KULTer.hu - Szolcsányi Ákos versei
91698
post-template-default,single,single-post,postid-91698,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Szolcsányi Ákos versei

Áll

7.50, 8.02, 8.10,
fél kilencig tudja, tartja
is hozzá magunkat. Négy perc,
míg kiérünk, eszerint kell
sietnünk vagy várnunk fűtött
szobáinkban. Jobban hiszi
a menetrend plexi által
homályos, ferdére piszkált
szövegét, mint akik írták.
A járatokat tekintve
bármi állhatna a lapon,
unalomból olvasgatják,
néha egy-egy póz keresi
rajta vékony indokát. Csak
ő értelmezi mindennap
bimbók bizalmával, melyik
járat melyik igazából,
lábaink előtt a sávban
semmi, míg zavarja, nincs baj.

Álmodik

Felfestésszerű, vörös csík:
aranyér lobog, csilingel
mögöttem. Mint biztonsági
kamera fordul a fejem
előre, anyám előttem
térdel és szop. Nem vigasz, nincs
okság, rendszer; fájdalom van
és gyönyör, puzzle-darabkák
és lombfűrész, nem, nem, mondom,
mégsem mozdulok, akármi
egyszerre vágná el mind a
kettőt és rajtuk kívül csak
tények, álmodom, vége lesz.

Borítófotó: Pexels

Szolcsányi Ákos

szerző: Szolcsányi Ákos
honlap e-mail

Szolcsányi Ákos 1984-ben született, költő, az Universidad de Salamanca PhD-hallgatója, kutatási témája García Lorca magyarországi recepciója. Legutóbbi kötete: A felszínről (Kalligram, 2012).

KULTprogramok

<< 2017. dec. >>
hkscpsv
27 28 29 30 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum