KULTer.hu - Körösztös Gergő versei
94963
post-template-default,single,single-post,postid-94963,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Körösztös Gergő versei

pakolni + tetszőleges igekötő

Az üres patronokat,
néhány csík bőrt a nőből.
Magot egy őstől, ami világfa lesz,
ha én bátor.

Minden doboz titkos kapu a másvilágra.
Hozom,
viszem.
A lampionok, mint selejtes gömbhalak.

Felmutatom, nézi.
Korán van ehhez, fiam,
de ha itt a vége, nem lesz kevés.

Keresztre feszíteném, de nem járul hozzá.

Viszem,
hozom.
Ronda ebet karóhoz,
az apró tükröt a nő lábai közül.
Tintát, amennyit csak egy felhő ért meg,
apám torzóiról az alázatot.

Rejtem, őrzöm.
Belelátja a szemembe.
Tudod a dalt, ami eljön, ha mégis?

A szél márványt tombol a dobozok közt.
Kezemben egy régi csonkolás virága:
új világ, új szoba dísze.

Magamra hajtom a kartont.

két testen egy seb

A szem kinyílik, vöröse az égre feszül,
mint íjjal horgászó baleké a víztükörre:
ölni akar, de hogyan. Valami régi foszlányai,
madártollak, egy barna combból kikacsintó csikk.
Dolgok, amikről megismerem a reggelt.

Kimoshatnád harmattal a sebem, ha már így alakult.
Kereshetnél egyszer engem az égen.
Ha választhatnék, kecsege lennék,
csontos pikkelyeimen nem hatolna át nyilad.

Letépni a manírt, mint a vart,
utána mégis a vérről beszélni.

*

Mi zavar jobban, ha benned vagy rajtad kívül
rombolok? A hideg vagy a meleg?
Cukorral kevésbé lesz szar?

Építs. Öltözködj az időjárásnak
megfelelően.
Legyél pontosabb.

*

Nem az érdekel, hol fáj, holnapra begyullad,
később felfakad. Ablakot nyitok,
idegesít a hirtelen huzat.
Az érdekel, mennyi vért pacsáltál el,
mert lassan leszédülök a székről.

Gyűlölök a vérről beszélni.

kép apámmal

A kép szélén felejtett szarvas felkapta fejét,
aztán visszadermedt, mikor rájött,
csak apám csuklott egyet.

Én éppen a vászonra kent zavarra
hívtam fel a figyelmét, hogy sejthető,
vadász már nem lakja a tájat,
mégis minden kő- és arcdarab a rettegés fényét veri vissza.

Megtörli a száját, igazít kemény
gallérján. Jól áll a kezében, vagy:
akinek nem inge, nem veszi magára.

Pedig érzékeljük az ember jelenlétét,
de mint élvezendő, nem fenyegető tárgyat elhajítva
valahol a sztyeppén, én mégis jobban tartanék festéktől,
ha ebbe a képbe zárva lennék állat.

Ne picsogj, húzd szűkebbre és lesz miből kitörnöd.
Így állunk, ő már indul is.

Egy percet várok, de egyedül sem értem,
mit jelent az a kurva jurta a semmi közepén.

Borítófotó: Pixabay

Körösztös Gergő

szerző: Körösztös Gergő
honlap e-mail

Körösztös Gergő 1998-ban született Dunaújvárosban, itt érettségizett 2017-ben, most az ELTE szabadbölcsész szakos hallgatója. Verseket ír, szövegei jelentek meg többek mellett a Szép versekben is.

KULTprogramok

<< 2017. dec. >>
hkscpsv
27 28 29 30 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum