KULTer.hu - Óbudai kastélyokba költöztetett geometria
90480
post-template-default,single,single-post,postid-90480,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Óbudai kastélyokba költöztetett geometria

Különutak – Karl-Heinz Adler és a magyar absztrakció

Ki gondolná, hogy a lapra szerelhető bútor nem kifejezetten az IKEA találmánya? Hanem egészen pontosan egy gazdasági-politikai helyzetre adott ipari-technológiai válasz. Erről is szó esik a Kiscelli Múzeum és a Kassák Múzeum Különutak című kiállításán. 

A tárlat Óbuda megismerésére is remek apropót ad, de a felfedezésre vállalkozó látogatók számára egész Budapestet kitárja, a geometrikus épületdíszek témakörét tekintve legalábbis mindenképp. A párhuzamosan futó kiállítások kulcspontja a német absztrakt művész, Karl-Heinz Adler életműve, melyet a kiállítások kurátorai párhuzamba állítottak az 1950 és 1980 közötti magyar művészet eseményeivel. Adlernek ugyanis számos kapcsolata volt hazánk ismert művészeivel – Fajó Jánossal és Bak Imrével is –, akikkel együtt hasonló politikai rendszerben, hasonló módon kellett működniük. A történelmi valóságról és a német művész életművéről részletes képet a Kassák Múzeumban kaphatunk. Ebben a kiállítótérben mutatják be a művészek közötti interakciókat is videón rögzített interjúk segítségével.

A Különutak cím arra utal, hogy a művészek a rendszer által megkövetelt szocialista realizmus ellenében más kifejezésmód megtestesítésére törekedtek. Ez pedig az absztrakció valamint a geometria formanyelve volt. Ahol ez az irány ösvényt vághatott magának, leginkább az építészet területén érhető tetten. Németországban és Magyarországon is létezett ebben az időszakban egy olyan törvény, mely az állami építkezési beruházások bizonyos százalékával képzőművészeti alkotások létrejöttét támogatta. Németországban ezt a Kunst am Bau elnevezéssel illették.

A rohamléptékben szaporodó építkezések rusztikus anyagokból, egyforma arányú panelekből valósultak meg, melyekhez betonból vagy súlyos kőanyagokból készült, gyakran szeriális kompozíciókba komponált geometrikus díszítőelemek lettek társítva. Ezek a díszburkolat elemek nem csak közintézmények, hanem gyakran lakóházak külső homlokzatát is beborították. Karl-Heinz Adler és Friedrich Kracht a panelépületek közé nagyméretű, hasonló koncepcióval rendelkező elválasztó falakat tervezett. Ezek köztéri alkotásoknak minősülnek, melyek szeparációs funkciót látnak el.

A Kiscelli Múzeum kápolnaterében az egész kiállításrendezés megidézi ezt a korra reflektáló térelválasztást, ugyanis a kiállítást paravánok sorából állították össze. Ezekre a tértagoló elemekre kerültek azok a fotók, melyekről megismerhetjük az említett élettereket. Emellett számos vázlatot és természetesen a geometrikus formakincsekből létrehozott műalkotásokat is láthatunk. Hasonlóképpen megjelennek a magyarországi IPARTERV vállalat eredményeit szemléltető fotók is. Budapest mellett más nagyvárosokban is érvényesültek ezek az építészeti tervek, Pécsett például külön PÉCSITERV tervezőiroda működött. A régiónál maradva megismerhetjük a paksi Tulipános házak történetét is, valamint a bonyhádi Zománcgyár alkotótelepét, ahol a panelházakat és egyéb belsőépítészeti tereket gyakran díszítő geometrikus kompozíciók születtek.

A képzőművészeti alkotások kultúrpolitikai kontextusán keresztül megismerhetjük a korszak társadalmi mozgatórugóit és működési rendszerét is. Egy tervezőasztalon korabeli katalógusokat és szaksajtót olvashatunk, az interaktív játékfalakon pedig mi magunk is tervezhetünk mintákat. A tárlat dokumentumfotókon keresztül ismerteti azokat a köztéri műveket, melyeket valamilyen okból kifolyólag már nem láthatunk egykori helyükön. A látványvilág nem csak a különleges kiállítótér miatt izgalmas. Változatos műcsoportokat, gazdag képzőművészeti anyagot ismerhetünk meg a korszak legnevesebb művészeitől, valamint részletes és közérthető információkat is gyűjthetünk.

Az interakcióra ösztönzés nem ér véget ezeknél a játékos elemeknél. Egy gazdagon illusztrált térkép segítségével megismerhetjük Budapestnek azt a több mint 43 helyszínét, ahol a korszakhoz kapcsolódó domborműveket, mozaikokat vagy kerámiaburkolatokat találhatjuk. Például a Déli pályaudvar aluljárójában látható nagyméretű márványdombormű a vonatok mozgásának dinamikáját futurisztikus módon idézi meg, amely mellett naponta sok ezren haladnak el. De nem ez az egyetlen olyan mű, ami figyelmet érdemel. A tárlat célja, hogy minél több ilyen híres épületdíszt megismerjünk. Ráadásul a kutatók munkáját is segíthetjük a lista kiegészítésével, ha találunk olyan épületplasztikát, ami ezen a listán még nem szerepel.

A Különutak – Karl-Heinz Adler és a magyar absztrakció című kiállítás a budapesti Kassák Múzeum és a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár kiállítótereiben látható 2017. szeptember 17-ig.

A Finta-gyűjteményből származó borítóképen Finta Józsefnek a régi Intercontinental (ma Marriott) szálló bejáratánál lévő falplasztikája látható.

Sipos Tünde

szerző: Sipos Tünde
honlap e-mail
Sipos Tünde 1990-ben született Eszéken, jelenleg Budapesten él. A Biksady Galéria művészettörténésze, műtárgybecsüse. Rendszeresen publikál ipar- és kortárs képzőművészet témakörben.

KULTprogramok

<< 2017. okt. >>
hkscpsv
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum