KULTer.hu - Kötélbe kapaszkodó szerelem
94283
post-template-default,single,single-post,postid-94283,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Kötélbe kapaszkodó szerelem

Rómeó & Júlia a Fővárosi Nagycirkuszban

Varázsa van a cirkusznak. A kiszámíthatatlanság, a lélegzet-visszafojtott pillanatok, a várakozás, a fizika törvényeinek lesöprése, a káprázat és a mirákulum így vagy úgy, de képes egy varázstalanított világból is csodálatos helyeket megmutatni. 

A Fővárosi Nagycirkuszban az újraformált nyelvezettel és az ismerős formákkal szimbiózisban egy olyan előadás született, amely pont azért tör ki a klasszikus keretekből, hogy egy történet kibontásában megtalálja azokat az eszközöket, amikkel a történetmesélés hangsúlyos pontjai dolgoznak alá az akrobaták lélegzetelállító mozaiktörténeteinek. Így meg tudott születni egy új, erős és megkomponált képet használó, újragondolt shakespeare-i történet: a Rómeó & Júlia.

A térből és időből kiragadott, ezzel újabb perspektívákat felmutató klasszikus szerelmi történetben minden okkal kerül transzformációra, ezzel is tágítva azokat a határokat, amiket áthágnak vagy éppen feloldanak Uray Péter irányításával a Baross Imre Artistaképző Intézet Előadó-Művészeti Szakgimnázium tanulói. Az összmunka, amit ezek a fiatalok együtt és csakis együtt, egymást segítve tudnak minden alkalommal kitenni a porondot körbeülő közönség elé, olyan plusz mélységeket és dimenziókat nyit, amelyek kontextusában nyilatkozik meg igazán ez az újraértelmezett történet és egy még inkább újraalkotott valóság.

A szinopszisban olvasható maffiatörténetnek bűnös és sejtelemes cselekvések adnak hátteret; hol fizikai, hol táncos, hol pedig akrobatikus elemekkel megfogalmazva. Ez a hármasság gyakran nem válik külön az előadásban, hanem homogén egységet alkot. Néha viszont megtörik, és ekkor a néző is kizökken; hasonlóan a zenei egység hiányából fakadó éles váltásoknál. A megkoreografált bandaháború, az ütések pregnáns lekottázása után Michael Jackson csípőmozgásának elemei, majd pedig a doppingként használt taps kérésének sorozatában újra és újra felmerül a kérdés: hol is vagyok és mit is látok? Leginkább akkor, amikor a taps megöli a pillanatot. Egy aktus mélységét teszi mutatványossá, miközben itt és most nem ügyes testekről, hanem kitett lelkekről van szó.

Az előadás egyik katartikus mozzanata (lehet[ne]) Rómeó szólója, amit a levegőben ad elő. Ott a pillanatnak volt egy olyan hatása, ami a csendben csúcsosodva szállhatott volna még tovább, de a közönséget az ámulat még mindig jobban irányítja a repülés szabadságánál, vagy csak a cirkusznézői kultúra szabályai túl erősek. Ez mindenesetre kiszámíthatatlan, mégis jelentős része bármilyen előadásnak. Mindezek ugyan elgondolkodtatnak, de homályba is kerülnek, mivel Uray Péter olyan kivételes érzékkel irányítja a jeleneteket és a hozzájuk kapcsolódó történéseket, amivel kitár egy harmadik és negyedik szintet is cirkusz és klasszikus dráma kapcsolatában.

Júlia kötéltáncos bemutatkozása egy ártatlan lány indulását mutatja, aki nem fél – mert azt sem tudja mi az a félelem –, aki a levegőben szinte repül, mit sem törődve a méllyel, a rá váró felnőtt élet súlyos lépéseinek terhével. A földön aztán megkapja a feltételekhez kötött szabadságot és az abból való feloldozást a szerelem által, ami itt és most háborút szül. A szerelmi együttlét színpadi reprezentációja – mely olykor meglehetősen egyszerű és röpke jelenetbe van sűrítve – ebben az előadásban méltó hangsúlyt kap. Júlia légtornászként, feszíti szét a lelki és érzelmi korlátok színpadi bemutatását, miközben fizikai korlátai megsemmisülnek. Rómeó gurtnin kacérkodik erejével már attól a pillanattól kezdve, hogy Júliát meglátta. Egymás iránti érzelmeiknek helyszíne béklyótól mentes magasságban kerül megfogalmazásra, miközben a lenti térben lévő káosz családjaik és saját érzelmeik között is zűrzavart és bizonytalanságot szül. Ez ellen már együtt próbálnak meg tenni, ám hiábavalóan, hisz szerelmük beteljesülésére a földi valóságban nincs remény.

Az előadás egy cirkuszpedagógiai törekvés keretében született, vagyis a közel hetven perc után következik egy második felvonás, amikor egy rendkívüli irodalomórán prevenciós jelleggel, hozzáértő szakemberek támogatásával beszélnek a közönség tagjaival: Shakespeare-ről, háborúról, szerelemről, örömről és határokról. Ez alól egyetlen kivétel volt, mikor az OISTAT (Szcenográfusok, Építészek és Színháztechnikusok Nemzetközi Szervezete) elnökségi ülésének keretein belül mutatták be a Rómeó & Júliát. A cirkuszművészetnek ezt az újrafogalmazott szándékát és felelősségvállalását érdemes követni, nemcsak progresszivitása, hanem csodája miatt is.

Rómeó & Júlia. Shakespeare tragédiája alapján rendezte: Uray Péter. Játsszák: Fehér Ádám, Kardos Levente, Biritz Ákos, Terebesi Tamás, Dienes István, Kassai Benjamin, György Tibor, László Tamás, Buda Balázs, Fülemen Tamás, Bényei Marcell, Kánya Alex, Szoó Regina, Farkasházi Ildikó, Göttler Andrea, Horváth Judit, Markó Fruzsina, Fodor Luca, Lukács Petra, Baki Bettina, Kovács Lídia, Kudlák Eszter. Fővárosi Nagycirkusz, Budapest, 2017. október 2.

A fotókat Urbán Ádám készítette.

Szakál Dóri

szerző: Szakál Dóri
honlap e-mail
Szakál Dóri 1990-ben született, a magyar dráma napján Debrecenben. Tanulmányai és szenvedélyének törzshelye a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara. Esztétaként végzett, mellette számos kezdeményezés aktív tagja volt. A Károli Gáspár Református Egyetem színháztudományi mesterszakának végzőse. A DESZKA fesztivál állandó tudósítója. Írásai A Vörös Postakocsi, a Színház.hu és az Amúgy felületein jelennek meg.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum