KULTer.hu - Üres túlélőshow a leányneveldében
92805
post-template-default,single,single-post,postid-92805,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Üres túlélőshow a leányneveldében

Csábítás (The Beguiled)

Ritka, hogy egy filmet annak ellenére sem érzünk igazán rossznak, hogy abban egyszerre négy kulcskarakterről nem derül ki semmi a teljes játékidő alatt, a cselekmény lényege pedig még ennél is homályosabb. Sofia Coppola Csábítása éppen ilyen, mi meg csak mélyebb átgondolás után döbbenünk rá, hogy csúnyán átvertek bennünket.

Mi lehet közös a háborúban és egy szexi férfiban? Például az, hogy – ha nem is mindig – az utóbbival is együtt járhatnak a kibékíthetetlen ellentétek, a viszály és a tragédia. A Thomas Cullinan regényéből készült Csábítás e rokon vonásokra koncentrál, főleg a – szexuális és túlélési – ösztönök aspektusából. Az amerikai polgárháború által megtépázott, elhagyott déli lányiskolában öt növendék és két tanárnő éli nehéz, de többnyire elviselhető életét. Amikor azonban a gyermek Amy (Oona Laurence) egy sebesült jenkire bukkan az erdőben, új – fizikai és morális – kihívások várják a kis csapatot. Egyelőre nem adják ki a katonát, inkább befogadják és ápolják, mert ezt kívánja a keresztényi szeretet. Esetleg valami más.

Miközben a lábadozó McBurney tizedes (Colin Farrell) a gyanakvó Miss Martha (Nicole Kidman) kivételével mindenkivel összebarátkozik, a jópofa párbeszédek és az ártatlan csipkelődések fokozatosan építik ki az idillt. Csak azért sejtjük, hogy a mese nem végződhet jól, mert a műfaj és az alapszituáció ezt evidenssé teszi. A hangulat pár naturalista jelenettől eltekintve eleinte inkább keserédes, mint baljós, a néző pedig arra számít, hogy éppen emiatt üt majd hatalmasat a fordulat. A sztori szinte üvölt azért, hogy a kényszerű összezártság a kiéhezett nőket egymás ellen fordítsa, hogy régi sérelmek, veszteségek kerüljenek felszínre, hogy a kicsikkel haverként, a nagyokkal úriemberként viselkedő McBurney ledobja álarcát, és hogy a keresztényi jóság egy drámai pillanatban démoni dühbe forduljon. Hogy ne tudjuk eldönteni, ki bűnös és ki ártatlan. Ehelyett viszont csak elő nem készített, letudott penzumnak ható csavarokat, és a „ki kinek az ágyába fekszik” Való Világba illő problematikáját kapjuk, nyomukban egy rakás újabb talánnyal.

Miss Martha és kollégája, Edwina (Kirsten Dunst) közt feltűnő feszültség húzódik, de miért? A frusztrált és elnyomott Edwina valami titkot őriz, de mit? (Erre a film egyszer sokat sejtetően utal, hogy aztán elfelejtse.) McBurney manipulatív viselkedése csak az életben maradást szolgálja vagy aljasabbak a szándékai? Aki – hozzám hasonlóan – nem olvasta a regényt és nem látta az 1971-es, Clint Eastwood főszereplésével készült adaptációt (magyar címe: A tizedes háreme) sem, igencsak cserbenhagyottnak érezheti magát. Sofia Coppola nem segít megérteni a szereplők motivációit és belső vívódásait, ezekre csupán a remek színészek egy-egy árulkodó pillantásából tippelhetünk.

Nem feltétlenül gond, ha az alkotók ezt-azt a fantáziára bíznak, de úgy tűnik Coppola ebben nem ismer mértéket, mintha közönségtől várná, hogy írja meg helyette a filmet. A bágyadt fények, a természeti képek, a puskaropogás és az erdő nyugalmának kontrasztja önmagában is elgondolkodtató atmoszférát teremt, de nem ártana, ha ehhez a rendező/forgatókönyvíró támpontokat is rendelne. A nők közötti lehetséges konfliktusok szinte teljesen rejtve maradnak, a „férfi-nő miniháború” viszont indokolatlanul gyorsan, hirtelen és megalapozatlan casus belli hatására tör ki, hogy aztán a végkifejlet túl egyszerűen, minden reflexió nélkül vágja el a mozit.

A Csábítás nagyban épít Colin Farrell vonzerejére, és hihető is, hogy a magára hagyott hölgycsapat nehezen áll ellen a szépen megfürdetett és megborotválkozott McBurney-nek, aki mindenkinek azt mondja, amit hallani szeretne. Farrell a hozott anyag (külső) mellett színészileg is hozzátesz annyit, amennyit a hiányos forgatókönyv enged, hitelesen hízeleg, csábít és őrjöng. Alakítása a Julie kisasszonyban hozott figurájának kevésbé túljátszott változata. A szigorú, hűvös, majd a megfelelő pillanatban igazi pszichopata benyomását keltő Nicole Kidman, az elfojtott szabadságvágytól szenvedő, savanyú Kirsten Dunst és az egyszerűen csak férfihiányos, hamvas Elle Fanning sem hibás abban, hogy a Csábítás ilyen üres és felületes lett. Ugyanez igaz gyerekszereplőkre, akik cukiságukat gyermeki találékonysággal és némi gonoszsággal fűszerezik.

Amíg meg nem rohannak a megválaszolatlan kérdések, Coppola ügyesen altatja el kritikus énünket a szép képekkel, a jól megválasztott színészekkel, a végig jelenlévő – sokszor fekete – humorral. A felszínen maradó, de azért nyilvánvaló játszmák bemutatása, a hölgyek tiszavirágszerű feléledése pedig azonosulásra készteti a gyarló szemlélőt. Pár órával a vége után viszont be kell vallanunk magunknak, hogy jól szórakoztunk, csak nem tanultunk semmit. Persze arra meg ott van a South Park.

Csábítás (The Beguiled), 2017. Rendezte: Sofia Coppola. Írta: Thomas Cullinan, Albert Maltz, Irene Kamp, Sofia Coppola. Szereplők: Colin Farrell, Nicole Kidman, Kirsten Dunst, Elle Fanning, Oona Laurence, Angourie Rice, Emma Howard. Forgalmazza: UIP-Duna Film.

Frei Gabriella

szerző: Frei Gabriella
honlap e-mail
Frei Gabriella 1984-ben született Miskolcon. Elvégezte a Bálint György Újságíró Akadémiát, jelenleg az ELTE ÁJK végzős hallgatója, emellett az ELTE BTK magyar szakán is tanul. Filmkritikáit és tudósításait a Napvilág.Net kulturális portál közli rendszeresen.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum