KULTer.hu - Hat férfi, egy eset
93961
post-template-default,single,single-post,postid-93961,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Hat férfi, egy eset

Sting-koncert a Sportarénában

Több ezer embernek nagyon is szerencsés volt péntek 13-a, mivel a Papp László Sportarénában Sting koncertjén vehettek részt, aki a 57th & 9th című lemezének turnéján látogatott el ismét a magyar fővárosba.

A Felvonulási téren óriási tömeg gyűlt össze, akkora, hogy ha nem lett volna kivetítő, semmit sem látok Gordon Matthew Sumner, ismertebb nevén Sting ingyenes Kapcsolat-koncertjéből. 2004 júniusának eleje volt, többekkel vonatoztunk Nagyváradról Budapestre, hogy élőben láthassuk az angol popsztárt, (nagybátyámnak) a volt The Police-tagot, (nekem) a Brand New Day és a Sacred Love albumok előadóját. Barátoknál szálltunk meg Kőbányán, és mire eljutottunk a koncert helyszínére, késő volt. Nem volt gyakorlatunk a korán érkezésben, és még hiába tartott Suzanne Vega előzenekari fellépése, esélyünk sem volt emberi közelségbe kerülni a hatalmas színpadhoz.

Az igazat megvallva semmire sem emlékszem a setlistből, csak a nagy tömeg teljesen új és letaglózó élménye vésődött be (két hónappal később abszolváltam az első Sziget Fesztiválom), meg az, hogy elszakadva a családtól, a kellemesen langyos budapesti éjszakában hosszan beszélgettem volt osztálytársnőmmel. 2007-ben az Üllői úti albérletünkben sokat hallgattuk Songs from the Labyrinth című albumát, melyen egy bosnyák lantművész játssza egy 16-17. századi angol zeneszerző műveit, Sting pedig korabeli stílusban énekel, átkötő szövegeket mond, és a leírás szerint néha ő is megpiszkálja a lant húrjait. Ám az azóta eltelt évtizedben hűtlen lettem Fullánk úrhoz, ebbe talán az is belejátszott, hogy az ő karrierje sem az elmúlt dekádban volt a csúcson.

Ezekre az emlékrétegekre íródott rá a pénteki koncert. Nagyon más volt ez, mint a legutóbbi. Egy átlagos Sting-dal időtartama alatt elgyalogoltam a lakásomtól a Sportarénába, ahol ülőhelyemről szabad szemmel is láthattam őt és zenekarát, bár a két kivetítő is hasznosnak bizonyult. Az előzenekar saját fia, Joe Sumner egyszálgitáros dalokat adott elő – nem ügyetlenül, de nem is kiemelkedően. Viszont az első száma egy duett volt a kedves papával annak friss albumáról. Így egyszerre csalták be a büféknél sorban álló, illetve társasági életet élő nézőket, és adtak rangot a közönséget általában csöppet sem érdeklő előzenekari produkciónak. Pár számot még meghallgattam volna Joe Sumnertől, de ő négy-öt dal után levonult a színpadról, hogy majd apja egyik vokalistájaként térjen vissza.

Robbie Williams és a Green Day grandiózus, lenyűgözőnek szánt színpadképei, sokszor felesleges, parasztvakító showelemei után meghökkentő volt az a visszafogott egyszerűség, letisztultság, amit Sting és öt zenésztársa köré varázsoltak. De nem csak a fények, az egész koncert hivalkodástól, maníroktól mentes volt, Stingék szerény profikként, félek leírni, de méltósággal zenélték végig a koncertet. A felállás sem volt túlbonyolítva: két gitár, basszusgitár, dob és a két vokalista, akik hol csörgődobbal, hol tangóharmonikával kísérték a dalokat. Hat férfi egyszerű sötét pólóban/ingben – albumminőségű hangzást és éneket produkálva. Sting erőlködés nélkül, elnyűhetetlen hangszalagokkal tolta végig az estét. Nekem túl hűvösnek és távolságtartónak tűnt a közönséggel, bár az sosem baj, ha nem tördeli szét a koncertet a dalok közti hosszas monológokkal. Az interakció hiánya (és a távolság) miatt nem tudtam megállapítani, mennyire élvezik a zenészek a már számtalanszor eljátszott slágereiket és a rendesen megtelt Sportaréna közönségének reakcióit. Az én szektoromból visszhangos hangzás sem segítette a ráhangolódást, de halványan azt éreztem, hogy a rendkívül olajozottan működő koncertrutin mögött most mintha nem dobogott volna fel a szív.

Sting igazi best of setlistje meglepően kevés dalt tartalmazott új albumáról, a régi nagy slágerek egy része áthangszerelve szólalt meg, a Roxanne-t pedig az Ain’t no Sunshine szedte két részre. Bowie-ról az Ashes to Ashes eléneklésével emlékezett meg, a dalt fia kezdte el, így a koncertet nyitó duett egy sajátos csavarral, de megismétlődött. A ráadás két The Police-dalt is tartalmazott (Next to You, Every Breath You Take), míg az este a második visszatapsolás után a Fragilelal zárult. Lehet, hogy ezzel a koncerttel Sting nem szerzett új rajongókat, de a zenéjét szeretőkben biztosan nem okozott csalódást.

Sting-koncert a Papp László Sportarénában, Budapest, 2017. október 13.

A fotók forrása az Artlasso.hu.

Váradi Nagy Péter

szerző: Váradi Nagy Péter
honlap e-mail
Váradi Nagy Péter 1979-ben született Nagyváradon, a KULTer.hu vizuálKULT rovatának szerkesztője. A Debreceni Egyetemen végzett magyar, illetve mozgókép- és médiakultúra szakon. Több mint egy évtizedig egy fővárosi iskolában tanított. Jelenleg a budapesti Bűvösvölgyben médiaértés-oktató. Írásai a KULTer.hu-n kívül a Prae, a Szépirodalmi Figyelő, a Debreceni Disputa és a Hitel folyóiratokban, valamint a Hamlet.ro és a Magyar Játékszín oldalakon jelentek meg.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum