KULTer.hu - Oláh Dóra versei
91964
post-template-default,single,single-post,postid-91964,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Oláh Dóra versei

Asztma

Nagyapámról nem tudtuk,
hogy asztmában szenvedett,
hisz nem köhögött sohasem:
a döngölt földű parasztház
poros, nehéz levegője
fojtogatta, ami engem is.

Szeretném kiengedni
madárcsontú mellkasomból,
míg nem tesz röpképtelenné,
fel nem ismert por-allergiám,
végső, eltitkolt rohamom.

Virradat

Konyhám ablakában gyertyák égnek,
virrasztok örökségem felett
− anyáim szőttese kendőzi
beázott tűzfalamat.

Falvédőm megsárgult rojtját
fésülgetik vékony kislány-ujjaim,
igazgatom, félre ne csússzon,
meg ne lásson senki,
hasítékból kicsusszanó ösvényt…

Álmából ébred, Pénelopé megfogja kezem.

Vezet láthatatlan hajszálrepedésre,
régi minták mögé,
vastag vakolat alá.

Közben felfejtem szemfedőmet.

Borítófotó: Pixabay

Oláh Dóra

szerző: Oláh Dóra
honlap e-mail
Dr. Oláh Dóra 1993-ban született Debrecenben. Gyógyszerészként diplomázott a Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán. Versei megjelentek a Magyar Hallgatói Antológiában, a Napút folyóiratban, valamint a Stádium Kiadó antológiáiban. A Medikus Lap szerkesztőségének tagja. Első verseskötete 2016-ban jelent meg Pénelopé kézen fog címmel a Stádium Kiadó gondozásában.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum