KULTer.hu - Maarja Pärtna versei
93360
post-template-default,single,single-post,postid-93360,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Maarja Pärtna versei

visszafelé jövet a folyó…

visszafelé jövet a folyó már patakká sorvadt
és a híd gyufásdoboz maketté változott.

játékváros, játékházak –
csak maguk a játékosok voltak
játék-szereik közt holtkomolyak.

a tüzek merész, hosszúkás tükörképe
elhúzódik az elhúzó csónakok elől,
majd idővel újra kinyújtózik
a lenyugvó felszínen.

Bászt, a macska-istennő, otthoni dolgoknak őre
izzó szemmel méreget minket a kocsikerekek közül,
aztán eltűnik hangtalan a sötét kertek alatt
izgatón illatozó burjánzásban.

az istenek ezeréves álmukat alusszák termeikben,
a csillagok tartják a szokásos éji útirányt.

ami van, az mindig…

ami van, az mindig egy rakás
rejtett kapcsolat és felosztás.
van valahol valami még, találkozási pontok körül
egyszerű magyarázatok mögött

mindig van valami még:
minden lehetőség nyitott, minden elképzelhető olvasat
lehetséges; földobott érme, még
nem dőlt el, fej vagy írás.

a van, ami ugyanakkor mindig lehet is; alakulók és alapítók
vanja, az egyszerre többfelé nyújtózó egyidejűség
egyúttal eredeti és
mindig volt már.

valami, túl szembenálláson és kizárhatóságon.
egyszerű, mint a kézháton lefolyó víz
vagy egy marék bolyhos, tavaszi barka.

bent

az ablakkeretekben követelőző recsegés.
az ég változásában felhők –
bennük eső az esőben
megszámlálhatatlan csepp mindegyik
saját alakkal – egyedi
tökéletes.

a szél ott van önmagában
a világ itt a közelben.

kötélen száradó ingek lógnak
fejjel lefelé bennük
a száradás reménye a tudás
hogy rendesen összehajtják őket mindjárt s berakják
a homályos szekrény meghitt melegébe.

a mosoly a szemekben kezdődik
kis késéssel eljut a szájhoz, és
eltűnik újra – mintha dagály
érintené a homokba rajzolt arcot
majd visszahúzódna megint –

a szemek elkomolyodnak
de a mosoly nem tűnik el, ott van
a komolyság alatt, mint víz alatt
látszik fehér hasa a felszín felől mint
egy fölfordított kő.

valaki leszedi a ruhákat és
beviszi. este van
megeredt az eső és esik majd egész éjjel.

Fordító: Lengyel Tóth Krisztina

Maarja Pärtna

szerző: Maarja Pärtna
honlap e-mail
Maarja Pärtna 1986-ban született észt költő, fordító, szerkesztő. Három verseskötete jelent meg: a Ruhujuurte juures (A fűszálak gyökereinél, 2010), a Läved ja tüved (Küszöbök és tövek, 2013), amelybe William Carlos Williams-versfordításait is beleszőtte, és a Saamises (Alakulásban, 2015). 2005-ben lépett színre a fiatal szerzőket publikáló Värske Rõhk (Friss levegő) folyóiratban, a nyolcvanas években született nemzedék több kulcsversét is ő jegyzi. A tér egyik legmesteribb ábrázolója az észt költészetben. 2013-ban elnyerte a rangos Juhan Liiv díjat Sees (Bent) című verséért.

KULTprogramok

<< 2017. okt. >>
hkscpsv
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum