KULTer.hu - Bocsik Balázs versei
93332
post-template-default,single,single-post,postid-93332,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Bocsik Balázs versei

meztelen drezda

egy ősi tenger partvonalait
tussal kihúzni
jelezni annak akié volt

a növekvő mélységet jelző
táblákat átrendezni
akkor már nem lehet beúszni

állni meztelen a rajzolt parton
mint a leégett drezda
ami maradt nem szól senkinek

magát segíti minden
a tenger is
hullámvájta redőkbe kapaszkodva
csap a partra

tükrében csak akkor lehetnék szép
ha egyszer megszakadna ez az egész

akkor mint kagylót elraknám akit látok
háttal a tengernek fülemhez szorítanám
ez az én hangom
hazáig vinném visszadobnám

itt már nem

két villanypózna között egy szakadt kábel
semmi feszültség
csak a telített ég súlya
a kutyák szűkölése a peremre kiszorult harmadnapok igazsága
ami egyben tartja a centrumok közé feszített horizontot

ez itt a város széle
az alig olvasható forgalmi engedélyek
nem tárgyai a félelemnek

döghús
a föld alatt a csatornákban
a végesség tudata

minden úgy marad ahogyan volt
csak a befejezettség csapódik le
sosem a folyamat

Borítófotó: World of Tanks

Bocsik Balázs

szerző: Bocsik Balázs
honlap e-mail
Bocsik Balázs 1997-ben született Szegeden, jelenleg Budapesten tanul, végzős magyar szakos hallgató. Verseit eddig a Hévíz folyóirat közölte.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum