KULTer.hu - Voluptas carnis
94002
post-template-default,single,single-post,postid-94002,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Voluptas carnis

Cserna-Szabó András: 77 magyar pacal

Mi másról is írhatna egy író, mint arról, amit a legjobban ismer? A Magvető Caféban megrendezett könyvbemutatón Cserna-Szabó Andrásról megtudhattuk, hogy a pacalról már korábban is legendásan hosszasan tudott mesélni a hallgatóság nagy örömére vagy éppen gyötrelmére – attól függően, ki hogyan viszonyul a pacalhoz. Ezt az ételt ugyanis valaki vagy szereti vagy undorodik tőle, középút ezzel kapcsolatban egészen egyszerűen nem létezik. Csak idő kérdése volt tehát, hogy Cserna-Szabó András mikor tűzi a villája után tollvégre is a gyomrot.

Hallottam már úgy emlegetni ezt a kötetet mint pacalevangélium, pacaltörténet, pacalfilozófia, és természetesen mindegyik túloz egy kicsit, de ezt nyugodtan írjuk a pacalemberek fanatizmusának számlájára. Cserna-Szabó András egy erősen szubjektív monográfiával állt elő erről a kevésbé megbecsült és végletesen megosztó ételről. A gasztrokönyvek világában nem ismeretlen az egy téma köré csoportosított munka (pl.: Vétek György és Rosenstein Róbert Sörkönyve), ahol a történeti áttekintést receptekkel együtt tálalják a közönségnek. Michel Pastoureau A fekete – Egy szín története című alkotása pedig hasonló kultúrtörténeti kalandozás, amelyben a komoly kutatómunka rendkívül szórakoztató stílussal párosul. Cserna-Szabó András már korábban is kikacsintgatott a gasztronómia világába, gondoljunk csak a Sömmi című „kisrománra”, ahol az 1800-as évek dél-alföldi paraszt- és betyárvilágának életmódjába, sőt még a leghíresebb szögedi szakácsnő konyhaművészetébe is bepillanthattunk. A könyv tehát sem műfaji szempontból nem hoz újdonságot, sem a szerzőtől idegen témát nem boncolgat.

Népszokásainkban vagy a népi hiedelemvilágban a 77-es szám mint jelző „mérhetetlenül sok” jelentéssel bír, amit az író igazol is könyvében, hiszen ennél jóval több receptet közöl. Cserna-Szabó András minden lehetséges oldaláról szeretné bemutatni az olvasóknak a pacalt, de hiába igyekezne tudományos alapossággal és objektivitással közelíteni a téma felé, rajongása átsüt a sorokon. Ez a szenvedély jót tesz a szövegnek, határozottan és kellemesen megfűszerezi, ahogy a fokhagyma a pacalt. Arról nem is beszélve, hogy nagyon erős a könyvben az írói jelenlét: magyaráz, megjegyezést tesz, belekotyog, minősít, túloz, új szavakat alkot (pl.: „pacalkreatívok”). Az étel rajongói nyugodtan forgathatják ezt a könyvet úgy, mint a hívők a breviáriumot. Cserna-Szabó Andrást szerencsére azzal az erénnyel is megáldotta a sors, hogy a pacalelleneseket kedvesen a „gaz” jelzővel illeti, érezhetően szeretettel és elnéző humorral, ám semmiképpen nem ellenségesen vagy kirekesztően. Sőt a fent említett könyvbemutatón a pacal felszentelt papjaként saját készítésű salátájával végezte hittérítő tevékenységét. A közönség kíváncsiságát elnézve sajnálatosnak tartom, hogy az a tolerancia és nyitottság, ami nálunk a gasztronómiára érvényes, az élet más területein már kevésbé jellemző.

A könyvből mindent megtudhatunk a gyomorról és annak elkészítési lehetőségeiről, és itt nem csupán a marháé vagy a sertésé kerül terítékre, hanem a szárnyasoké, sőt a harcsáé is! Miközben az ember főzi a pacalt, ami elég hosszú ideig tarthat, az olvasó belekóstol az étel több száz éves múltjába. Cserna-Szabó András megszállott kutatómunkát végzett annak érdekében, hogy bizonyítsa: a pacalnak helye, sőt igen előkelő helye van a nemzetközi gasztronómiában. A pacal történetének még azt az érdekességét is kiemeli, miszerint egyes történelmi események, változások hogyan befolyásolták a fogyasztását vagy az elérhetőségét. Csak egy példa: „1939 szeptemberében (a második világháború első hónapjaiban) Magyarországon bevezetik a hústalan napokat, 1942 januárjában (nagyjából az újvidéki vérengzések idején) háromra nő ezek száma (kedd, szerda, péntek), és ezúttal a pacal se ússza meg. Míg 1915 júliusában a belügyminisztérium megengedi a henteseknek és mészárosoknak, hogy „mellékterméket” (belsőségeket) árusítsanak hústalan napokon, most szigorúbb a rendelet (és ebből következőleg valószínűleg még kevesebb volt az étel).” (82.)

A pacal története tehát szorosan összefonódik a történelemmel, jobban, mint hinnénk, ám az író mindezt tovább ízesíti személyes tapasztalatokkal, újságcikkekkel, filmes párhuzamokkal. Cserna-Szabó András természetesen nemcsak a hazai, hanem az egész európai konyhára kitekint: ukrán, szlovák, cseh, francia, olasz, brit stb. példákkal próbálja tágítani a magyarok meglehetősen szűkre szabott pacalképét. Író emberhez méltóan irodalmi vonatkozások elképesztő mennyiségű sorát tartalmazza a könyv az ókortól egészen napjainkig, kiigazítva az ínyencnek hitt Krúdy aprócska tévedéseit is. A kötetben található illusztrációk, fotók természetesen a pacal főzésével vagy fogyasztásával függnek össze – egyszerűen mindent megtalálhatunk ebben a könyvben, ami a pacallal kapcsolatos. A Cserna-Szabó-rajongók most sem fognak csalódni, hiszen bámulatosan magával ragadó, lendületes stílussal találkoznak, nagy adag humorral tálalva.

Amit hiányoltam a nagy pacalkönyvből, az a gyomor szimbolikája. Nem is csoda, hogy Cserna-Szabó ezt elegánsan kihagyta, hiszen a keresztény kultúrkör a gyomrot a hassal, illetve az evéssel azonosította, amihez egyenes út vezet az egyik (halálos) főbűnig, a falánkságig. Általában a gyomor motívuma a test örömeihez kapcsolódik, amivel szemben Jézus a szellem-lélek szimbolizálta szívet állítja inkább középpontba. A képzőművészetben a hús gyakran a mulandóságot szemlélteti, ahogy Pieter Aertsen XVI. századi festő allegorikus csendéletein és életképein látható. A holland művésztől fennmaradt jó néhány olyan kép, amelyen az étel, a főzés vagy az azokhoz használt alapanyagok láthatóak hangsúlyosan az előtérben, míg a háttérben egy bibliai jelenetre lehetünk figyelmesek, a képek kritikai üzenete tehát egyértelmű. Az evésnek, a gyomornak finoman szólva problémás lehetett a megítélése, miközben tudjuk, hogy a gazdagsághoz, a pompához a dúsan terített asztal ősidők óta hozzátartozott. Keleten viszont a nagy has mindig is a jólét és a bőség szimbóluma volt, gondoljunk csak a hindu Ganésa-ábrázolásokra, Kínában pedig nem is tettek különbséget az anyagi, valamint az érzelmi-szellemi gazdagság között. (Hozzáteszem, ez így lehetett a pogány magyarok hitvilágában is, ezt tükrözi népmeséink üzenete: a királylányt, azaz a boldogságot és a fele királyságot, azaz a gazdagságot is elnyerte a próbákat szerencsésen teljesítő hős.)

Jogosan vetődhet fel a kérdés minden olvasóban, hogy kinek írta Cserna-Szabó András ezt a könyvet, ugyanis aki szereti elkészíteni és megenni a pacalt, azt különösebben nem kell meggyőzni az étel különlegességéről, aki viszont eddig undorodott tőle, azt nem biztos, hogy ki tudja billenteni egy olvasmányélmény ebből a meggyőződéséből, legyen az különben bármilyen élvezetes. Mindezeken túl nem hinném, hogy ez a könyv pusztán a pacal presztízsének helyreállítása miatt lehet figyelemre méltó olvasmány. Az író pacalfanatizmusa és megszállott kutatómunkája láttán senki nem gyanakodhat arra a jól bevált „receptre”, hogy ha nincs miről írni, akkor adj ki egy szakácskönyvet. Itt inkább a jelenség az érdekes, miszerint a kortárs szépírók munkáiban egyre gyakrabban tűnik fel az emberi test, a testiség, a testi örömök kérdése, éppúgy, ahogy a test romlandóságának problematikája. Ráadásul szinkronban egyre több szerzőnél, és nem marginálisan, hanem nagyon is hangsúlyosan. Ebben tabudöntögetést és paradigmaváltást látok, amelynek hullámához jól illeszthető a 77 magyar pacal.

Cserna-Szabó András: 77 magyar pacal, Magvető, Budapest, 2017.

Vass Edit

szerző: Vass Edit
honlap e-mail
Vass Edit 1980-ban született Szegeden, a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarán végzett magyar nyelv és irodalom tanár szakon. Azóta folyamatosan tanít és 2006-tól rendszertelenül jelennek meg írásai: könyvajánlók, színház- és filmkritikák, esszék, álnéven pedig a mai napig kisprózákat ír. 2006 és 2009 között a prokontra.hu ismeretterjesztő oldal szerkesztője és munkatársa volt.

KULTprogramok

<< 2017. nov. >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum