KULTer.hu - „Jobban áll nekünk a klubfeeling”
94103
post-template-default,single,single-post,postid-94103,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

„Jobban áll nekünk a klubfeeling”

Interjú a The Qualitons zenekar tagjaival

Kevés olyan sokszínű együttes lelhető fel a mai magyar könnyűzenei palettán, mint a The Qualitons. Zenéjük egyedi, felismerhető módon ötvözi a ’60-as évek beatelemeit, a pszichedelikus rockot és a jazzt. Számsorrendek hatásmechanizmusaival manipulálnak, és kísérleteznek a dalszerzési metódusokkal. Interjú G. Szabó Hunor frontemberrel és Boros Leventével, az együttes dobosával Jimi Hendrixről, az improvizációról, az albumkészítés nehézségeiről, a magyar fesztiválviszonyokról és egy esetleges új munkáról.

KULTer.hu: Honnan jött, hogy magyar helyett inkább idegen nyelven kezdjetek dalokat írni?

G. Szabó Hunor: Nálam ennek több oka van. Az egyik, hogy régi angol zenéken nőttem föl, tehát beivódott az agyamba ez a fajta éneklés. Persze hallgattam magyar dalokat is, de ez volt a fő csapásirány és azt érzem, hogy ennek a zenének ez a nyelv áll igazán jól. A másik ok, hogy amikor az anyanyelveden mondasz valamit, az konkrétabb jelentéssel bír, mint egy másik nyelv, ami mögé egy kicsit el lehet bújni ilyen értelemben.


KULTer.hu: Tehát könnyebbnek találod?

Sz. G. H.: Aha, meg nem vagyok az a nagyon kitárulkozó típus. Hogyha magyarul énekelném el azt, ami bennem van, vagy amikről a dalok szólnak, az sokkal intimebb lenne, amivel nem feltétlen tudok azonosulni.

KULTer.hu: Hallható, hogy nagyon sok ’60-as évekbeli beatinspirációból merítetek. A Shallow című dal elején nem tudom, szándékosan-e, de a gitár riffben mintha Jimi Hendrix Foxy Ladyje szólalna meg.

Sz. G. H.: Az az akkord, amit ott fogok, tényleg ugyanaz, mint a Foxy Lady. Ez eddig nem jutott eszembe, de most, hogy mondod, valóban.

Boros Levente: Nekem sem esett le eddig.

KULTer.hu: Többen jazz-zenészekként kezdtétek a zenei pályafutásotokat. Érezhető is, hogy még mindig megvan a jazzes lüktetés a dalok többségében. Az, hogy most inkább elmentetek a pszichedelikus-vokális rock irányába, szintén egy ilyen önkéntelen folyamat volt, vagy azt megterveztétek?

B. L.: Nem, a Qualitons mellett továbbra is játszunk mindenféle zenét, így jazzt is egyébként. A tudatosság annyiban lehet igaz, hogy én öt éve csatlakoztam a zenekarhoz, akkor váltottam Hunit a dobok mögött, és ez azért történt meg, mert volt egy csomó ötlete, ami vokális, pszichedelikus rockzenei irányokat mutatott. Ezeket úgy tudtuk megvalósítani, ha ő gitározik, énekel, és valaki bekerül a dobhoz.

Sz. G. H.: És szerintem nem feltétlenül kell élesen elválasztani a műfajokat egymástól. Én személy szerint jazzdobosként is belecsempészem a saját groove-osságomat az adott zenébe, és a Qualitons-ban is maradt elég jazzes feeling, zenei precizitás.

KULTer.hu: Igen, sok számotok még az albumon is úgy szerepel, hogy hosszabb részeket hagytatok az élő improvizációnak. Mennyire fontos nektek, hogy egy koncerten meglegyen az az időtartam, amikor nem kell beszorítkoznotok a dallammenetekbe, amiket egyébként játszotok?

B. L: Mindenkinek nagyon fontos, hogy el tudja engedni magát. Persze ezek általában ki vannak találva, tehát nem totálisan improvizatív módon állunk egy koncerthez. Megvan a számsorrend, a számokon belül az adott szerkezetek, és a szerkezeteken belül hagyunk részeket, amikor mindenki elszabadulhat. Viszont az is jó tud lenni, amit most a fesztiválszezon végére beállítottunk, hogy egy konkrét számsorrendet hasonlóképpen játszunk el, és az ebből következő hatásmechanizmusokkal manipulálunk. Kitaláljuk, melyik szám mikor mennyi szünettel hogyan működik, hogy jobb a lendülete. A konkrétságban és az improvizációban is megvannak az előnyök és hátrányok.

KULTer.hu: Egy korábbi interjútokban említettétek, hogy sokat „utazott” a legutóbbi, Tomorrow’s News nevű albumotok a készítés során. Szerintetek mennyire befolyásolja a hangzását és a minőségét egy albumnak az, hogy egy ember keze alatt készül-e el az egész egy helyen, vagy több szakemberen megy át?

Sz. G. H.: Hogyha ki tudja engedni a kezéből a zenekar, és nyitott más ötletekre, koncepciókra, akkor abból születhet egy értékes dolog. Nem gondolom, hogy van jó recept, hogy az a helyes, ha egy ember kezében van, vagy ha több szakember dolgozik rajta. Ez egy szerencsés találkozás volt Pilonnal (J.B. Pilon zenei producer és hangmérnök – a szerk.), aki egyébként a neten talált ránk és ajánlotta fel a munkáját. Ő gyakorlatilag a nyers sávokat kapta meg, és maximálisan megbíztunk benne. Visszaküldött egy keverést, azt mi meghallgattuk, megírtuk a feedbackeket, hogy „ez nem tetszik annyira”, „az nagyon tetszik”, és egy pár ide-oda küldözgetés után megvolt az eredmény.

B. L.: Nagyon szép, kvázi radikális ötletekkel rukkolt elő, amik minket is megleptek, és nagyon jó irányba vitték az alapötleteinket.

Sz. G. H.: Na igen, ez válasz a kérdésedre. Olyan dolgok jutnak eszébe adott esetben egy külső fülnek, egy producernek, vagy jelen esetben egy hangmérnöknek, amik nekünk nem ugrottak be, és mégis meglepett minket, milyen jó.


KULTer.hu: Tehát hogyha mondjuk ti csináljátok meg elejétől a végéig az egészet, akkor teljesen mást hangzást kaptok?

Sz. G. H.: Valószínűleg igen. Meg szerintem ő elég bátran nyúlt a hangzáshoz. Ez itthon egy betegség, talán a saját betegségem is, hogy kicsit óvatosan bánok a szélsőséges dallamokkal. Pedig nyitott vagyok rá, vagy szeretnék az lenni, csak nehezen tudom ráhangolni magam.

KULTer.hu: Volt olyan pillanat, amikor valami egészen másra számítottál, és meg kellett győznöd magad, hogy így is jó lesz?

Sz. G. H.: Nem is feltétlenül magamat, inkább ha a többiek meggyőznek, azt elfogadom. Magammal nem szoktam így hadakozni, ha valami tetszik, akkor tetszik, ha nem, akkor nem. Egyébként hangzásban lehet rám hatni. Nem vagyok annyira makacs. Vagy igen, Levi?

B. L.: Tanúsíthatom. Mármint alapvetően az, de hajlik a közös megegyezésre.

KULTer.hu: Novemberben esedékes a Budapest Showcase-fesztivál, ahol ti is felléptek majd. A nagyobb tömegek általi ismertség lehetősége, vagy a szakmai nívó az elsődleges szempont számotokra?

B. L.: Alapvetően a szakmai elismerés, de az egyik következik a másikból: hogyha jó fórumokra kerül a zenénk, akkor jobban is terjed. Magyar viszonylatban az, hogy ennek lesz nagy visszhangja, jó dolog, de nem feltétlenül nő a közönségünk.

KULTer.hu: Mennyire más egy fesztiválon kiállni a közönség elé, illetve egy kisebb helységben, egy klubban játszani olyanoknak, akik ismernek titeket?

Sz. G. H.: Szerintem vagyunk már annyira rutinosak, hogy ezt a szituációt a helyén tudjuk kezelni. A nyári fesztiválszezonban volt egy-két olyan koncert, például a Strand, sajnos a Sziget is, ahol elég minimális létszámban volt közönsége a magunkfajta zenekaroknak.

B. L.: De ott legalább lelkesek voltak. Én a VOLT-ot jegyezném meg.

Sz. G. H.: Huh, ott tényleg elég lelombozó körülmények voltak. Tudjuk, hogy nem feltétlen azoknak szól a zenénk, akik a VOLT átlagfesztiválozóját képviselik, hatalmas elvárások nélkül mentünk oda, és tudjuk ezt egyfajta öniróniával viselni. Egy klubkoncertet természetes, hogy sokkal jobban élünk meg.


B. L.: Ha sokat zenél, próbál az ember, akkor az általában próbatermi körülmények között történik, és ahhoz egy klub sokkal inkább hasonlít hangzás és méret szempontjából. Sokakat a nagy színpad, a nagy tér mozgat, mi is elkezdtük ezt megkóstolni és egyre ügyesebben tudunk bánni ezzel a helyzettel, de azért jobban elszabadulunk egy tömött klubkoncerten.

Sz. G. H.: Jobban áll nekünk a klubfeeling.

KULTer.hu: A Red Hot Chili Peppers látogatása alkalmával sokat beszéltek rólatok. Van számotokra olyan még be nem futott magyar együttes, akiknek a koncertjére szívesen elmennétek?

B. L.: Olyan banda most nem jut eszembe, akiket egy webes felületről megismertem és még nem voltam koncertjükön, de akik frissek és kimondottak szeretem őket, az például a Meteo.

Sz. G. H.: Tudom, hogy van sok olyan fiatal magyar zenekar, akik nagyon jó ízléssel nyúlnak a zenéhez, de úgy kifejezetten nem tudnék kiemelni senkit. És sajnos nincs sok időm koncertekre járni: ha nem koncertezem, dolgozom vagy próbálok, akkor igyekszem távol tartani magam a zenétől. De azért nyitott szemmel járok.

KULTer.hu: Ha próbáltok, akkor az azt jelenti, hogy a Qualitons aktív marad? Mit terveztek a közeljövőben? Tervben van album vagy EP?

B. L.: Már megbeszéltünk egy közös zenekari elvonulást pár napra, de sajnos az nem jött össze, úgyhogy ez várat még magára. Most az új anyagra szeretnénk több közös jammelésből létrehozni a zene alapjait, a zenekari egységet erősítve. Ahogy vizionáljuk, egy rövidebb nagy lemezt szeretnénk kihozni, lehetőleg bakeliten. Tavaszra tervezzük a megjelenést, de persze addig is próbálunk, a klubkoncertek lesznek jellemzőek.

Sz. G. H.: A Trafóban december végén lesz egy nagy koncertünk egy vizuálshow keretében. Varga Vince csinálja majd a vetítést, és a színpad helyett a terem közepén leszünk, a közönség pedig körülöttünk. Egyrészt nagyon izgalmasnak ígérkezik emiatt, másrészt szeretnénk ott már az új számokból is játszani.

A fotókat Nagy Zsombor és Kovács Bálint készítették.

Ruzsonyi Gergely

szerző: Ruzsonyi Gergely
honlap e-mail
Ruzsonyi Gergely 1996-ban született Budapesten. 2014-től az ELTE BTK kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatója, önjelölt kritikus, a zene, a sport, valamint a főváros szerelmese.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum