KULTer.hu - A középszerbe és tovább
89058
post-template-default,single,single-post,postid-89058,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

A középszerbe és tovább

A galaxis őrzői vol. 2. (Guardians of the Galaxy Vol. 2)

A Marvel egy-két filmtől eltekintve mindig a legkisebb ellenállás felé tart, ezért senki ne várjon zsánerforradalmat A galaxis őrzői második etapjától. James Gunn viszont épp ebből kovácsol előnyt. Eszében sincs túlzottan eltávolodni a bevett narratív sémáktól, hanem nagyon bölcsen befelé szökik, és a A galaxis őrzői vol. 2. a nagybetűs, old school Popkultúra bálványává magasodik.

Ez a magaslat persze relatív, de a stúdió istállójában Joss Whedon óta nincs még egy rendező, aki ilyen pontosan tudná, hogy miből és főleg miért építkezik. Magyarán a Marvel kánon falain belül Gunn a legöntörvényűbb filmes. A szuperhőstoposz kíméletlen porba rántása (Logan) és éjfekete, gyilkos paródiája (Deadpool) helyett Gunn önreflexiója saját geek és sci-fi gyökereit, valamint a tömegkultúra röhejes pitiánerségét őszinte lelkesedéssel tükrözi vissza, anélkül, hogy modorossá vagy szolgalelkűvé válna. Ami az önismétlést illeti, Gunn nem lépett kétszer ugyanabba a folyóba. Noha ezúttal is a karakterviszonyokra hegyezte ki az előző résznél még kevésbé kidolgozott történetet, most sikerült valódi téteket is beemelni a cselekménybe. A nagy levegővel, lendületesen újramesélt Star Wars-mitológia helyett Gunn inkább teret és időt szán az egyes karakterekre. Az epikus űrkaland díszletei közé pedig rezzenéstelen arccal felhúz egy szabályos családi drámát.

Star-Lord bolygónyi apja, Ego végre felfedi magát, így a Marvel n+1-ik apakomplexusba varrt, elcsépelt narratíváját szálazhatjuk. Viszont annak ellenére, hogy a rendező az atyai árnyékot rávetíti hősünk anyja halálára, és így elég direkt módon kijátssza a Freud-kártyát, a film érzelmi mozgatója valójában a két – ha nem is új, de bőven újrapozicionált – karakter, Yondu és Nebula. Az első rész két (kisebb) antagonistája a különböző érdekszövetségek és fosztogató bandák között teljesen egyedül találja magát, számot kell vetniük önmagukkal – frusztráció, keserűség, elfojtott vágyak és düh hajtja őket. Egyszóval működik a drámájuk.

Gunn, ha az univerzumot nem is tágította tovább látványosan (pár új bolygót kapunk, plusz a papát), a film emocionális tartalékait tisztességesen mozgósította. Remek húzás volt a A Birodalom visszavág dramaturgiáját követve elszakítani egymástól a csapattagokat, így majdnem mindenkire nagyobb fókusz kerülhet, mintha megmaradnánk a csoportdinamika feszültségét önironikus humorral elkenő vonalvezetésnél. Ennek köszönhetően a film inkább az akciórészeknél ül le, mivel az egyéni motivációk kibontása, ha nem is vérre menően részletgazdag, de kellően hiteles és jól súlyozza a filmet. Gunn egyébként is elég kreatív ahhoz, hogy jó arányérzékkel megoldja a helyzetkomikum és a karakterépítés együttes működtetését. Például hőseink belerepülnek egy kvantum(!) aszteroidamezőbe, miközben a volánnál Rocket és Star-Lord azért anyázzák egymást, hogy eldöntsék a heisenbergi eldönthetetlent: ki vezessen?

Érdekes módon pont a fő cselekményszál, Star-Lord és Ego konfliktusa marad kifejtetlen. Kurt Russel nyilván Kurt Russel, de sikerült az üres, megalomán, illogikus Marvel-gazfickók sorát gyarapítania. A cselekmény ezúttal is a jól ismert világmentés utcájába fordul, de legalább Gunn csavar annyit ezen a klisén, hogy most a világépítő bolygó a gonosz. Ahogy egyébként Ego terjeszkedni akar az univerzumban, letarolva és saját képére formálva minden civilizációt, mindez szép fricskája lehetne a Marvel által elindított sematizáló, univerzumépítő trendnek, de Gunn megelégszik a retro tagadhatatlanul menő, de ártalmatlan kultuszával.

Mondanivalója sem lép túl az előző rész suta tanulságán (We are Groot), ami főleg az önmagukkal meghasonlott mellékkarakterek tragikuma miatt kihagyott ziccer. A film végkicsengése azzal együtt, hogy még éppen a szentimentalizmus innenső oldalán marad, a családi összetartás hollywoodi ideáljával a középszer felé tolja a filmet. Ez mondjuk így is felfelé húzza az álomgyári átlagot, de ha valóban kurrens, formailag öntudatos, kreatív és vicces szuperhősmesét akarunk látni, akkor az FX-en futó Légió az, ami kell nekünk.

A galaxis őrzői vol. 2. (Guardians of the Galaxy Vol. 2), 2017. Írta és rendezte: James Gunn. Szereplők: Chris Pratt, Zoe Saldana, Dave Bautista, Bradley Cooper, Vin Diesel, Kurt Russell. Forgalmazó: Forum Hungary.

Berényi Csaba

szerző: Berényi Csaba
honlap e-mail
Berényi Csaba 1990-ben Makón született, szabadúszó újságíró, a SzegedMa szerkesztőségben dolgozott gyakornokként, a gonzó műfaj ködös képzeletű igehirdetője, valamint költő. Cikkeit ez idáig az Alternatíva, a KULTer.hu, a GonzoPress, a SzegedMa és a Prae.hu közölte, ezen kívül szépirodalmi szövegei nyomtatásban a Szkholion, az Apokrif és a FÉL lapjain jelentek meg.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum