KULTer.hu - 2017 KULTbandái (TOP 10)
96054
post-template-default,single,single-post,postid-96054,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

2017 KULTbandái (TOP 10)

Magyar zenekarok, akikre 2017-ben figyeltünk fel

Az elmúlt pár év magyar könnyűzenei tendenciáinak megfelelően 2017 is a túlpörgés éve volt. Egyre több az induló zenekar, egyre nagyobb a kínálat mind a bandák, mind műfajok terén, a hazai piac viszont képtelen befogadni és jegy- vagy albumvásárlásokkal meghálálni ezt a produktivitást. A sok új hang között nem is olyan egyszerű megtalálni az igazán előremutató, minőségi produkciókat, de különböző szempontok alapján alább megpróbáltam összegyűjteni tíz formációt, akik letettek annyit az asztalra az elmúlt évben, hogy ne felejtsük el őket a soron következő fesztiválszezonra.

10. Los Muskitos

Habár egyetlen koncertet sem tud még a háta mögött, általános iskolai elfoglaltságai miatt pedig várhatóan egy ideig nem is fog fellépni Rözge Milos, tíz perces bemutatkozó EP-je ezzel együtt lett az év egyik legüdítőbb meglepetése. A METEO frontembere, Rözge Maxim mindössze 12 éves öccse egy olyan kor zenei világát idézte meg, amellyel közvetlen kapcsolata nem lehetett. A ’80-as évek sci-fi, szintipop dallamvilága persze reneszánszát éli manapság – többek közt a Stranger Things sorozat hódítása miatt –, a Muskito Face-re keresztelt hatszámos album a számítógépek és videojátékok őskorát idéző egybites prüncögésével a digitalizáció hajnalát is megszólítja. Az album mellett egy új, sokkal inkább Mac Demarcóból táplálkozó lo-fi számot is kiadott év végén a Los Muskitos, amihez Milos és Maxim egy könnyed, bugyuta klipet is forgatott Izraelben. Jól jegyezzük meg a moszkitókat, pár év múlva tinédzserkorba lép a projekt.

9. Poison Alley

A The Idoru egykori frontembere, Bödecs András új zenekart alapított a Leander Kills-es Czifra Mikivel, első lemezük pedig elég hangos sikert aratott 2017-ben a magyar hardcore/punk színtéren. A punkos elemekkel feldíszített, néhol metálba hajló Flowers Of Evil négy rövid száma a tavalyi hardcore/punk színtér egyik üde színfoltja: kevés energikusabb, mértanilag összerakottabb anyag jött szembe velem, az pedig akár fél füllel is feltűnik, hogy a Kultiplex-korszak után egy új nemzedék lehelt életet a hazai hardcore-ba. Erről a generációváltásról Bali Dávid írt nemrég a Recorderen, ami a színtért csak hallomásból ismerő fiatalok számára kiváló útbaigazításként szolgálhat. A Poison Alley az aktuális toplistánkban egyúttal az egykor virágzó, s most számos izgalmas új zenekart felhozó „hácé”-színtér erősödő bicepszét is hivatott jelezni.

8. Fat & Cute

A kaliforniai garázsrock az összes, nyugaton nagy karriert befutó zsánerhez hasonlóan Magyarországra is megérkezett egy laza fél évtizedes csúszással. Természetesen nem a Fat & Cute a stílus úttörője kis országunkban, hiszen már jóval korábban voltak kísérletek a lendületes riffek és torzított, fuzzos hangzásvilág átvételére, ami az utóbbi években talán a The Beans-nek sikerült legjobban. Ahogy a Panel Surfers tavaly előtti, dohos, belpesti klubokban való feltűnése is mutatta, kifejezetten nagy közönségigény van erre az underground hagyományokat újrakontextualizáló műfajra. Tavaly – folytatva a sormintát – kétségtelenül a Fat & Cute volt az aktuális felfedezés. A trió őserejéről ez a Kikeltetőn felvett élő videó mindent elárul.

7. Krúbi

Apropó Kikeltető. A tavalyi év végén negyedjére megrendezett alternatív zenei tehetségkutató győztese egy fiatal szőke srác lett, aki a saját közönségének is beszól, sőt, férfi hallgatóit barátnőjük teljes körű kielégítéséről is biztosítja. Az AKPH óta kevés ütős magyar hip-hop produkció ütötte fel a fejét, de az utóbbi időben egyre több olyan csapat gyárt lemezeket, akik képesek elszakadni az addigi irányvonalaktól, s a magasra tett lécet nem megugrani, hanem kikerülni igyekszenek. Nos, Krúbi ezt a lehető leglátványosabban teszi, trágár, gyakran hímsoviniszta szövegeivel, exhibicionista megjelenésével, a rapperekről szőtt naiv előítéleteket testesíti meg. Vagyis az ember, aki kiáll egy szál mikrofonnal a közönség elé, legyen szókimondó, vagány, harsány, s lehetőleg azonnali hatást váltson ki a közönségből. Amikor Krúbi olyanokról szövegel, hogy „Orbán, verd ki a Ferinek”, vagy „mert lesz itt egy teljes album, s olybá tűnik, hogy a g*cimben majd egy egész ország fürdik”, a magára húzott szerep paródiáját adja. Engem kicsit elszomorít, hogy a sajtó részéről is kitüntetett figyelmet kap egy ilyen hatásvadász előadó, de a látványos hype mellett nem lehet szó nélkül elmenni, Krúbi sikere pedig új lapokat nyithat fel a társadalmi kommunikáció vizsgálatában, hiszen látványosan mutat rá a magyarországi Z generáció közélethez való viszonyára.

6. The Somersault Boy

Sallai Laci a kortárs magyar könnyűzene sebtapasza, aki mindig segít rajtunk, ha baj van. Ráadásul fáradhatatlanul teszi mindezt, zenész körökben poénokat gyártanak abból, hogy mennyi zenekarban játszik. A Szabó Benedek és a Galaxisok, a Dessert For Dinosaurs és a saját projekt Felső Tízezer mellett a legrégebbi zenekara a The Somersault Boy, mellyel 2017-ben adták ki második lemezüket. Egy 2009-ben alakult bandára persze degradáló lenne rásütni a feltörekvő jelzőt, hiszen több EP-t és egy nagylemezt is fel tudnak mutatni, illetve számtalan fellépést az országban, ám a 2017-es Come on Feel The Misery egyszerűen telitalálat lett. A kétezres évekbeli Amerika powerpopja mindenféle erőlködés nélkül szól a lemezen, tinédzserkori nosztalgiával, A Simpson családdal és persze egy jó adag szerelmi csalódással. Én rádió helyett már The Somersault Boy-t hallgatok vezetéshez. És te?

5. Gosheven

Kicsit kilóg ebből a felsorolásból Szabó Bálint experimentális projektje, a Gosheven, de az a személyes elhangolástörténet, amit Leaper című első lemezén vitt véghez, egy kísérleti elektronikával foglalkozó brit kiadót, az Opal Tapes-t is meggyőzte az anyag kiadásának fontosságáról. A projekt elkezdésében Krasznahorkai regénye, az Ellenállás melankóliája segített Bálintnak, aki egyébként a korábban Nicolas Jaar által is pártfogolt 12z-ben gitározik, emellett pedig a Trafó zenei kurátora, vagyis nem csak alkotói, hanem szervezői attitűdje is figyelemre méltó. Az akusztikus könnyűzenén felnőtt fülek számára kissé nehezen fogadható be a Leaper, de jól időzítve, egy koncentrált hallgatás valódi katarzist képes okozni.

4. Róqa

Őrsi Andris csaknem egy évtizede működik közre egy rakás magyarországi neosoul, hiphop produkcióban, és például a Franciaországban is szívesen látott Ethnofilban is sratch-csel is. A sok koprodukció és dj-zés végül odáig vezetett, hogy saját márkát alapított Róqa néven. A Malom című EP-je a hazai neosoul színtér üdvöskéje, olyan közreműködő zenészekkel, mint Heigl László, Zahár Fanni vagy a Mulató Aztékokból ismerős MC Tink. Épp ő szövegel a Rímsugárútban, melynek színes-szagos klipje egyébként totálisan nélkülözi a koherenciát a sorokkal. Róqa feltűnése amennyire kiszámítható volt, legalább annyira üdítő. Az év egyik leglazább teljesítménye a hazai piacon.

3. Deep Glaze

A budapesti pszichedelikus rock rajongói számára aligha újdonság a Deep Glaze zenéje, de hiába csináltak irtó szexi koncerteket évek óta – és mondogatják sokan, hogy komoly esélyük lenne külföldi karrierre –, a tavalyi albumukkal jutottak el abba a magasságba, ahonnan nagyon nehéz lesz a szőnyeg alatt eltűnni. A mély ragacs találó összetétel a zenekar nevében, zenéjük valóban egy ingoványos alapra épített pszichedelikus vár, komoly rock and roll potenciállal és mediterrán hangzásfoszlányokkal, melybe könnyed belesüpped az egyszeri zenehallgató. A Pressure című zárószám 2017 legnagyobb magyar zúzása – aki nem hiszi el, az tegye próbára egy koncerten.

2. Analog Balaton

Hogy milyen az, amikor a finom, alternatív magyar szövegű gitárzene találkozik a progresszív technóval? Eddig sokan kerülgették a kérdést, de aztán végre összeállt az Analog Balaton, és egy évek óta mélyülő űrt töltöttek be 2017-es színre lépésükkel. Pontosabban előkészítették a terepet, hogy 2018-ban igazán széles hallgatói bázist alakítsanak ki. Az Elefánt előzenekaraként nem csak Budapesten, hanem már több vidéki városban is járt a duó, egy debütlemezt viszont még mindig nem sikerült összelogisztikázniuk. Egy klipjük készült el, a Medvelábnyom viszont rögtön be is került a 2017-es év top pillanatai közé a maga esetlen, érzékeny szövegvilágával, természetközeli lüktetésével és mesterien megkomponált videójával.

1. Rock Band For Old Men

A kétezer-tízes évek óriási audiovizuális paradigmája a trash. Ezt a hullámot sokan sokféleképp lovagolták már meg itthon is, amit viszont Korb Géza, a Puma Danger gitárosa csinált – csak úgy mellékesen – az elmúlt egy évben, az minden túlzás nélkül tarol a mezőnyben. A RBFOM lo-fi szintipopja ízig-vérig hozza azt a ferde nihilt, amit minden rosszul sikerült randi után érzünk, de amellett, hogy a zene mind stílusban, mind hangszerelésben minőségi választások sorát képzi, magát a zenekar arculatát is meglepő tudatossággal rakták össze. A szólóprojekt élőben nyolc fős zenekarrá bővül, küldetésük pedig Géza elmondása szerint a giccs és a jó ízlés határán popszámokat írni. Eddig minden rendben megy e tekintetben, az Eat Soma Snacks & Cry esztétikailag nehezen védhető klipjét ráadásul a külföldi zeneportálok is felkapták. A kérdés már csak az, hogy egy ilyen gyorsan népszerűvé váló, trendérzékeny banda meddig maradhat mellékprojekt.

Borítófotó: Deep Glaze

Énekes András Előd

szerző: Énekes András Előd
honlap e-mail
Énekes András Előd 1993-ban született Egerben. A Debreceni Egyetem doktorandusza, korábban az ELTE média szakán is tanult. A Magyar Nemzet sportújságírója, a KERET blog szerkesztője. Kutatási területei a sportmitológia, valamint a populáris zenei kultúra.

KULTprogramok

<< 2018. Sze. >>
hkscpsv
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum