KULTer.hu - Olvassuk egymást!
88620
post-template-default,single,single-post,postid-88620,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Olvassuk egymást!

24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál – 1. nap

Hasonlóságok és különbözőségek egyaránt szóba kerültek a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál nyitónapján, amelyen a hagyományokhoz híven a Budapest Nagydíjat is átadták a rendezvény díszvendégének, Orhan Pamuk Nobel-díjas török írónak.

A Teátrum jelenleg is zajló átépítése miatt a nyitónap szokásos programjai átkerültek a Millenáris B épületének emeleti Galériájába. Normális esetben ez talán nem feltétlenül tűnik jó választásnak, de ha arra gondolok, hogy ebben a hirtelen jött áprilisi télben így nem kell az épületek között mászkálni, még jól is jön ez a megoldás. Az elmúlt napok egyébként jól mutatták a pesti humor működését, nem egy helyen, nem egy szituációban hallottam azt a mondatot: lám, lám, mi ilyen jó házigazdák/szervezők vagyunk, még a hóesést (téli időt) is meg tudtuk szervezni.

A nyitóbeszédek sorát kora délután Íjgyártó István kultúráért és tudománydiplomáciáért felelős államtitkár kezdte, aki többek között arról is beszélt, hogy a kortárs magyar irodalom még soha nem volt olyan ismert külföldön, mint napjainkban, és optimista a tekintetben is, hogy az olvasás népszerűsége töretlen, sőt a szépirodalomnak egy új reneszánsza jöhet, amelyet a sikeres nemzetközi könyves események is bizonyítanak. Az államtitkár ezen kívül bejelentette a Balassi Műfordítói Nagydíj megalapítását, melyet minden évben a fordítók világnapján, szeptember 30-án adnak majd át a magyar irodalmat munkájuk révén évek óta népszerűsítő külföldi fordítóknak. Kora délután volt a nap első díjátadása is: Pro Cultura Hungarica díjat kapott Jü Cö-min, többek között Esterházy Péter és Nádas Péter, illetve Bartis Attila kínai fordítója.

könyvfeszt2

A fesztivál hagyományai szerint minden évben van egy díszvendég ország, ez az idén kissé módosult, ugyanis a visegrádi országok kapnak közösen kiemelt figyelmet. A V4-es standon is volt megnyitó ünnepség, sajnos a polcok elhelyezése kényelmetlenné tette nagyobb érdeklődő tömeg elhelyezkedését, és csak nagyon nehezen lehetett érteni, miről is beszélnek a felszólalók. Az ilyenkor szokásos udvariassági körökön túl talán Jerzy Snopeknek, a Lengyel Köztársaság nagykövetének egy gondolata volt a legérdekesebb: Közép-Európa irodalmának megvan a maga egyedisége, jellegzetessége, és ezzel önmagában is érdemes ismerkedni, nem csupán a nyugat-európai „nagy nemzetek” irodalmához történő viszonyítás függvényében.

A nap sokak által várva várt eseménye természetesen Orhan Pamuk szereplése volt, vele D. Tóth Kriszta beszélgetett. Bár talán magunknak sem valljuk igazán be, hiszen könnyen belátható, hogy sokszor azért fog valaki regényírásba, mert így tud a legjobban kommunikálni a világgal, azért mégiscsak ott buzog bennünk a kíváncsiság egy-egy híres és elismert író esetében, hogy vajon mennyire szellemes társalgó. Pamuk rögtön a beszélgetés elején kilóra megvette a hallgatóságot: kiderült ugyanis, hogy volt felesége magyar felmenőkkel is rendelkezik, ennek következtében lányai is magyar származásúak.

pamuk2

Orhan Pamukot Isztambul krónikásaként ismeri a világ, noha ő sokáig ezt nem is tudatosította magában. 23 éves korától kezdve ír regényeket, s valóban, indulása idején nem volt divatos téma Isztambul, de ő nem ezért választotta, hanem egyszerűen csak arról a világról akart írni, amit ismert. Számára értelmezhetetlen a kérdés, hogy szereti-e Isztambult, mert ez olyan, mintha azt kérdeznék, szereti-e a testét. A természetes isztambuli íróból közben persze tudatos isztambuli íróvá vált.

Sokak számára ismerős lehetett, ahogyan Pamuk arról beszélt, nem szerette, amikor az iskolában uralkodókhoz kötődő adatokat, évszámokat kellett bebiflázni, szerinte ugyanis nem ez az igazi történelem. Számára a mikrohistóriai megközelítés a szimpatikusabb, az egyéni sorsokon, például egy utcai árus történetén keresztül bemutatni egy világot, annak folytonos változásait. A regényírás alapvető tétjének egyébként azt tartja, hogy ezáltal megpróbálja megérteni a tőle különböző, másként gondolkozó embereket.

Laudációjában Péterfy Gergely többek között arról beszélt, hogy Orhan Pamuk könyveinek világából olyan fájdalmas kiszakadni, mint egy magával ragadó moziélmény után magányosan kilépni a hátsó kijáraton. Szerinte az író olyan szemszöget talált, ami nem nyugati, mégis megközelíthető a Nyugat számára is. Hasonlóképpen Kelet és Nyugat közti hídként értelmezte a török író életművét Szalay-Bobrovniczky Alexandra, Budapest főpolgármester-helyettese is, aki végül átadta Pamuknak a Kiss Ilona grafikusművész által tervezett Budapest Nagydíjat.

24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál – 1. nap, Millenáris, Budapest, 2017. április 20.

A fotókat a szerző készítette.

Pethő Anita

szerző: Pethő Anita
honlap e-mail
Pethő Anita 1980-ban született, kulturális és sportszakíró, újságíró. Irodalomkritikusként elsősorban a fiatal, pályakezdő prózaírók műveivel foglalkozik. Irodalomtörténészi kutatási területei a történelmi regény, a múlt- és traumafeldolgozás, a Kádár-korszak kultúrtörténete. A budapesti kortárs irodalmi élet eseményeinek lelkes krónikása. A nemzetközi profi országúti kerékpársporttal egyaránt foglalkozik napi szinten, újságíró szempontból és kultúraelméleti megközelítésből.

KULTprogramok

<< 2019. Sze. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 31 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum