KULTer.hu - Norvégiában hull a hó
96716
post-template-default,single,single-post,postid-96716,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Norvégiában hull a hó

Ádám lakótelepi lakásának legnagyobb szobájában ült a tévé előtt. Délután volt, fél öt és öt között. Ilyenkor hamar sötétedik, érdemes lámpát gyújtani, Ádám azonban nem foglalkozott azzal, hogy nem lát. A tévét sem kapcsolta be, hidegen hagyta, hol és mit adnak. Tájékozódni meg ebben az erőteljes félhomályban is képes volt az ismerős bútorok között, más pedig most nem különösebben érdekelte.

Pár napig kifejezetten tavaszias volt az idő, sok eső esett, akkor a második emeleti szomszéd kétszer is megállította, mennyire elege van ebből, miért nem olyan minden, mint gyerekkorában. Decemberben mindig térdig gázoltunk a hóban, bizonygatta. Ádám csak bólogatott, mit lehetne erre mondani. Igaza van, de attól még nem fog megváltozni semmi. Most viszont kaptak egy rendes lehűlést. Dél körül mínusz két fokot mutatott az autó hőmérője, de még tovább süllyedt a hőmérséklet, mire Ádám hazajött, s lerogyott a fotelbe.

Úgy emlékezett, felesége, Éva itthon lesz, de a lakás üres volt. Hiába hívta, nem vette fel az asszony. Csak negyedóra múlva jelentkezett, hogy bocsánat, nem hallottam, fodrásznál voltam, és zúgott a hajszárító. Fodrásznál? Ádám értetlenül nézett maga elé. Ott, mondta dacosan Éva. Mikor jössz, kérdezte a férfi sóhajtásnyi csend után. Nem tudom, felelte Éva, a hangja tompán csengett, mintha nagyon messziről érkezett volna.

A férfi letette maga mellé a telefont. Ismét egyedül maradt a gondolataival.

A felesége közben buszra szállt, ahol összetalálkozott Mezey Karcsival. A srác valamikor együtt dolgozott Ádámmal, még abból az időből ismerték egymást. A cég megszűnt, ők is csak nagy néha futottak össze, a napi daráló mellett nem sok mindenre jutott idejük.

Mezey jóban volt a fiukkal, Kisádámmal is, mindig kérdezte őket, mi hír róla. Különleges srácnak tartotta, és nem csak azért, mert szerette a Lokit vagy már középiskolásként is zakóban, nyakkendőben járt, hanem mert tudta, milyen jól zongorázik. Chopin, Bartók, Csárdáskirálynő: minden jól ment neki. Mikor először hallotta, hogy a srác Norvégiába került, nagyon örült a hírnek. Csak akkor lohadt le a lelkesedése, mikor Ádám kinyögte, hogy ő azért jobban örült volna, ha itthon sikerül befutni a fiúnak. Az operába hiába ment, ahhoz nem volt hátszele, sóhajtotta, de ezt mindenki megmondta előre, tette hozzá. Azért megpróbálta, fűzte hozzá Karcsi. Meg, biccentett epésen Ádám. Neki Debrecen meg Szoboszló volt a világ közepe, nem Oslo.

Arra azért büszke volt, hogy Kisádám szépen boldogult a fjordok földjén. Igaz, hogy az utolsó pillanatban küldte el a pályázatát az ottani operába, de behívták, és amikor leült a zongorához, két perc múlva intettek, hagyja abba. Nézett, ez mit jelent. Fel van véve, mondta a morcos tekintetű norvég isten. Aznap Erikával elindultak ünnepelni, de végül úgy döntöttek, még nincs annyi pénzük, hogy pezsgőzzenek, úgyhogy inkább sétáltak egyet a városban, aztán egyszerűen a boldogságtól megrészegülve ugrottak az ágyba.

Mi újság, kérdezte Évától a buszon Mezey Karcsi. Most olyan más vagy, majdnem elmentem melletted. Fodrásznál voltam, jött a válasz. Valamit kezdeni akartam magammal, mert annyira ki vagyok. Tudod, most házat vesznek, mondta Éva végtelenül szomorú hangon. Kint, tudod. Hát az jó, nem? Nem, rázta a fejét a nő. Ez azt jelenti, hogy nem jönnek haza. Soha? Nem soha, majd talán harminc év múlva. De hol leszek én már akkor, hol leszünk mi már az apjával? És ha kiköltöznétek utánuk, próbálkozott menteni a helyzetet Mezey. Beszéltünk róla, mondta a nő, de az a gond, hogy a mi nyugdíjunk ott nem lenne elég semmire. Pár napi hideg élelemre legfeljebb. De nekünk már orvos kell, a gyógyszer meg eleve itthon is drága. Nem mehetünk a nyakukra, mert ha jól is keresnek, azért annyira mégsem.

Most kanyarodtak balra a Tesco előtt. Még jó, hogy ültek, olyan hévvel fordult a jármű. Mezey felállt, hogy akkor ő most leszállt. Majd csak lesz valahogy, mondta biztatóan, mire Éva legyintett, persze, valami mindig van, volt, lesz, legfeljebb nem jó. De nem tehetünk mást, mint próbáljuk elviselni.

Közben Ádám szeme lecsukódott a fotelben. Keveset aludt mostanában, meg ez az új helyzet is eléggé megviselte. Mindig úgy tervezte, hogy a gyerekével közel laknak majd egymáshoz, és ha eljön az ideje, olyan nagyszülő lesz, aki boldogan megy unokázni. Észre sem vette, hogy elaludt. Álmában Erdélyben járt, Irmáéknál, Marosfőn, ahol szokott, ráadásul télen, és ott volt mellette a fiatalúr, aki egész úton sóhajtozott, milyen gyönyörű ez a vidék, de azért otthon legalább ilyen szép fénye van a napnak, mikor ereszkedik estefelé. Szeretett volna erre valami okosat mondani neki, de nem jutott semmi az eszébe. Egyszerűen csak megveregette a fia vállát. Az meg visszaveregette az övét.

Hirtelen felpattant Ádám szeme. Ott állt mellette Éva, és azt suttogta, hogy nem akart lámpát kapcsolni, de ideje lenne felkelni, egyenek valamit. Aztán majd hívjuk fel őket, hogy vannak, mondta erre Ádám. Jó ez a Skype, morzsolt el szeme sarkában két csepp könnyet az asszony.

Kisádám rohanásban volt éppen. Most mennem kell, készülünk a koncertre. Majd holnap hívlak benneteket, mondta, és hozzátette, nem is rossz az új frizurád, anyukám. Ádám erre nem szólt semmit, de mikor kikapcsolták a laptopot, megsimította az asszony vállát. Tényleg az. És indult a konyhába, hogy feltegyen egy kávét, ami ezen a napon még csak a harmadik volt.

Kint már mínusz hat fok is lehetett, a messzi Norvégiában pedig csendesen hullni kezdett a hó.

Borítófotó: Nycphoto

Szénási Miklós

szerző: Szénási Miklós
honlap e-mail
Szénási Miklós 1967-ben született Debrecenben. Lapszerkesztőként és újságíróként dolgozik. Verset és prózát is ír, Az év novellái antológiában többször szerepelt. Egyik szerzője a Mesés férfiak szárnyakkal című darabnak. Fontosabb könyvei: Faustus tanársegéd úr, A kert, Boszorkányos széphistória. Legutóbbi kötetei: Kerülöm a könyveket, hiszen július van; Sugárhajtású nosztalgia.

KULTprogramok

<< 2018. dec. >>
hkscpsv
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Események

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archívum