KULTer.hu - Poór István versei
87832
single,single-post,postid-87832,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Poór István versei

magánzárka

ilyen hajnalokon
ami emberből van
álla alá húzza térdeit
odakinn mindent benőnek a tövisek
szögesdrót futja át a láthatárt
a gondolatok megtanulnak
a zajokkal együtt elhalni
számtalanszor számtalan arckép
egymásra illesztésével
egy karakter nélküli arc keletkezik
tűnődik hogy milyen is volt tegnap élni
két korty között felvillan egy-egy utókép
steril eszközök csörömpölnek a tálcán
a vesetálban valami még rángatózik
meg a hátsókertben elföldelt
kedves kicsi titkok
környezet és hajlam üdvözlik egymást
felgyorsul a pőre túlélés
a reggeli fohász a következő buszra vár

pszichiátria

formátlan pizsamás nappalok
a kötelező köntös és papucs
a folyosó ajtaját kulccsal nyitják
a rejtvényújság kitöltve
az ajtó üvegén át mindennap megbámulod
a hatalmas páfrányokat az előtérben
hópihe néma húr
önmagukba hajlanak
a hangulat utolsó nyomvonalai
lehullott helyiérték nélküli hangjegyek

Borítófotó: Pixabay

Poór István

szerző: Poór István
honlap e-mail
Poór István 1990-ben születettet Beregszászban, Kárpátalján. Iskoláit Kárpátalján végezte. 2008 és 2012 között Budapesten élt. Három évig a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakos hallgatója volt. Első írásai kárpátaljai lapokban jelentek meg. 2013 óta a Debreceni Egyetem történelem alapszakos hallgatója. Tagja a LÉK Irodalmi Körnek.

KULTprogramok

<< 2017. ápr. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum