KULTer.hu - Egy fesztivál alja és teteje
92018
post-template-default,single,single-post,postid-92018,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Egy fesztivál alja és teteje

Sziget Fesztivál 2017, 3. nap

Ha élőben akarsz zenélni közönség előtt, akkor legyél tehetséges, mert különben bárhogyan erőlködhetsz, értelmetlen lesz és lejáratod magad. Legyél autentikus, legyél hihető. Éreztesd a közönséggel, hogy ér valamit a jelenléte, hogy nem azért hallgatja a te koncertedet, mert nincs jobb dolga.

Nagyon úgy tűnik, hogy ezek egyikével sincs tisztában Iggy Azalea. Énekelni nem énekel, a rap sem megy neki, a produkciója minden szempontból komolyan vehetetlen, így pedig a fellépése is dühítően irreleváns, a koncertje közel értékelhetetlen volt.

Macklemore és Ryan Lewis produkciójára és egész kollaborációjára ellenben sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy értékelhetetlen és irreleváns lenne. A szövegek nézőponttól függetlenül fontos témákat érintenek, és bár általában közhelyesen teszik, ez mégis több, mint akár Iggy Azalea, akár a Halott Pénz üres, tartalmatlan haknija. A jelenleg két LP-vel rendelkező duó nem vállalkozott egyszerű feladatra, amikor úgy gondolták, hogy a különböző hangszerek játékával átitatott hip-hopot nagyrészt élőben akarják előadni, ez ugyanis hálátlan műfaj. Egy Macklemore-hoz hasonló gyorsasággal hadaró rapper soha nem rendelkezik annyi levegővel, hogy amit stúdióban vágásokkal hoztak létre, reprodukálni tudja élőben. Emellett szinte senki nem tudja követni a közönség soraiból, mivel beszédgyakorlatokra van szükség ahhoz, hogy ilyen tempóban formáljon az ember szavakat egymás után. Természetesen az amerikai páros dalaiban a kortárs popzene legalább annyira érvényesül, mint a rap, így a refrének esetében ez kevésbé okoz problémát. Macklemore mindezekkel együtt hiteles előadó, aki Ryan Lewis-szel együtt pontosan tudja, hogy mikor kellenek a showelemek, a pörgő-forgó táncosok, és mikor kell egyszerűen kiállni a mikrofonnal mindenfajta körítés nélkül. Ez azt mutatja, hogy érti is, amit megírt és rappel. Lehet a zenéjüket kedvelni vagy nem kedvelni, de vitathatatlanul a poppiac fontos szereplői, és ebben a stílusban meglepően igényesek.

Sokkal könnyebb autentikusnak lenni egy olyan együttesként, amely minden értelemben élő zenét csinál, amely táncolható, és amely sokkal kisebb embertömeget vonz, mint a fent említett kettős. Ilyen a Fran Palermo. A popnak, a népzenének, és a jazznek érdekes ötvözetét alkotják. Mintha azért álltak volna össze annak idején, hogy fesztiválokon lépjenek fel, annyira illik hozzájuk a miliő. Többnyire a kulturáltan bulizni kívánó fiatalság zenéje ez, amely bár önmagában is megállja a helyét, mint önálló koncert, mégis fesztiválokon az igazi. Azért lehet ez így, mert nem az énekszólamok uralják, hanem sokkal inkább a fúvósok és a meglepően sok szerepet kapó basszusgitár, így éneklés helyett magától értetődőbb táncolni rá.


A vokálok másodrangúságáról sokat tud mutatni Goran Bregovic is. A szerb-horvát gitáros és együttese hamisítatlan délszláv hangulatot teremtenek bárhol, ahol játszanak, ha pedig valamihez értenek a délszlávok, az az önfeledt szórakozás. Nem ez az első és vélhetően nem is az utolsó fesztivál, ahol Bregovic-ék viszik a pálmát. A dallamok és a ritmus is azt eredményezi, hogy nem lehet nem táncolni a zenéjükre. A világzenei színpad nézőterének hátsó részeiben is körtáncok alakultak magyarokból, szerbekből, olaszokból és a világ minden tájáról érkezőkből, és valójában miről kellene, hogy szóljon a Sziget, ha nem erről? Ilyen internacionális kapcsot egy más előadó sem tudott eddig teremteni. Bár az utánuk következő Besh O Drom a magyar, roma, balkáni és közel-keleti témájú zenéjével is kifejezetten hasonló értéket képvisel, talán azáltal, hogy nemzetközileg kevésbé ismert, kevesebb érdeklődőt vonzott, így az a bizonyos össznépi ünneplés is elmaradt, vagy legalábbis kisebb lángon égett.

Ha tehát fesztivál, akkor Goran Bregovic. Macklemore érdekes, egyedi és érdemes is a figyelemre, azonban élőben függetlenül attól, hogy kinek mi az ízlése, egyszerűen utolérhetetlen a délszláv együttes. Aki fesztiválozni jön, az azért jöjjön, ami ott történik a színpadon és a közönségben egyaránt.

Sziget Fesztivál, 3. nap, Budapest, Hajógyári-sziget, 2017. augusztus 12.

A képeket a Rockstar Magazin fotósai készítették.

Ruzsonyi Gergely

szerző: Ruzsonyi Gergely
honlap e-mail
Ruzsonyi Gergely 1996-ban született Budapesten. 2014-től az ELTE BTK kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatója, önjelölt kritikus, a zene, a sport, valamint a főváros szerelmese.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum