KULTer.hu - A szar komolysága
93934
post-template-default,single,single-post,postid-93934,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

A szar komolysága

KULTOK VI. – Metakritika (2. nap)

Az első nap gondolatébresztő előadásai és vitaindító hozzászólásai után a KULTOK második napja, ha lehet, még sűrűbbnek és izgalmasabbnak ígérkezett. Aki szombaton is ellátogatott a MODEM-be, akár abban is reménykedhetett, hogy választ kap arra, mi a közös Hamvas Bélában, a punkokban, a pszeudoszemélyes mezőben és az antropocén regényben.

A konferencia második napján két szekcióban hallgathattak előadásokat az érdeklődők, a délelőtti, Identitáslehetőségek című blokk elnöke Balázs Imre József volt. Az első szombati felszólaló, Zelei Dávid a Király István naplóiról írt recenziók vizsgálatából kiindulva vetette fel azt a kérdést, hogy vajon születhet-e az ilyen típusú szövegekről a szépirodalmi művekéhez hasonló jellegű kritika? Az előadás fontos belátása volt, hogy a napló irodalmi határhelyzetéből következően a róla szóló kritikai diskurzus is átlép a pusztán esztétikai szempontokat érvényesítő megközelítésen: Király – a szocializmus meghatározó irodalomtörténészének – naplóinak értelmezésekor több kritikusa a szerzővel való korábbi személyes viszonyt is elemzési szemponttá avatta, az olvasáshoz morális, etikai téteket rendelve közelítette meg.

Balassa Péter kritikusi, irodalomtörténészi életművében jól elkülöníthető szerepeiről tartott előadást Visy Beatrix. A rendszerváltás előtt az ún. „új próza” képviselői (pl.: Nádas Péter, Esterházy Péter) fölött bábáskodó kritikus a kilencvenes évekre kánonalkotó tényezővé vált: többek között az ő munkásságának is köszönhetően az újfajta megszólalásmód és az említett szerzők ekkorra egyértelműen az irodalmi közeg centrumába helyeződtek át korábbi periférikus pozíciójukból. Az általa kiemelt fontosságúként kezelt irodalmi hagyomány (melynek előzményeit Kosztolányiban, Ottlikban és Mészölyben látta) kanonikus pozíciójának megszilárdulása ellenére Balassa a későbbiekben egyre inkább kultúrakritikussá, kultúrpesszimistává vált. A bábaszerepet fokozatosan felváltotta a moralizáló apafigura, a sértett mester/véleményvezér maszkja, aki kizárólag a „nagy”, már befutott szerzőkkel foglalkozik, kritikusi gyakorlatának alapmotívuma pedig az értékvesztés és a tragikum mint esztétikai/minőségi kategória felértékelése lesz.

Weiner Sennyey Tibor, a DRÓT főszerkesztője Németh László, Lukács György és Szentkuthy Miklós Hamvas Béla írásművészetével szemben megfogalmazott kritikáinak áttekintéséből vont le izgalmas következtetéseket. Az 1948-tól haláláig – közvetve a lukácsi kritika hatására – elhallgatásra kényszerített szerző megítélését és életművének mindmáig hiányos recepcióját az előadó a metakritika műveleteinek figyelmet érdemlő látleleteként prezentálta. A Hamvas Forradalom a művészetben című, feleségével, Kemény Katalinnal közösen írt kötetére irányuló kritikai felzúdulás politika és művészet kapcsolatának mibenlétéről is érdekes dolgokat árul elt Weiner Sennyey.

A színházkritika és az irodalomkritika közötti különbségtevésből indult ki Hutvágner Éva, aki szerint az előbbire érkező alkotói visszacsatolások, bírálatok (a kritika kritikái) sokkal nagyobb nyilvánosságot kapnak, ezért nagyobb hatást is váltanak ki, mint az az utóbbi esetében megfigyelhető. Az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola doktorandusza felsorolta azokat a vádakat, illetve retorikai fogásokat, melyeket a rendezők, valamint színházi szakemberek alkalmaznak a színikritikusokkal szemben, akik mindezért alapvetően védekezésre vannak berendezkedve.

A délelőtti szekció zárásaként Nemes Z. Márió vázolta fel az általa pszeudoszemélyes mezőként megnevezett – az utóbbi években a kortárs líra identitáspoétikai trendjei között meghatározónak tűnő – jelenségegyüttest. Az alanyiság egy formájának tekinthető, egyfajta „eljátszott alanyiságnak”, melynek alapmotívuma a befelé fordulás és a történelem utániság ideológiájának tapasztalata. A pszeudoszemélyes mező szélső pólusait az önreflexív emberközeli vallomásosságban (pl.: Peer Krisztián költészetében) és a tárgyiasabb, dehumanizáló megszólalásmódban (pl.: Szijj Ferencnél vagy Závada Péter legutóbbi kötetében) látja kirajzolódni az ELTE Esztétika Tanszékének adjunktusa. A pszeudoszemélyes mező „alternatíváját” többek között a poszthumán költészet jelentheti, melynek szintén eltérő módozatai alakultak ki az elmúlt években: Tóth Kinga egyes szövegei a „kiborgköltészet” jelzőjével jellemezhetőek, Németh Zoltán az állatverseket, míg Lanczkor Gábor a tájköltészetet látszik újradefiniálni.

Az ebédszünetet követően ugyancsak öt előadás hangzott el, a Közös terek, válaszutak elnevezésű szekció elnöki tisztségét Zelei Dávid töltötte be. Takács Dalma, a KULTer.hu szerkesztője a punk szubkultúra és a többségi társadalom egymással szembeni kölcsönösen kritikus pozícióit vizsgálta. Meglátásai alapján a punk – és ez a szubkultúrákról általánosságban is elmondható – napjainkra jócskán átalakult: a mainstream részévé vált, sok követője számára elvesztette hitelességét, így mára a punk ideológia magának a punkságnak (illetve annak populárissá vált mivoltának) a kritikája lett. Az ideológiai így részben levált magáról a zenei műfajról, mára sokkal inkább a társadalmi érzékenység és felelősségvállalás, vagy például a környezettudatosság váltak sarkalatos pontjaivá.

A Balázs Imre József előadásában elhangzottakat a korábbiakban már több felszólaló is érintette, azonban a Babeș-Bolyai Egyetem docensének sikerült talán a legátfogóbb képet kialakítania a kritika műfaja és az online nyilvánosság összefonódásából létrejött legújabb jelenségekről. Az előadó kitért a termékminősítés kritikában betöltött szerepére, illetve az online kritikák szélesebb rétegekhez történő eljuttatásának lehetséges formáira is. Véleménye szerint az irodalmi közegnek tudatosan nyitnia kell az eddigiekben talán kevésbé komolyan vett felületek és az ott működő közösségek felé is: az online kritikákat lehetne például a Molyon keresztül is terjeszteni, valamint a videó vagy podcast formájú kritikákban rejlő potenciál kiaknázása sem valósult még meg maradéktalanul.

Az online filmkritika hazai helyzetéről nyújtott átfogó képet előadásában Váradi Nagy Péter, a KULTer.hu szerkesztője. A filmekkel foglalkozó vloggerek hatalmas népszerűségűt a képi fordulathoz kapcsolta, ugyanakkor kitért arra is, hogy az ilyesfajta YouTube-csatornák (a filmes blogokhoz hasonlóan) szinte kizárólag populáris filmekkel foglalkoznak, szerzői midcult alkotásokat vagy szerzői filmeket csak elvétve elemeznek. A nagyobb hírportálok, illetve kulturális weboldalak filmes rovatainak olvasottsága nem tudja felvenni a versenyt a vlogok nézettségi adataival, előbbieknek ráadásul a folyamatos forrás- és szakemberhiánnyal is meg kell küzdeni – erősítette meg az előző napi kerekasztal-beszélgetés belátásait Váradi Nagy.

Hasonlóan komor gondolatokat fogalmazott meg, immár a kortárs magyar műkritika jelenlegi helyzetével kapcsolatban Nagy Gergely, az ArtPortal főszerkesztője, aki a pénteki kerekasztal-beszélgetés egyik résztvevője is volt. Előadásában többször visszautalt az intézményrendszer átpolitizáltságából adódó válsághelyzetről a korábbiakban megfogalmazottakra. Véleménye szerint a kortárs művészet és kritika krízise összefügg a kritikus művészet helyzetével, a képzőművészetben megvalósuló strukturális cenzúrát a jelenlegi politikai vezetés tudatos stratégiájának látja, ami megakadályozza a kritikus művek széleskörűen ismertté válását, illetve sok esetben már létrejövetelüket is ellehetetleníti.

A konferencia utolsó előadásaként a Horváth Márk–Lovász Ádám szerzőpáros előadását hallgathatta meg a publikum. A már-már performanszjellegű felszólalás során Timothy Morton hipertárgyelméletét alkalmazták az egyes posztapokaliptikus regényekben (Paul Auster: In the Country of Last Things; Colin Whitehead: Zone One) megképződő világvégejelenség értelmezéséhez. A hipertárgyak fontos jellegzetessége, hogy nem vagyunk tisztában a hozzájuk vezető folyamattal, mindössze következményeiket látjuk: ennek megfelelően a szövegekben a világvége már eleve adott állapotként jelenítődik meg. Lovász Ádám a jelenség demonstrálására Paul Auster regényéből idézett, melyben az emberi ürülék fűtőértéke miatt nélkülözhetetlen erőforrásként tűnik fel, a hallgatóság nagy derültségére a citált szövegben elhangzott „a társadalomnak be kell látnia, hogy a szar igenis komoly dolog” mondat is. A szerzőpáros az apokalipszist olyan metakritikakánt értelmezte, amely mintegy az emberiség kritikájaként hívja fel a figyelmet a természet elpusztításában betöltött szerepünkre.

A szakmai programok zárásaként Fodor Péter, Berta Erzsébet és Nemes Z. Márió egyetemi adjunktusok beszélgettek a statikus és dinamikus, az épített és organikus struktúrák kritikai megítéléséről. Énekes András Előd, a Debreceni Egyetem doktorandusza moderált. A sportkritika mibenléte kapcsán Fodor Péter kifejtette, hogy nem az irodalomkritikához hasonló műfajról beszélhetünk, a sporteseményekről orientációs szempontból például nincs értelme beszélni, elemzésük ugyancsak korlátokba ütközik. Szirák Péter a beszélgetéshez utólag fűzött hozzászólása alapján azt mondhatjuk, hogy a sport (itthon főként a foci) esetében az intézményrendszer, illetve annak keretei válhatnak inkább a kritika tárgyává.

Berta Erzsébet az építészetkritika rövid történeti áttekintését nyújtotta felszólalásában, majd részletesen kitért annak elméleti alapproblémájára, az olvashatóság (az épített tér verbalizálhatóságának) kérdésére is. Hasonló jelenségről beszélt Nemes Z. Márió is, aki a műkritikában jelentkező ugyancsak nyelvi természetű problémát, a színrevitelt, a rekonstruálás lehetőségeit elemezte. A beszélgetés résztvevői a kritikai diskurzus létrejöttéhez szükséges adekvát metanyelv megtalálásának fontossága alapján tudták összekapcsolni az egymástól némileg távol eső területeket. Amint arra Nemes Z. Márió utalt, a medialitás kérdése az irodalomkritikában is kezd problémaként jelentkezni, hiszen az olyan összetett, „multiplatform” művek értelmezéséhez, mint például Kele Fodor Ákos Echoláliája már nem elegendőek a bejáratott fogalmi rendszerek, illetve interpretációs technikák mozgósítása.

A konferencia záróakkordjaként vacsora előtt Nagy Gabriella képzőművész kiállítását tekinthették meg az érdeklődők, míg vacsora után a BanZaj rendezvénysorozat keretein belül a Zion’s Fiction, a Flexible Juice és a Halál;orgazmus zenekarok koncertjein vehettek részt azok, akik nem fáradtak el a két napig tartó metakritikusságban.

KULTOK VI. – Metakritika, 2. nap, MODEM, Debrecen, 2017. október 14.

Pótor Barnabás

szerző: Pótor Barnabás
honlap e-mail
Pótor Barnabás 1992-ben született Nyíregyházán. A Debreceni Egyetem magyar szakos hallgatója, a DETEP résztvevője. Első publikációja a KULTer.hu-n jelent meg, a portál gyakornoka volt 2014-ben.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum