tud rólad lekerülni egy anyag. Nyilván ennek a frusztrációnak az egyik magva, hogy ha már ennyi ideig ülünk rajta, akkor nem lenne baj, ha jól is sikerülne.

papaver_lol_digital_cover (1)

KULTer.hu: Amikor az első két dalotokat a nyilvánosság elé vittétek, az volt a cél, hogy bemutatkozzatok? Nem tartottátok kockázatosnak, hogy többféle színt is megmutassatok egyszerre?

Nem hiszem, hogy kifejezetten merész húzás lett volna, vagy hogy kockázatos lenne különböző dalokat kihozni. A lemez esetében is sokkal inkább fűzi össze a dalokat az, amilyen helyzetből és attitűddel lettek megírva, mintsem az, hogy nagyon hasonlóak lennének, és mindenképp minden gondolatunkat egy bizonyos formai keretrendszeren keresztül szeretnénk csatornázni.

KULTer.hu: A Lone Waltz Records-nak nem vagytok ugyan alapítói, de elsőként kerültetek közéjük. „Ez egy olyan nyitott együttműködés, mely mindhármunk autonóm, egymástól független zenei tevékenységének közös nevezői mentén szerveződik” – nyilatkoztátok egy korábbi interjúban. Mit ad nektek ez a kooperáció?

Barátok lettünk. Egyébként az első pillanatokban az volt a legvonzóbb a Lone Waltz-ban, hogy ezt megelőzően azért viszonylag egyedül tudta magát érezni az ember, ha akusztikus gitárra énekelve bosszantotta a szomszédokat. Kialakult egy olyan kör, ami párhuzamosan tud működni azzal, amit ma mondjuk mainstream magyar zenének és alternatív magyar zenei szcénának mondhatunk. Nem azért, mert ez egy ilyen elitista társaság lenne, hanem azért, mert abban, ahogy dalokkal, koncepciókkal vagy tartalommal szeretnénk bánni, igazából leginkább egymásnak tudtunk segíteni, amellett nyilvánvalóan sok praktikus dolgot lestünk el, próbálunk ellesni azoktól, akik egyébként már jóval régebben űzik a zene iparági részét. Visszatérve ahhoz, hogy miért jó nekünk ez: inspiráló a közeg és folyamatosan húzzuk egymást feljebb abban, hogy olyan dolgokkal tudjunk előállni, amik egyre jobbak. Hasonlóak a zenei gyökereink, könnyen megértjük egymást.


KULTer.hu: Legfrissebb anyagotok egy EP, egy hat számos, élőben rögzített lemez. A nyilvánvaló különbségeken túl miben lesz más a nagylemez, mire számítsanak a hallgatók?

Az A Holy Night with Papaver Cousins igazából annak a megörökítése, ahogy eddig megszólaltunk élőben, viszont a Lack of Lightness fog bennünket reprezentálni igazán. A dalok sokszínűsége és megszólalása lesz a legszembetűnőbb valószínűleg. Szerintem kerek lett. Nem tudnék sem elvenni, sem hozzáadni már. Amellett, hogy nem avíttas, szerintem nagyon tradicionális album. Akkor működik a legjobban, ha valaki leül, egyben meghallgatja, és próbálja arra a majd’ ötven percre félretenni a telefonját meg az e-mailjeit. A kiadvány CD-n és vinylen jelenik meg, ősszel pedig megturnéztatjuk kicsit Európában.

KULTer.hu: Muzsikátok saját hang, de szívesen nevezitek meg a rátok hatással lévő zenészeket. Tom Waits, Jack White, de különösen Bob Dylan olyan előadók, akik szövegeikkel, kiállásukkal is maradandót alkotnak. Fontos, hogy a szövegeitek ne csak a belső világ rezdüléseire, hanem a külvilágra, a konkrét mai eseményekre, folyamatokra is reflektáljanak? Szabad/lehet ma ilyen súlyt rakni egy dalra?

Nem tudom, hogy mennyire szokatlan, ha megosztjuk, hogy milyen hatások érnek minket. Nincs ezen mit titkolni. Ha ennyi a titok egy zenekarnál, akkor az egy viszonylag törékeny és illékony projekt. Mindig is fontos volt a folkban a kiállás. A nagylemezen lesznek olyan dalok, amik kifejezetten protest songok, de egyébként az tud igazán szép lenni, ha a saját rezgéseinkben észrevesszük a külvilágot, és el tudunk indulni egy személyes képből oda, hogy mi történik körülöttünk. Ha bele tudunk kapaszkodni hallgatóként és szerzőként is. És igen, szabad ilyen súlyt tenni egy dalra. Nem kell mindennek szórakoztatnia, egész nyugodtan bele lehet szakadni más nehézségeibe is.

KULTer.hu: Ezek szerint megengeditek a „modern folk-rock” kategorizálást?

Egyáltalán nem tiltakozunk a folk-rock elnevezés ellen. Ez így jó. 

KULTer.hu: Sokat utaztok, zenéltek. Elsősorban klubfellépéseken vagytok hallhatóak, de felléptetek már az A38 Hajón vagy épp az Ördögkatlan Fesztiválon is. Belaktátok már a különböző tereket? És ami szintén fontos: hol érzik legjobban magukat a dalok?

Nyilván érzi az ember, hogy melyik az a tér vagy közeg, amiben nem él meg. Eddig olyan kiugróan rossz tapasztalatunk nem volt, viszont amit a legjobban szeretünk, ha bármiféle hangosítás nélkül játszunk kis terekben. Ehhez hozzájárulhat az is, hogy az akusztikus gitárok hangosítása kicsit még idegen itthon.

KULTer.hu: Terveztek magyar nyelvű dalokat?

Nem tervezünk magyar dalokat. Ha valami jó eszünkbe jut magyarul, akkor azt nem fogjuk magunkba fojtani, de leginkább azt tudom elképzelni, hogy eljátszunk egy feldolgozást magyarul, ami abban a helyzetben fontos lehet nekünk. Eddig erre sem volt példa koncerten.

Már a megjelenés előtti nap hallhatod együtt a lemez dalait, ha ellátogatsz a Massilotba 2017. április 6-án.

A fotókat Misota Dániel készítette.

Nagygéci Kovács József

szerző: Nagygéci Kovács József
honlap e-mail
Nagygéci Kovács József 1977-ben született Sátoraljaújhelyen. Református lelkész, amatőr futballedző, kritikus. Jelenleg Dunakeszin él, tanít, de leginkább olvas.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum