KULTer.hu - A rendszerváltás együttese
89381
post-template-default,single,single-post,postid-89381,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

A rendszerváltás együttese

Perjéssy-Horváth Barnabás: Határsáv – A debreceni Calandra zenekar és kora

Perjéssy-Horváth Barnabás Határsáv című dokumentumregénye alcíme szerint A debreceni Calandra zenekarról és koráról szól. Magában, egyetlen címmel nemigen lehetne meghatározni, pontosan mit is kínál az olvasójának, ezért a szerző alcímmel és műfaji megjelöléssel segít, milyen megközelítéssel vegyük kézbe könyvét.

Így viszont a Calandrát nem ismerő számára is nyilvánvalóvá válik, hogy a konkrét eseményeknek egy jelentős történelmi átmeneti korszak a háttere, nem nehéz kitalálni, hogy a rendszerváltás időszakáról van szó. A félezer oldalas írás sajátossága az összetettség, mely által különböző szempontú érdeklődőkre számíthat. Legjellemzőbb jegye a grandiózus gyűjtőmunka, mellyel mindenekelőtt a Calandra zenekarnak állít emléket. A könyv szerint nem sorolandó az együttes a magyar rocktörténelem elitjébe, ezért önmagában ez a mementó nem indokolná a regény létrejöttét. A szerző eredeti terve az volt, hogy csupán belső használatra, a csapat tagjainak állít össze egy gazdag kollázst, ám a munkafolyamat során egyéb aspektusok is fölmerültek, melyek a szöveget alkalmassá tették, hogy mások számára is olvasható legyen.

Az egyik megközelítés tehát a rendszerváltás kori rocktörténet iránt érdeklődőké. Belülről láttatja ugyanis, hogyan indulhatott akkoriban egy egyetemistákból verbuválódott banda, hogyan alakul át a zenélgetés igénye a kedvező visszajelzések alapján az együttes létrehozásának gondolatáig, majd, mint ilyen, milyen nehézségekkel találkoztak a koncertek technikai megvalósítását illetően, milyen volt akkoriban a koncertszervezés, általában egy ilyen csapat élete. A belső folyamatokon túllépve az akkori testvérzenekarok születésébe, első lépéseibe is beletekinthetünk, melyek közül egyesek inkább regionális szinten voltak fontosak, míg mások országos jelentőségűvé emelkedtek, mint a Tankcsapda vagy a Ladánybene 27. A kollázsjelleget itt a korabeli dokumentumok is adják, mint például az önmagában is érdekes koncertplakátok képanyaga. A gazdag fotóválogatás mellett egy-egy megjelent és meg nem jelent cikk is szerepel, valamint a tagok visszaemlékezései, levelei. Ezek igen részletes kifejtése kétféleképpen hat: akár túlzottnak is érezhetjük, egyszersmind éppen ezzel tud átélhetően reális betekintési lehetőséget adni, ahol tehát maga a Calandra élete, egy lépéssel távolabbról a többi zenekar, még eggyel hátrébb maga a korszak látható.

Másfajta olvasóréteg az akkoriban, a debreceni ismerős helyszíneken diákoskodóké, akiknek megelevenedik a koncertekhez köthető élményeken túl a kollégiumi élet is. Ezek persze konkrétumok, de a más egyetemi városokban felnőtté válókban is felidézhetnek ekvivalenciákat. A fiatalabb nemzedékből a korszak történelme iránt érdeklődőnek is érdekes olvasmány a kötet, mivel átfogó, egyéni színnel gazdagíthatja az eddigi ismereteket.

Elérkezve a műfaji kategóriáig: igen sokféle rendű-rangú alkotás juthat eszünkbe, ha azon kezdünk gondolkodni, milyen is egy dokumentumregény. Véletlenszerűen válogatva a hetvenes évek második feléből az egyik legismertebb Szabó Magda Régimódi története, a frissebbek közül említhetjük Krasznahorkai László Rombolás és bánat az Ég alatt című könyvét, de gondolhatunk olyan történelmi szegmentumokkal foglalkozó művekre is, mint amilyen Szemadám György írása, a Háromperhármasok vagy Jeszenszky Iván munkája a Rákosi-korszakról, a Kitelepítettek.

Alex Haley saját szövegére vonatkozóan jegyezte meg, hogy a dokumentumregényt a fikció és a faktum ötvözetének lehetne nevezni. A Határsávban bőven van faktum, ám a szemtanú szükségképpen nem tud objektív lenni, ami már elősegíti, hogy a szöveg a regény formáját öltse magára, másrészt a könyv szépirodalmi szempontból legértékesebb részei, a novellabetétek említendők itt. A csapat énekesének bizniszkalandozásai Kínában, a moszkvai kiruccanás november 7-én, a Szovjetunió felbomlásának utolsó pillanataiban, a tőlünk kivonuló szovjet katonákkal való alkudozásjelenet két komplett katonai uniformisért, melyekből aztán koncertkellékek lettek, és talán a legjobb, a kívülről vicces, félnapos csigatempós koncertre zötyögés, olykor fékevesztett roncsderbi egy Lada-motoros csotrogány VW-hippibusszal, mely több vizet fogyasztott, mint üzemanyagot.

A narrátor az első pillanattól az utolsóig gyakran emlékeztet a félezer éves Tinódi Lantos Sebestyénre. A magát is krónikásnak nevező mesélő a kötelező sorkatonasággal kezdi a történetet, ahol először találkoztak a későbbi zenekartagok. Rá is jellemző a lajstromozás monotonitása. A tudósításon kívül a békeidőszakban Tinódi is feldolgozott régebbi eseményeket. A kor igényéhez alkalmazkodva zenei kísérettel adta elő mindezt, de nem a zene vitte nála a prímet, s lám az elbeszélő-szerzőnél is ezt látjuk. Noha ő veti föl a zenekar létrehozásának ötletét, az is látszik, hogy zenei képzettség híján nem tekinti magát professzionális, elkötelezett zenésznek, s csak a hobbizenekar státusáig marad meg a dobok mögött, ezen a ponton átadja a helyét az ezzel komolyabban foglalkozó ütősnek. Ez volt a vég kezdete, mely a gitáros Nyúl kiválásával aztán visszafordíthatatlan irányt vett.

Igen érdekes rész a könyv végén a 2015-ös Calandra-gyűlés, ahol azt beszélik meg, hogy másokkal ellentétben ők miért is nem vitték többre, mintha a névadó Kalandrapacsirta saját ritkaságát, különlegességét vonná vissza, magát csupán a verébalkatúak rendjébe sorolva. Fölmerül az időzítés gondolata is közöttük, hogy talán előbb kellett volna kezdeniük, vagy tovább kitartani, ám jó eséllyel ennyit lehet tekinteni a sorsuknak.

Petőfi kapcsán szokták megjegyezni, hogy nem elég a nagy tehetség, a kiváló önmenedzselés, megfelelő korszakban is kell élni, leginkább egy korszakváltásban, egy határsávban. Amíg mondjuk a Rolling Stones nevében is hordja sorsát, hosszú évtizedekre kőbe véste rocktörténelmét, addig az 1988 szeptemberétől 1991 decemberig működő Calandra szerepe talán annyi volt, hogy a korszakváltás egyik debreceni rockbandája legyen.

Perjéssy-Horváth Barnabás: Határsáv – A debreceni Calandra zenekar és kora, Budapest, 2017.

Dominka Ede Harald

szerző: Dominka Ede Harald
honlap e-mail
Dominka Ede Harald 1975-ben született Békéscsabán. Jelenleg Budapesten él, egy napilap olvasószerkesztője, korrektora. Mellette pécsi nyelvtudományi doktorandusz, melynek keretében több országban járt magyar mint idegen nyelv tanárként. Korábban szintén Pécsett magyar nyelv és irodalom, esztétika és kiadói szerkesztő szakokon végzett. Irodalomkritikái rendszeresen jelennek meg több folyóiratban.

KULTprogramok

<< 2017. jún. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 1 2

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum