KULTer.hu - Hartay Csaba novellája
95993
post-template-default,single,single-post,postid-95993,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Hartay Csaba novellája

Elhatároztam, diszkóba akarok járni!

Végre! Voltam diszkóban szombat este! Az Úttörőházban, persze, hogy csak ott. Az Árpádot azért még nekem sem sikerült kikönyörögnöm, nyugi. De még mindig álmos vagyok, nem tudtam kialudni magam. Esküszöm, hogy még most is az éjszakai élet nyomai vannak bennem. Á, nagyon jó volt, figyelj. Rohadt menő számokat tett be Ervin. Ő volt a diszkós. Állítólag ott mindig ő szokott lenni. Honnan vannak ilyen zenéi? Hihetetlen. Csak lestünk. Sehol nem lehet olyan zenéket hallani, amiket betett. Még a Három kívánságban sem tudnánk ilyeneket kérni. Eldúdolni sem tudom neked, milyen számok voltak, egyiket sem sajnos, de némelyikben még rappeltek is, meg volt bennük ének, meg fasza ritmusa is volt ezeknek a számoknak, mindenki táncolt. Azt hittem, nem is tudok táncolni, közben meg de. Nem olyan nagy valami, csak ide-oda kell lépkedni a ritmusra, meg így hullámozni kicsit, előre dőlni, meg vissza. Néztem a többieket, hogyan csinálják. Én is úgy mozogtam, és tök oké volt. Nem nézett engem senki, hogy hé, ez a kiscsávó de bénán mozog. Vagy legalábbis nem vettem észre. Ervin állítólag a Trabijával kijár külföldre, és onnan szerzi ezeket a számokat. Veszi, cseréli a kazettákat. Amit a boltban lehet kapni, az semmi, az nulla. Olyan diszkót mi is tudnánk csinálni Dolly Rollal, Modern Hungáriával meg Neotonnal, de az inkább apáméknak tetszene. Jó, mi is be tudnánk tenni Brost, vagy Depest is talán, de más különleges zenét nem nagyon. Amúgy meg voltak magyar számok is. Például a Bonanza Banzaitól. Arra volt egy külön tánc, bejöttek rá a büféből a depesesek. Így körbe-körbe járkáltak, meg hullámoztak oldalra. Úgy hallottam, hogy az a tánc a pogó. De a többiek szerint meg nem igazi pogó volt, mert olyankor lökdösődnek meg rugdalják is egymást. De nem az a szám volt a banzájos Bonanzától, amiben az aktuális láááz van énekelve, meg hogy hanyagok vagyunk és jól öltözöttek – amit anyu fel is vett a kívánságműsorból, hanem valami olyan szövege volt, hogy elköltözött valaki, és már nem lakik ott, ahol régen, ne is keressétek, ilyesmi. Ja, meg arra tisztán emlékszem még a Bonanza-szám szövegéből, hogy se Beethoven nincs, se rock and roll, ez megmaradt. Mondjuk attól még diszkózene meg rap simán van. De még mindig álmos vagyok, komolyan. Mikor lesz vége az éjszakázás hatásának? Amúgy meg élvezem, menő. Látják rajtam itt a suliban is, hogy ez tuti diszkózott a hétvégén, kezd kiélt feje lenni. Tudod, mikor értünk haza Ákosékkal? Nem sokkal éjjel 11 után! Nagyon durva. És úgy lett vége a bulinak, hogy bejött egy ilyen morcos, szakállas faszi melegítőben meg garbóban, és felkapcsolta ránk a villanyt. Ott táncolunk, meg minden, és akkor mindenki tök látható lett hirtelen a neonfényben. A csajok is. Akkor derült ki, hogy az a csaj, akivel próbáltam szemezni, az nem is olyan jó csaj. Nagyon akartam vele szemezni, de szerintem csak én szemeztem vele, ő velem nem, mintha elbámult volna mögém, amikor ránéztem a villódzó fényekben. Ott elég szépnek tűnt, de ezek szerint én meg bénának tűnhettem, mert le se szart. Menjen a fenébe, mindegy. Azért jó lett volna vele smárolni, mert tök sokan smároltak a diszkó mélyén, összeölelkezve. De azok mind idősebbek voltak nálunk. Majd nekünk is lesz ilyen, hogy mellek megfogása, meg smár, tuti, én nem aggódom. És akkor ott állunk abban a rohadt nagy, bántó fényben, a melegítős faszi meg hadonászik, hogy húzás kifelé, mindenki menjen, ahová akar. És akkor már jobban látszott, hogy vannak részegek. Kurva sok részeg volt. És ezek a részegek a sarokban ücsörögtek, meg ott oldalt. És amikor még ment a zene a sötétben, félhomályban, akkor még lehajtott fejjel bólogattak a számokra, én azt hittem, hogy ők csak nem annyira szeretnek táncolni, de nem, rendesen be voltak baszva. Ilyen csúnyán mondta egy srác a részegséget – ezt megjegyeztem. És figyelj, ami a legkeményebb: a büfében árultak vébékát! Aki inni akart, annak nem kellett átmennie a Véndióba, meg sehová máshová, ott volt helyben a szesz. Fogadjunk, nem tudod, mi az a vébéká. Én azt hittem először, hogy köze van a békához, úgy is mondtam, hogy vébéka. De nem, Ákosék kijavítottak, hogy vébéká. Azaz vörösbor kólával. És pult alól adták. De szó szerint, le kellett hajolnia a pultos nőnek, ha kértél a kóládba vörösbort is. Én nem mertem kérni. Először nem. Utána Ákosék kértek egy-egy kisvébékát, és akkor már én is csatlakoztam. Most mi van? Ne izélj már, nem basztam be, csak bekómáztam kicsit. Nem volt annyira finom egyébként. De lehúztuk. Vagyis elkortyoltuk, na. Utána nagyon kimelegedtem, de a tánc jobban ment. Amúgy meg egész iható volt. Amikor már nagyon leizzadtunk odabent, akkor egyszer csak kimentünk az úttörőház elé levegőzni. Elindultunk hugyozni egyet az utcán, le jobbra, és akkor láttuk, hogy két idősebb srác ül a házfalnak dőlve, lehettek vagy 17-18 évesek, és nagy üvegekből isznak valamit. Tudod, mi volt? Bekevert vébéká. Na, ők aztán mocsok részegek voltak. Annyira be voltak rúgva, hogy nem is jöttek be a diszkóba, mert – ahogy elmondták – ők inkább a diszkójegy árából is vörösbort meg cigit vettek, és idáig amúgy is kihallatszanak a számok, nekik jó itt is, itt legalább nincs annyi diszkópatkány. De olyan hülyeségeket is gagyarásztak végig, nem is értettük pontosan, mi van. De kik azok a diszkópatkányok? Nem jöttünk rá. Cigiztek ott folyamatosan, meg húzogatták az üveg vébékát. Szerinted mi is így fogunk diszkózni pár év múlva? Nem hinném, ez olyan szar hangulatú volt. Ez szerintem baromság, hogy a földön ülve inni, és fel sem kelni onnan jó ideig. Azért, mondjuk nem sajnáltam őket, de rossz kedvem lett, ahogy néztem pár percig a kómás fejüket. Utána Ákos halkan szólt, hogy takarodjunk innen, vissza a diszkóba, mert ezek simán belénk is köthetnek. Igaza volt, mert, ahogy szaladtunk vissza a járdán, még utánunk is kiabáltak valamit. Nem értettem pontosan, de nekünk szólt. Hé, kisköcsögök, meg lesztek baszva! – valami ilyesmit ordítottak. Utána visszamentünk, még voltak jó számok, meg minden, és aztán jött hamarosan az a melegítős faszi – akit már meséltem az elején, és felnyomta ránk a villanyokat. Pár perc sajnálkozás után lassan mindenki kitódult a kabátjáért, a részegekkel kellett kicsit kiabálnia a tatának, de nem volt vészes. És akkor elkezdtünk vonulni az utcán, de egyszerre, mindenki, tök nagy tömeg, minden. Ordibálás is volt, de mi nem féltünk. Egy diszkónyi ember megindult a főutca felé. Néztem is az órámat, hogy már 22:51 van. Tudod, megnyomtam a gombot a Casiómon, és világított, onnan láttam, pontosan hány óra van. És akkor, képzeld, néhány idősebb csaj meg csávó azon izélt, hogy hol vannak az Árpádba a belépők, mert ők azt megvették még az úttörőházas diszkó előtt. Egymás zsebeiben keresgélték, és végül meglettek. Ákosékkal csak hüledeztünk, hogy bazmeeeg, ilyen nincs, egy este két diszkóba is elmenni, ez nagyon durva. És úgy, hogy az egyiknek késő éjjel van vége, és akkor jöhet a másik diszkó, ami sokkal nagyobb, még menőbb zenékkel, nagyobb diszkógömbökkel meg fényekkel, és az szinte reggelig tart. Háromig, vagy mit tudom én. Olyan későn el nem tudom képzelni, mit lehet csinálni, az már szinte korán reggelnek számít. És ezek a vérbeli, nagy diszkósok csak bemelegíteni jöttek az Úttörőházba. Iszonyat menő banda volt. Mi lehet abban az Árpádban? Sokkal jobb csajok, mint az Úttörőházban, idősebbek, szebbek. Nekem az a célom, hogy hamarosan az Árpádba is bejussak. Az már az igazi éjszakai élet kapuja. De ez az úttörőházas buli sem volt gyenge. Másnap nagyon hulla voltam. Szerencsére éjjel sikerült úgy belopóznom, hogy nem ébredtek fel anyuék. Nekünk hétköznap fél kilenckor alvás van, meséltem már. Ez a tizenegy utáni lefekvés nagyon kikészített. Vasárnap csak döglöttem, szinte egész nap, mint aki beteg. De jövő héten is akarok menni, meg utána is. Anyuék rögtön beszóltak, hogy ne képzeljem már azt, hogy innentől úgy fogok diszkóba járni, mint matekkorrepetálásra, ezt rohadt gyorsan felejtsem el. Az annyira nem volt jó hír azért, de a következő diszkóig van még öt nap, addig puhítom őket. Elhatároztam: diszkóba akarok járni, és egyszer majd úgy kéne, hogy az úttörőházas zárás után egyből átmenni az Árpádba. Te benne lennél majd valamikor mostanában egy ekkora, véget nem érő, hatalmas buliban?

Borítófotó: Pinterest

Hartay Csaba

szerző: Hartay Csaba
honlap e-mail
Hartay Csaba 1977-ben született Gyulán, jelenleg Szarvason él, költő, író, blogger. A József Attila Kör és a Szépírók Társaságának tagja. Megjelent verseskötetei: Vakuljon meg az árnyék (1996), Gyertyataposás (1998), Az idegen irány (2001), Időviszony (2003), Éji magtár (2006), Nyúlzug (2008), A jövő régészei (2012). Prózakötetei: Lerepül a hülye fejetek (2013), Nem boci! (2015).

KULTprogramok

<< 2018. feb. >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 1 2 3 4

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum